A karácsonyi filmek mostanra éppúgy az ünnepi hagyományos részei lettek, mint a fenyőfa díszítés, az ajándékozás, és a családi vacsora. Van valami meghitt és hangulatos abban, hogy a családtagokkal, barátainkkal vagy akár egyedül bekuckózunk a kanapéra egy finom, forró ital kíséretében és elindítjuk kedvenc karácsonyi alkotásainkat, hogy újra, akár több századjára is átéljük a nosztalgia, a nevetés és az ünnepi hangulat feelingjét. Szerencsére bőven van miből válogatni, a szívmelengető szerelemi történetektől kezdve a varázslatokkal teli kalandokon és bohókás vígjátékokon át a kissé elvont, szürreálisabb mesékig és férfifilmekig bezárólag. Mi pedig most összeszedtünk ezekből néhányat, amelyek műfajaikat tekintve egészen széles spektrumot fednek le a karácsonyi filmek között – így végigpörgetve őket egyaránt részünk lesz nevetésben, örömben, bánatban és szomorúságban is.
10. Batman visszatér (Batman Returns, 1992)
Kezdjük is mindjárt a listát a vitathatatlanul legszomorúbb darabbal. Tim Burton nagy sikert aratott 1989-es Batman-filmjének a folytatása annak idején sok rajongónál kiverte a biztosítékot, mindez pedig nagyjából oda vezethető vissza, hogy az első rész mennybemenetele után a Warner Bros. fejesei rögtön szabad kezet adtak Burtonnek, mondván, hogy ha ilyen szépen összehozta az első filmet, akkor a második felvonás még jobb lehet, ha a direktor azt csinál, amit csak akar. Burton pedig így is tett, ám a végeredményben nem volt túl sok köszönet. Ma már persze a Batman visszatér megtalálta a közönségét és komoly kultstátuszt vívott ki magának – a szomorúsággal kapcsolatban sem a korabeli fogadtatásra, hanem a narratíva végkövetkeztetésére gondolunk. Mert amellett, hogy a hótakaróba bújt Gotham City csak külsőségeiben sugározza a képeslapokra való idillt, a város főterén égbe magasodó fenyőfa mögött mégis rohad minden, és amellett, hogy a gótikus díszletek, valamint a groteszk karakterek egy valódi karácsonyi lidércnyomást rajzolnak ki, van a filmnek egy sokkal szomorúbb és mélységesen kilátástalan vetülete. A Batman visszatér mindhárom főszereplője, Macskanő, Pingvin, és igen, még maga a Denevérember is a szerelmet és a szexet hajszolja a komplett sztori alatt. Mindhármukat megnyomorította az élet, totális magányban tengetik mindennapjaikat – elkeseredetten vágynak a szeretetre, de a vágyaik kielégítetlenül maradnak. Egyszerűen nem érnek, nem is érhetnek célba. Nincs végső beteljesülés, megváltás, feloldozás, happy end, csak a szomorú és teljesen életszerű egyedüllét. Ironikus, hogy mindez pont karácsonykor, egy olyan ünnepkor történik, amelynek pont a szeretetről kellene szólnia.
9. Igazából szerelem (Love Actually, 2003)
Richard Curtis a szerelem minden fajtáját összefűző filmjében szemtanúi lehetünk a kapcsolatok színes palettájának, és bár itt is bőven jut bánatból és könnyekből, alapvetően mégis egy jópofa és aranyos romantikus vígjátékról beszélünk, amely rengeteg érzelmes, illetve emlékezetes pillanattal ajándékozza meg a nézőjét. Így hát nem is kérdés, hogy helye van egy ilyen listán. A forgatókönyv remekül meg van írva, a szerepeket pedig olyan nagyszerű színészek játsszák, mint Hugh Grant, Emma Thompson, Liam Neeson, Colin Firth, Bill Nighy, valamint a megboldogult Alan Rickman. A narratíva egy egységes egésszé összefonódva meséli el a szerelem nyers, összetett és néha kifejezetten zavaros oldalát, amelyben éppúgy megtalálhatóak a hosszú évekre visszatekintő házasságok, a viszonzatlan szerelmek és a szívfájdalmak. És persze a szellemes humorról sem szabad megfeledkezni, jó eséllyel még az is fel tudna sorolni legalább öt ikonikus jelenetet a filmből, aki csak egyszer látta. De mégis, az benne a legjobb és legvonzóbb, ahogy az Igazából szerelem emlékeztet minket arra, hogy miről is kellene szólnia ennek az ünnepnek: a családdal, a szeretteinkkel eltöltött minőségi időről, a baráti kapcsolatokról, az emberségről, a megbánásról és persze a saját magunk felé mutatott gondoskodásról.
8. Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas, 1993)
Egy újabb felejthetetlen Tim Burton-film, amelyben ugyan nem rendezőként vett részt az alkotó, viszont a sztoriért és a produceri feladatokért is ő felelt. A Karácsonyi lidércnyomás egyszerre groteszk és vonzó animációjával, illetve szürreális képi világával nagyszerűen egyensúlyozik a horror és a szeretet ünnepének határai között, amelyek csakhamar el is mosódnak, és a frappáns karakterek, valamint Danny Elfman fülbemászó muzsikájának hála alanyi jogon kerül a listára ez az alkotás. Az ezerszer látott, kissé betokosodott hagyományoknak ellentmondó kreatív, a képzelőerőt dicsőítő bájos mese komplett generációkat ragadott meg, jól lehet, ambivalens szellemiségével pont, hogy a karácsony igazi értékeit ábrázolja. És talán valahol ebben rejlik a sikere és örökzöld státusza. A bemutatása óta számtalanszor felmerült egy folytatás vagy egy előzményfilm lehetősége, azonban ezek a tervek rendre kútba estek – talán nem is baj. Ettől függetlenül az öröksége még ma is köztünk jár, rengeteg képregény, könyv, manga, játékfigura és videójáték készült hozzá, szóval az alkotásnak még ma is masszív rajongótábora van. Erejéből mit sem vesztett, szóval 2024-ben is ugyanannyi kötelező karácsonyi program, mint a ’90-es években.
7. A Grincs (How the Grinch Stole Christmas, 2000)
Dr. Seuss klasszikus meséje jónéhány feldolgozást megért már, de mind közül az utánozhatatlan Jim Carrey főszereplésével készült élőszereplős adaptáció a legnépszerűbb. A szeretet ünnepét gyűlölő pocakos, zöld, szőrös figura sztoriját mindenki ismeri, és első látásra mosolyt csal a nézők arcára, hiába próbálja „ellopni” a karácsonyt – ebben persze nagy szerepe van Carrey energikus alakításának is. A történet nem várt fordulatot vesz, amikor az ünnepeket és a boldog embereket megvető Grincs találkozik egy kislánnyal, aki végül megváltoztatja a karácsonyról való nézeteit. Ilyenformán a film egy kedves, szerethető üzenetet fogalmaz meg eme ünnep jelentéséről és az emberi kapcsolatok fontosságáról/erejéről. Jókora humorral és varázslattal megspékelve. A karakterek kinézete ugyan hagy némi kívánnivalót maga után (néha olyan, mintha valamelyik régi Majmok bolygója-filmet néznénk), de a poénok és a címszereplő mellett mindezek a hibák eltörpülnek – lényegében az egyik „legidiótább” karácsonyi mozi, aminek – jórészt Carrey elborult jelenlétének köszönhetően – minden perce aranyat ér.
6. Karácsonyi történet (A Christmas Story, 1983)
A karácsonyi filmekről mindenkinek a „jó öreg” Kevin McCallister ugrik be először, de azért a Karácsonyi történet gyerekszínészei mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Az ünnepi hangulatot már az első pillanattól kezdve árasztja magából ez a klasszikus, a poénok a helyükön vannak, a jelenetek megmosolyogtatóak, és a szereplőgárdával együtt már-már maga a néző is újra gyereknek érzi magát. Idestova 30 éve csak és kizárólag a Kevin gyerek folyik a csapból, mindenki látta már vagy százmilliószor, mindenkinek a könyökén jön ki, már rég túl vagyunk a „meguntuk” kategórián, erre itt van például a Karácsonyi történet, ami kedves, aranyos, hangulatos és frappáns, mégis, a legtöbben vagy nem emlékszenek rá, vagy még a létezéséről sem tudnak. Nagyon kár érte: mert egyébként zokszó nélkül megérdemelné, hogy a tévéműsorok tiplistájának élén szerepeljen.
5. Mi a manó? (Elf, 2003)
A film történetének főhőse, Buddy még kisgyerekként került az Északi-sarkra, ahol felnőve rájött, hogy ő igazából nem is manó, ezért úgy dönt, hogy elutazik New Yorkba, hogy felkeresse igazi apját. Aztán persze rádöbben, hogy az emberek megfeledkeztek a karácsony öröméről és jelentőségéről, így megpróbálja eszébe juttatni a világnak, hogy miről is szól ez az ünnep. Már az alapsztori és giccses, és Will Ferrell is sokak számára komoly visszataszító erő lehet, mindezek ellenére a Mi a manó? mégis üde színfoltja a karácsonyi kínálatnak, sőt ami azt illeti, kis túlzással élve ez Ferrell karrierjének egyik, ha nem a legjobb filmje. Itt is ugyanazt a megszokott szerencsétlen figurát hozza, mint pályafutása legnagyobb részében, ám a sztorinak remekül sikerült megragadnia a klasszikus ünnepi hangulatot, ami a kifejezetten ostoba és bugyuta poénok ellenére is nagyon szépen működik.
4. Télapu (The Santa Clause, 1994)
Ismét egy film, amit mindenki ismer és mindenki látott már vagy ezerszer – de hogy megunhatatlan, ahhoz kétség sem fér. A sztori természetesen őskövületnek minősülő klisékre alapul: egy elvált apa, aki teljesen kiábrándult a szeretet ünnepből, hirtelen átvenni kényszerül a Télapó helyét, és végre átéli a karácsony csodáit, az ünnep varázsát, illetve egyúttal szembenéz az őt körülvevők hitetlenkedésével és szkepticizmusával. Egyértelműen Tim Allen legjobbja ez, tele poénos és szívmelengető pillanattal. A film a bemutatása idején igazi kasszasiker lett, és két folytatás, valamint egy Disney+-os sorozat is készült hozzá – utóbbi mérhető leginkább az eredeti klasszikus színvonalához, a második és harmadik rész nemigen tudta leverni az első felvonás által felállított lécet.
3. Reszkessetek, betörők! (Home Alone, 1990)
Igen, hiába klisé, ennek a filmnek egyszerűen szerepelnie KELL ezen a listán. A Reszkessetek, betörők! zokszó nélkül időtálló klasszikus, amelynek lényegét is jelentőségét igazából felesleges megmagyarázni. Sőt, igazából nem is nagyon lehet, hacsak nem azzal, hogy hiába mutatták be majdnem 35 éve, továbbra is megragadja a soron következő generációk figyelmét. Lényegében az ünnepi szezon szerves része lett, és ma már hasonló státuszba került, mint a valóságshowk vagy épp a Barátok közt: az emberek folyamatosan panaszkodnak, hogy már unalmas, lerágott csont és senki sem kíváncsi rá, de karácsonykor mégis ezt a filmet nézi mindenki.
2. Az élet csodaszép (It’s a Wonderful Life, 1946)
Elég csak a bemutató dátumára vetni egy pillantást, hogy kiderüljön, ez a film bizony tényleg nem mai csirke. A főhős lába alól kicsúszik a talaj, ő pedig úgy dönt, hogy az egyetlen kiút számára ebből a kilátástalan helyzetből nem más, mint az öngyilkosság. Azonban ekkor megjelenik mellette egy angyal, aki azért jött, hogy megmutassa a férfinak, hogy milyen sivár lenne a világ, ha ő sosem létezett volna – hogy ezzel rábírja a férfit arra, hogy a kétségbeesett megoldás helyett inkább rendbe hozza az életét. A film mondanivalója és üzenete enyhén szólva is univerzális (már a címében is benne van a lényeg), és erre egy több mint megható, szomorkásan örömteli sztorit sikerült felhúzni. És itt még csak nem is arról van szó, hogy a történet kilsés lenne, mivel konkrétan Az élet csodaszép teremtette meg ezeket a kliséket, amiket aztán a végletekig kifacsart Hollywood. Gyakorlatilag jelenetről jelenetre fel lehet sorolni, hogy melyek azok a filmek és sorozatok, amik átvették az itt látható elemeket (igen, egyszer még maga az ultimate szappanopera, a Dallas is ebből táplálkozott), mégis, az eredeti mindmáig verhetetlen marad.
1. Drágán add az életed! (Die Hard, 1988)
„Addig nincs karácsony, amíg Hans Gruber le nem zuhant a Nakatomi toronyból” – tartja a mondás, és valóban: noha sokat kellett várni, mire Bruce Willis John McClane-jének első kalandját hivatalosan is karácsonyi filmmé nyilvánították, de a beavatottak kezdettől fogva tisztában voltak vele, hogy John McTiernan ikonikus akcióklasszikusánál nem létezik jobb ünnepi mozi. Van itt minden: kiváló setting, feldíszített fenyőfa, karácsonyi hangulat, kellemes ünnepi zene, terroristák, pusztító egysorosok, lövöldözés, robbanás és véres trikó. Feltételezzük, hogy a Die Hardot minden olvasónk ismeri, tehát nem is szaporítanánk tovább a szót: inkább röffentsük be a tévét és merüljünk el újra McClane hadnagy ünnepi igazságosztásában.
A képek forrása: IMDB
(A Turboman és Schwarzenegger)
