A rovat korábbi felvonásaival ellentétben ezúttal egy tematikus cikkel készültem nektek, amelyben egyetlen műfaj, a horror kapja a főszerepet. A szóban forgó zsáner már réges-régen elveszítette a réteg jellegét, hiszen rengeteg ilyen alkotás büszkélkedhet kiemelkedő eladási mutatókkal (elég csak az alapjaitól felújított Resident Evil 4-re és az Alan Wake 2-re gondolni, ha a közelmúltból kellen példát mondani), így aztán nem meglepő, hogy született néhány olyan opusz a 2000-es években, amely kiérdemelte a „meghatározó” jelzőt.
Resident Evil 4
Kezdve a Capcom eredetileg 2005-ben, GameCube-ra megjelent mesterművével, a nagy múltú széria és a teljes ipar terén is paradigmaváltónak számító Resident Evil 4-gyel. Leon S. Kennedy spanyolországi kiruccanása leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az előző részek fix kameranézetei helyett a jól fésült protagonista válla fölé helyezte a perspektívát, túlélőhorror-elemekkel tarkított TPS-t faragva ezzel a korábban a komótos tempójáról ismert franchise-ból. A váltás végül olyannyira bejött a japánoknak, hogy a program végül 96 ponton állapodott meg Metacriticen (9,1 pontos felhasználói értékelés mellett), az imént említett kameranézetet pedig azóta is előszeretettel alkalmazzák a stúdiók – legnagyobb meglepetésemre még a The Witcher 3: Wild Hunt komplett kiadásában is ez volt az alapértelmezett a középre pozícionált Geralt helyett. A Resident Evil 4 nélkül ma talán teljesen másképp festene a túlélőhorrorok piaca, így aztán nem lehetünk elég hálásak a Capcomnak, hogy volt elég bátorsága csavarni egyet a jól bevált formulán.
Left 4 Dead
Bár a Left 4 Dead nem azt a célt szolgálta, hogy ráhozza az emberekre a frászt, a témája miatt bőven belefér a horror kategóriába a Turtle Rock Studios (akkor még Valve South) vérgőzös lövöldéje. A 2008-ban debütált FPS-ben ugyanis zombik tucatjait (pontosabban inkább százait) kellett felaprítanunk a válogatott lőfegyverek segítségével, méghozzá a barátaink vagy a mesterséges intelligencia által irányított társaink oldalán, ez a koncepció pedig nem igazán volt megszokott azokban az időkben. Sőt, végső soron pont ennek a programnak köszönhetjük az ilyen jellegű kooperatív címek térhódítását, valamint a Versus mód elterjedését, amelyben az ellenséges oldalon tevékenykedő rémségeket is hús-vér emberek irányítják. Mivel napjaink legismertebb és legkedveltebb aszimmetrikus horrorjátéka, a Dead by Daylight is erre a felállásra épül (az olyan „trónkövetelőkről”, mint a szintén a Turtle Rock Studios által jegyzett Back 4 Blood és a World War Z már nem is beszélve), kétség sem férhet hozzá, hogy a Left 4 Dead rendkívül nagy szerepet töltött be a játékipar alakulásában, nem mellesleg a mai napig megállja a helyét.
Amnesia: The Dark Descent
Minden egyes trendnek van egy kiindulópontja, így természetesen azt is meg tudjuk határozni, mely produkció miatt lettek annyira népszerűek az olyan horrorjátékok, amelyben csak elbújni és elfutni tudunk, visszatámadni már nem. A malmői székhelyű Frictional Games már a techdemónak szánt Penumbra: Overture-rel (valamint annak két folytatásával) jelezte, hogy teljesen más oldalról kívánja megközelíteni a cikk alapját képező műfajt, igazán nagyot azonban csak a 2010 szeptemberében napvilágot látott Amnesia: The Dark Descenttel gurított a csapat – nem csoda, hogy mostanra egy négy epizódot számláló sorozattá bővült a franchise. Daniel tortúrája ügyesen vegyítette a csontig hatoló rettegést és a zömében a fizikára épülő fejtörőket (melyek között akadt néhány igencsak embert próbáló darab), miközben kikövezte az utat az olyan sikercímek számára, mint például az Outlast, az SCP: Containment Breach, a Layers of Fear, valamint a szintén a Frictional Games nevéhez fűződő SOMA. A félelmetesség mértékét nézve a The Dark Descent máig ott toporog az élvonalban (az utolsó szakaszokon én már csak 15 perces porciókban tudtam haladni anno), a kopottas külsőt leszámítva pedig játékként is remekül funkcionál, így ha valakinek esetleg kimaradt az „elfutni, elbújni, meghalni” típusú produktumok alapköve, az bátran tegyen vele egy próbát, szinte biztosan nem fogja megbánni.
Ennyi fért bele az ezúttal kissé sötétre sikeredett múltidézőnkbe, de jövő héten kevésbé ijesztő darabokat is hozunk, szóval ne felejtsetek el benézni!
A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!
A borítókép forrása: IGDB
