Az Indiana Jones franchise 1981-ben indult útjára, és Az elveszett frigyláda fosztogatói olyannyira betalált, hogy további négy folytatást is kapott. Igaz a negyedik és ötödik rész között 15 esztendő is eltelt már, és valljuk be Harrison Ford sem lett fiatalabb, sőt, az ikonikus karakter megformálója 79 évesen ragadott ismét kalapot meg ostort A sors tárcsája miatt. Ezek a felvonások már erősen megosztották a rajongókat, és sokak szerint el sem kellett volna már készülniük, de ezt már megszokhattuk volna, hogy a tengerentúlon a pénz az úr. Mindenesetre a mozikon túl a régészkalandor most a videójátékok világát is meg szeretné hódítani, és erre meg is van minden lehetősége az Indiana Jones and the Great Circle-lel. Nem ez az első próbálkozás ezen a téren, hogy Indyt ilyen formában is halhatatlanná tegyék, de a korábbi címeket, mint az 1992-es point & click The Fate of Atlantis, a harmadik személyű The Emperor’s Tomb 2003-ból vagy éppenséggel a 2008-ban napvilágot látott LEGO Indiana Jones, nem feltétlenül lehet klasszikusnak nevezni, ami mindenkinek eszébe jut, ha meghallja a karakter nevét. Tehát akárhogyan is nézzük, hosszú idő telt telt a legutóbbi felbukkanása óta, ezért joggal tehetjük fel a kérdést, vajon a játékosok jelenlegi generációja törődik-e még Dr. Henry Jonesszal?

Erre a választ mindenki döntse el maga, viszont azt leszögezném, hogy a The Great Circle minden kalandornak okozhat majd néhány kellemes percet. Kezdjük azzal, hogy a játék 1937-ben játszódik, méghozzá Az elveszett frigyláda fosztogatói és Az utolsó kereszteslovag eseményei között. Feladatunk pedig alapvetően egy műtárgy visszaszerzése, amit a Marshal College-ből lopott el egy szó szerint óriás, akivel ugyan leálltunk bunyózni, de esélyünk sem volt. Fel kell tehát göngyölítenünk a rejtélyt, hogy ki és miért tulajdonította el a látszólag csak egy kiállítási tárgynak tűnő régiséget. Ezzel a lendülettel az első állomásunk a Vatikán, és innen kezdetét veszi az összeesküvéselméletek és a titkok feltárása, ami eléggé megfűszerezi egyébként ezt a kalandot. Utunk során pedig találkozunk az olasz fasisztákon át, élükön Mussolinivel, természetesen a nácikkal is, akiket egy Emmerich Voss nevű gazember vezet, hogy megszerezze a Führernek a nagy kör darabkáit. Az ebben a történetben szereplő Nagy Kör a világ legnagyobb csodáit összekötő vonalat jelenti, ami meglepő módon egy hatalmas, a Földet körülölelő kört alkot, és bizony egyesek grandiózus erőt tulajdonítanak neki, ha kirakós minden darabja a helyére kerül.

Nem csak ellenfelekből akad bőven egyébként, Olaszországban például Antonio atya is a mi oldalunkon áll, de itt futunk össze Gina Lombardival is, aki mindenáron szeretné megtalálni eltűnt nővérét, aki mint kiderül kapcsolódik ehhez az antik relikviához. Hozzáteszem piszok jó látni a Harrison Fordról mintázott főhőst az átvezető videókban. Az arcok nagyon jól sikerültek és a mimika is több, mint rendben van. Tényleg van egy Indiana Jones atmoszférája a játéknak, az pedig csak hab a tortán, hogy a legelső küldetés egy az egyben az első film nyitójelenete. Látszik tehát, hogy a MachineGames tiszteletben tartotta a játékot inspiráló franchise-t. Nekem nagyon átjött a hangulat, és hiába FPS, tényleg úgy éreztem, mintha én lennék Indy a kaland során.

A grafika egyébként engem megnyert, a helyszínek, melyekből lesz jó pár, a már említett Vatikánon túl járunk majd sivatagban, dzsungelben és még havas tájakon is, és mind-mind magával ragadó körítést kapott. Gizában például a lineáris érzést a mondhatni nagy térkép révén felváltja egy kicsit az open world feeling, még ha erről szó sincs. A szinkronhangok is rendben vannak, illetve a hangzásvilág is elfogadható, bár itt azért azt ne gondolja senki, hogy el fog élvezni a füle  az órákon át tartó kincsvadászat során, de mint mondtam a karaktereket életre keltő színészek remekül azonosulnak a szerepeikkel, és az átvezető mozik is parádésak.

 

Az Indiana Jones and the Great Circle többek között azt mutatta meg nekem, hogy ez inkább egy kaland-akció játék, semmint egy tipikus akció-kaland. Ha bárki is arra számít, hogy előrántja a fegyverét és végigdarálja a pályákat, annak van egy rossz hírem, túl sok az ellenfél és elég töltény sincs hozzá. Persze lehet lövöldözni, mert Indynek van egy revolvere, illetve a katonáktól is elvehetjük a puskáikat, de egyáltalán nem ajánlom a túl gyakori használatukat. Ezek elsütése csak úgy vonzza az őröket, másfelől a gunplay nagyon gagyi. a célzás megkeserítette az életem, az ellenfelekbe pedig még normál fokozaton is több ólom kell a megszokottnál, hiába lövöd őket fejbe. A bunyó emellett egész szórakoztató, tudunk blokkolni, parryzni, és alaposan megsorozhatjuk az olasz meg német katonákat jobb és balhorgokkal. Egyedül a staminánk szab határt, hogy egy fiatal Mike Tysont előhívjunk magunkból.

Persze minden más is staminát használ, a leütött vagy megölt ellenfelek elrejtése például gyorsan kimeríti főhősünket, de a mászásnál is oda kell figyelni, mert könnyen lepottyanhatunk bárhonnan, ha rosszul menedzseljük az erőnket – kajálás révén amúgy tápolhatjuk mind az életerőnket, mint az állóképességünket, szóval néhány finom falatból sem árthat magunknál tartani egy-kettőt. Öklünkön és pisztolyunkon kívül egy csomó másféle tárgyat is segítségül hívhatunk, és mókás, mert mindegyik másféle animációt kapott, mikor hátulról leütjük vele az ellenfeleinket. Érdemes kipróbálni majd ezeket, és itt tényleg a gereblyétől és borosüvegeken át, az ecseteken, hegedűkön, gitárokon, lapátokon, gyertyatartókon, csőkulcsokon vagy serpenyőkön keresztül a kalapácsig, minden a rendelkezésünkre áll majd. Van ám ostorunk is, sőt ez lesz a legjobb társunk utunk során, és nemcsak azért, hogy kicsapjuk vele az ellenfeleink balfelső hatosát, hanem az akadályok leküzdésére is a legjobb megoldást jelenti – sőt mászás során átkapcsol ilyenkor a játék harmadik személyű nézetbe, szóval még a skineknek is van jelentősége, amiből van egy pár a játékban.

Ezek után talán mondanom sem kell, hogy a nyílt konfrontáció helyett a lopakodás kapja a legnagyobb szerepet. A vatikáni küldetés éppen ezért egy olyan játékra emlékeztetett, amelyre már rég nem gondoltam: ez pedig a Thief. Feltételezem, hogy az éjszakai környezet és a klasszikus olasz építészet hozzájárult ehhez a hangulathoz, de a settenkedés, és a rengeteg ajtó lehetett a ludas ebben, melyekhez bizony kulcsot kell találni, ha tovább szeretnénk haladni. A legjobb az egészben, hogy több opció is van eljutni A-ból B-be, és így tényleg többféle módon tudjuk megoldani az adott szituációkat. A puzzle-ökre pedig érdemes már most felkészülni lélekben, mert sok van belőle, de nem kell megijedni, egyik sem ördögtől való, kellően érdekesek és változatosak, és bár egyes rejtvényeknél az ember vakarhatja a fejét egy rövid ideig, mindegyikre rá lehet jönni, anélkül, hogy beleőrülnénk. Jól eltalálták a nehézséget ezen a téren, bár egyébként ez állítható a menüben, és van egy könnyített változata is a fejtörőknek, ha valaki egy másodpercig sem szeretne velük időt eltölteni és csak a sztorira kíváncsi.

 

Feladatokból egyébként nincs hiány, kapunk szép számmal mellékküldetéseket is, ráadásul megannyi talányt is felgöngyölíthetünk ez idő alatt, mint például széfek feltörése, egy személy megtalálása, egy kincs begyűjtése, amelyek értékes jutalmat kínál. Például kalandpontokat, ami nagyjából az XP-nek felel meg, ezeket pedig elkölthetjük majd képességekre. Persze csak akkor, ha megtaláljuk a hozzájuk tartozó könyveket, így mondhatni tanulás révén fejlődik régészünk – itt olyanokra kell gondolni, hogy jobb bunyósok leszünk, több staminánk lesz és hamarabb visszatöltődik, nem halunk meg egyből, ha lelőnek, és így tovább. Ez egy jópofa mechanika, mert hiába van sok pontunk, ha egyszer nem járjuk körbe a helyszíneket, akkor nem leljük meg ezeket a bónusz köteteket, amivel erősíthetjük a karakterünket. 

A naplóban dokumentálja a kalandjait Indy, szóval ide mindenféle olyan nyomokat, jegyzeteket és fényképeket összegyűjt, amelyek végigvezethet minket az előttünk álló úton. Ezt a kis noteszt kell majd felcsapnunk akkor is, ha egy már meglátogatott helyszínre szeretnénk visszatérni, és így bár maga a játék lineáris, a befejezést követően minden elszalasztott dolgot pótolhatunk.

Negatívumról még nem volt szó, pedig van egy hatalmas gyengepontja ennek a címnek, de ez inkább a fejlesztőcsapat számlájára írható. A MachineGames ugyanis évek óta ugyanazzal a mesterséges intelligenciával dolgozik, és ez meg is látszik. Nevetséges az AI a The Great Cirle-ben is, és ez sokat ront az élményen. Annyira buták, hogy sokszor azt sem veszik észre, ami éppen az orruk előtt történik. Összességében tehát egy nagyszerű élménnyel ajándékoz meg ez a játék, és habár nem váltja meg a világot, az első filmekhez hasonlóan Indiana Jones új kalandja mindenképpen megér egy misét.

Borítókép forrása: Steam