A napokban megérkezett a régóta beígért Napóleon rendezői változata az Apple TV+-ra, amely egyébként 205 perces játékidővel rendelkezik (szemben az eredeti változat 157 percével), ám hiába hosszabb a Ridley Scott által felügyelt és jóváhagyott hosszabb verzió, végeredményben nem sikerült meggyőzni a kritikusokat és a közönséget arról, hogy szükség volt rá. Az egyetemes konszenzus szerint az új vágat se nem komplexebb, se nem jobb, egyszerűen csak hosszabb, és ezzel ki is fújt az összes tulajdonsága. A rendező korábbi nyilatkozatai egy négyórás élményről szóltak, azonban, mint az látható, a Napóleon új verziója valamivel rövidebb játékidővel szolgál, ám Scott egy interjúban beszélt arról, hogy igazából tényleg létezik egy ilyen változat is, ám az, hogy ezt a közönség elé tárják-e, egyedül a most megjelent változat verzió függ.
„Ja. Összevágtunk egy négyórás verziót is. Szóval ha ez jól megy… szerintem az itt az egyedüli kérdés, hogy miért is ne adnák ki et is? Semmibe sem kerülne nekik. Csak megnyomnak egy gombot és kész. Ha tetszik a hosszabb verzió, akkor tessék, van egy négyórás változat is! Azét van még vele munka, a színbeállítást meg kell ejteni. A négyórás verzió mindig rendelkezésre áll az Avidban, a gépen” – nyilatkozta a rendező a Total Filmnek, amikor a riporter rákérdezett arra, hogy mi lett a beharangozott maratoni játékidejű 250 perces változattal.
Persze Scottnak nem ez az első ilyen húzása, korábban számos filmjéhez készített hosszabb verziókat, mindenesetre azért felmerült az a kérdés is, hogy a rendező miért érezte egyáltalán szükségét annak, hogy kiadjon a Napóleonból is egy director’s cutot.
„Nos, ha akarnánk, akár egy olyan film is készülhetne Bonaparte Napóleonról, amelynek egy hét lenne a játékideje. De tényleg, a legnagyobb kihívás az, hogy a fenébe is egyszerűsítjük le ezt az egészet. Napóleon sztorija nagyon komplex, én pedig csak a mögötte levő embert akartam behatóbban tanulmányozni. Tehát nem annyira a csatákkal, hanem inkább az emberrel akartam foglalkozni: mi hajtja őt előre, és kinek a megszállottja; ugye ennek a Jozefina nevű valakinek” – mondta Scott.
A rendező egyébként azt sem bánja, hogy nem ezt a hosszabb rendezői változatot küldte a mozikba, mivel úgy gondolja, hogy ma már vannak nagyon jó tévék, amelyek képesek közel olyan élményt nyújtani, mintha nagyvásznon néznénk az adott alkotást. „Egy jó tévékészülék ma már semmibe sem kerül. Nekem is van egy 150 centis otthon. És ez tényleg olyan jó, mint egy nagyvászon. Szóval ha néztek tévét, akkor igen is nyúljatok a zsebetekbe és vásároljatok egy, a célnak megfelelő, istenverte tévét!”
Néhány fontosabb élerrajzi elemmel, ami úgy néz ki, mintha egymás mellé hajigálták volna őket + néhány csatajelenet, amikben néhány részlet túl lett hangsúlyozva a látvány kedvéért, más fontosabb történelmi részlet pedig egszerűen kihagyva.
Arra mondjuk jó, hogy aki érdeklődik a kor történelmi eseményei iránt az esetleg elinduljon vele. +1 európai vezető, aki megpróbálta legyőzni az oroszokat, volt pár ilyen...
Legalább oda eljutottunk, hogy az 1812-es Borogyinó-i ütközetet francia-európai ("uniós") győzelemként ábrázolják végre (egy rövid jelenetre), nem pedig Kutuzov sikereként. Apró szemléletváltás, amely még nem következett be pld. a második világháborús események kapcsán a mai napig sem (hogy is nézne már ki az )