Bármennyire is csalódtam a Dragon Age: The Veilguardban, ez nem igazán változtat azon a tényen, hogy máig a Star Wars: Knights of the Old Republic a kedvenc videójátékom, a Mass Effect pedig a kedvenc trilógiám. Shepard kapitány hősies kalandjának első állomása ugyan nem volt szerelem első látásra, mivel alaposan szokni kellett a kissé fapados (ne feledjük, a program a Gears of War után látott napvilágot!) harcrendszert és a vadiúj világot, ám a Citadellában megtett első lépések után már éreztem, hogy egy egészen rendkívüli utazásban lesz részem – ez végül így is lett, mostanra pedig számos alkalommal eljutottam a stáblistáig. A legtöbb rajongóhoz hasonlóan és is az akció irányába mozdult, ám ennek ellenére is lebilincselő Mass Effect 2-t tartom a legjobbnak a hármas fogatból, de igazából az utolsó fejezetet is kifejezetten élveztem, bár tény, hogy a kardinális(nak hitt) döntések lenullázása eléggé övön aluli volt a csapattól. Maga a befejezés az Extended Cut DLC-vel szerintem már teljességgel vállalható, ugyanakkor megértem, ha valaki a tűzre kívánja az egész epilógust – méghozzá az Andromedával egyetemben, amivel én ugyan kellemesen elszórakoztam, ám tény, hogy pont azokon a területeken (történet, karakterek) teljesített rosszul, ahol igazán domborítania kellett volna.
Tekintve, hogy a mostani BioWare már csupán az árnyéka az egykori önmagának (ezt mi sem bizonyítja jobban a bevezetőben említett akció-RPG-nél), finoman fogalmazva is szkeptikus vagyok a soron következő Mass Effecttel kapcsolatban, melynek elkészítéséhez ugyan sikerült a fedélzetre csábítani néhány veterán fejlesztőt, ám így sem igazán érzem úgy, hogy izgatottan kellene vágni a centit. Ettől függetlenül azért lenne néhány kívánságom a Kaszások inváziója utáni időszakba invitáló produkciót illetően, szóval lássuk is gyorsan, mit szeretnék látni a cég következő nagy dobásában.
A cég érthető módon nem túl bőbeszédű, ha a Mass Effect 5-ről (természetesen nem ez lesz a végleges cím) van szó, hiszen csak évek múlva fog beérni a munka gyümölcse, egy-két dolog azonban már most is biztosnak mondható. Az egyik, hogy a széria talán legkedveltebb karaktere, Liara T’Soni fontos részét képezi majd a sztorinak, ebből adódóan pedig adja magát, hogy az általa irányított szervezetnek is lesz „némi” köze az események alakulásához – nem véletlen, hogy a produkció executive producere, Michael Gamble is a Lair of the Shadow Broker nevű DLC-t ajánlja leginkább az emberek figyelmébe. Mindez azért különösen jó hír, mert egy ilyen organizáció bevonásával garantált a sötétebb árnyalatokkal festett fősodor (ha a választott időszak esetleg nem lenne elég a komorabb hangvételhez), ami már a Mass Effect 2-nek is rendkívül jó állt, ezen a téren tehát eléggé bizakodó vagyok. Pontosabban inkább óvatosan optimista, mivel a BioWare még az istenekkel való hadakozást is képes volt elbagatellizálni (de legalábbis könnyedebben kezelni a kelleténél) a The Veilguardban, bár ezúttal más író felel a forgatókönyvért, szóval reménykedem egy szolid történetben. Apropó forgatókönyv: a legnagyobb kívánságom, hogy legközelebb már ne olyan arcpirítóan rossz, alig néhány opciót tartalmazó dialógusokat kapjunk, mint a sokszor emlegetett fantasy szerepjátékban, mivel messze az volt az opusz leggyengébb pontja, ami egy sztori- és karakterközpontú program esetén azért elég nagy probléma.
A kép forrása: GamesRadar
Szerencsére azért bőven akadtak jó dolgok a legújabb Dragon Age-ben, példának okáért maguk a pályák, amiken a kötöttségük ellenére is bőven akadt felfedeznivaló, nem mellesleg jól is néztek ki, szóval nem venném zokon, ha ezen a téren hírünk alanya sem vallana kudarcot. Az már ugye korábban kiderült, hogy az Andromedával ellentétben ezúttal nem egy félig nyitott világot, hanem szűkebb keresztmetszetű bejárható területeket kapunk, ami egyrészt könnyebbé teszi a változatosabb terepek kialakítását (minimum két sci-fi várost akarok!), másrészt így talán kevesebb lesz az üresjárat – a BioWare jól láthatóan nem ért az open worldhöz, éppen ezért felettébb örvendetes, hogy inkább nem is erőlteti a dolgot. Fájó pont volt viszont a The Veilguardban, hogy bár a cég remekül megírt mellékküldetéseket ígért, igazából csak a társakhoz köthető sztorik tudtak kiemelkedni a többi közül, így aztán örülnék, ha a Mass Effect 5-ben minden egyes mellékág képes lenne megközelíteni a The Witcher 3: Wild Huntban és a Cyberpunk 2077-ben látottakat. Ha pedig már a közepes címek jó tulajdonságainál tartunk, az Andromeda kimondottan élvezetesre sikeredett harcrendszerét és az abban látott craftingot is tárt karokkal fogadnám, ahogy a jól bejáratott kooperatív módra sem mondanék nemet – ez utóbbira elég nagy esélyt látok, aztán majd meglátjuk, mit mond az EA.
A kép forrása: GamingBolt
Akárcsak a The Witcher 4-hez készített kívánságkosár esetében, úgy itt sem mennék bele részletesebben abba, hogy mit remélek a történettől, mindenesetre kering egy érdekes teória arról, hogy – itt most természetesen spoiler következik – a legutóbbi kedvcsinálóban látott titokzatos figura nem más, mint maga Shepard kapitány – pontosabban az ő tudata egy mechanikus testbe ültetve. Én személy szerint repesnék az örömtől, ha ebben a formában hoznák vissza a Citadella üzleteinek kedvenc vásárlóját (és nem mellesleg az ismert univerzum megmentőjét), hiszen elég sok lehetőséget rejt magában egy ilyen fordulat, ám ez egyelőre még csak elmélet, így aztán tessék fenntartásokkal kezelni. Ami a lehetséges főszereplőt illeti, a franchise mindig is emberi protagonistával operált, így aztán nem bánnám, ha ez ezúttal sem lenne másként, ám abban az esetben sem dőlök a kardomba, ha netán asarival vagy turiannal is belecsöppenhetünk a kalandokba – vagy mondjuk hanarral és elcorral, hogy a legjobbak se maradjanak ki a szórásból.
Mivel jelen pillanatban tényleg csak találgatni tudunk a Mass Effect 5-tel kapcsolatban, én csak abban bízom, hogy egy fluid és látványos harcrendszerrel felvértezett akció-RPG-t kapunk, ami egyrészt nem köpi szemen Shepard örökségét, másrészt nagyobb hangsúlyt fektet a történetre és a párbeszédekre (na meg ugye a döntések fontosságára), mint a reprezentációra és a megfelelési kényszerre, emellett pedig tartalom terén is a minőségre megy rá a BioWare a mennyiség helyett. A Dragon Age: The Veilguard finoman szólva is közepes minősége után nem vagyok biztos abban, hogy a szebb napokat is látott stúdió képes lesz megfelelni a rajongók elvárásainak (pláne úgy, hogy jól láthatóan nem is érdekli a vezetőket a fanok véleménye), mindenesetre kíváncsian várom az új információkat, hátha kellemes meglepetésben lesz részem. Ti mit szeretnétek látni a széria soron követkető felvonásában?
A borítóképek forrása: GamesRadar, Radio Times
