Sorozatunk legújabb részében megmártózunk kicsit a videójátékok történetének egyik legerősebb évében, a Zóna felejthetetlen ölelése és a látvány forradalma előtt azonban még visszaugrunk a 2000-es évek elejére, hogy megemlékezzünk egy olyan RPG-ről, ami nélkül talán soha nem lett volna ennyire felkapott a műfaj legismertebb szériája.

The Elder Scrolls 3: Morrowind

Bár már a The Elder Scrolls-sorozat első két része (az idén 30 esztendős Arena és az 1996-os Daggerfall) is eljutott néhány szerepjáték kedvelőhöz, igazán nagyot csak a 2002 májusában napvilágot látott Morrowinddel sikerült gurítania a Bethesda Game Studios csapatának. A harmadik felvonás ugyan messze nem állta ki annyira az idő próbáját, mint néhány kortársa (példának okáért a ma is remek szórakozást nyújtó Gothic 2), ám az imént említett évben listánk első darabja jelentette a zsáner egyik csúcspontját, amely a végtelen szabadságával és az óriási bejárható területével kívánta elcsavarni a rajongók fejét. Az alkotás egyik legnagyobb érdekessége, hogy egyáltalán nem fogta a játékosok kezét, így a küldetések teljesítéséhez bizony muszáj volt a leírásokra hagyatkoznunk ilyen-olyan jelölők helyett, egy-egy karakter megölésével pedig ténylegesen el is ronthattuk a főszálat – bár erről szerencsére kaptunk értesítést, szóval gond nélkül visszatölthettük a legutóbbi mentett állást. A Morrowind mind a mai napig külön helyet foglal el azok szívében, akik odáig vannak az RPG-kért, népszerűségét pedig remekül mutatja, hogy egy lelkes és tehetséges modder csapat már évek óta azon ügyködik, hogy a Skyrim: Special Edition motorjával keltse életre Vvardenfell különleges világát – az eddig látottak alapján eléggé ígéretes a Skywind, reméljük, hogy sikerül eljutni a célvonalig.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Noha már két hét is eltelt a nehezen elkészült S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl megjelenése óta, sokan (sőt, inkább rengetegen) még mindig a Zónában múlatják az időt, ami nem csoda, hiszen a GSC Game World csapata rövid időn belül két méretes javítással is kedveskedett a fanoknak. Talán nem mindenki tudja, de a 2007-ben debütált első rész, a Shadow of Chernobyl sem nagyon esett bele a „könnyű szülés” kategóriába, mivel annak startját is elhalasztották párszor, ráadásul súlyos hibákért sem kellett más játék után nézniük az embereknek, ennek ellenére azonban hamar kultstátuszi rangba emelkedett az opusz. Mindez azért különösen fontos, mert a GSC produkciója bizonyította, hogy a Fallouton és a Wastelanden túl is van élet posztapokaliptikus fronton, mindezt úgy, hogy egy kelet-európai csapatról beszélünk, ami az FPS-RPG hibridnek köszönhetően szinte azonnal felkerült a nemzetközi térképre – Európában ugyan a Cossacks-sorozat is nagy népszerűségnek örvendett, de a tengerentúlon nem igazán sikerült megvetnie a lábát. Az utánozhatatlan atmoszférával megáldott franchise mostanra akkora rajongótáborral rendelkezik, hogy a Heart of Chornobylból már napokkal a megjelenése után gazdára talált több mint egymillió példány (dacára annak, hogy Game Pass-ben is megtalálható a lövölde), a megítélés pedig a nem túl rózsás technikai állapotok ellenére is rendkívül pozitív.

Crysis

Számtalanszor elmondtam már, hogy 2007 egy kiemelkedően jó évnek mondható videójátékos termés szempontjából, ehhez pedig nagyban hozzájárult a Crytek második nagy dobása, a Crysis. A 2004-es Far Cry szellemi örökösének is tekinthető FPS leginkább a mindent kispadra ültető látványvilágával hívta fel magára a figyelmet, amelyhez kimagaslóan jó fizika és rombolhatóság társult – na meg persze óriási gépigény, nem véletlen, hogy hamar mém lett belőle. A tűéles textúrák és az álleejtő részletek mellett leginkább a főszereplő, Nomad lába alatt hajladozó fűszálak és levelek láttán kerekedett el az emberek szája – üröm az örömben, hogy hiába hozta el a Crytek a jövőt, ha a mai napig rengeteg olyan cím kerül fel a polcokra, amelyben lazán átgyalogolunk a növényzeten. Játékmenet terén ugyan egyáltalán nem találta fel a spanyolviaszt a brigád (bár tény, hogy a nanopáncél extráival jól elszórakoztunk anno), ám kizárólag a prezentációt nézve kétség sem férhet hozzá, hogy a Crysis egy valódi mérföldkőnek számít a kedvenc hobbink szempontjából, így aztán nem lehetünk eléggé hálásak a cégnek ezért az idegenekben eldőlő pálmafákban, és összeroskadó bódékban gazdag élményért.

Ezzel pedig el is érkeztünk rovatunk legújabb fejezetének végéhez, ám talán mondanunk sem kell, hogy akad még olyan alkotás a kalapban, ami méltó a megemlékezésre, szóval tartsatok velünk a jövő héten is!

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítókép forrása: IGDB