December van, ilyenkor már nagyjából mindenki összeállította az év végi videójátékos toplistáját és kitalálta, hogy számára melyik játék adta a legtöbbet idén, amit nyugodt szívvel jelölhet GOTY-díjra az összes lehetséges platformon. Persze horrorjátékokkal is szépen el voltunk látva idén, ezek közül pedig az alábbi hármat vétek lenne kihagynia a horror-kedvelőknek!

Alone in the Dark (2024)

Féltem tőle, hogy a gagyi TPS-lövöldözés miatt szertefoszlik a varázs, de az az igazság, hogy az Alone in the Dark reboot egy teljesen korrekt horrorjáték lett. Több olyan pillanata is van, amikor rendesen kirázott a hideg (az ősi könyvtárban például a rendkívül mutatós látványvilág miatt), összességében pedig egyetlen percig sem untam felfedezni a Hartwood-család múltját és az egyre több elém kerülő rejtélyt. Sajnos a játék elég csúnyát zakózott, és való igaz, hogy a harcrendszer legalább annyira béna, mint a The Sinking City-nél volt évekkel ezelőtt, viszont a gótikus-horror rajongóinak már maga a sztori miatt is érdemes lehet kipróbálni ezt a részt. Nyilván nem lesz belőle új klasszikus, viszont az én véleményem szerint messze nem érdemel annyi savat, mint amennyit köpködtek rá, legfőképp a külföldi portálokon.

Still Wakes The Deep

A The Chinese Room az a csapat, akik az Everybody's Gone to the Rapture és a Dear Esther mögött is álltak annak idején. A Still Wakes The Deep-ben a játékosok egy olajfúró-tornyon dolgozó melós szerepét vehetik át, aki egy ismeretlen entitás elől próbál menekülni, miközben teljesen elszigetelve marad a tenger közepén, a segítség pedig nem jön. Már maga a helyszín is egészen egyedi (kicsit Cold Fear hangulatot áraszt), viszont amellett, hogy játékban ilyen erős skót akcentust én még életemben nem hallottam, a Still Wakes The Deep képes egészen drámai pillanatokat is szállítani. Itt-ott megidézi Lovecraft munkásságát, de összességében egész jól működik és nem is túl hosszú. Bár a lopakodás nincs túlgondolva (felvehető tárgyakat dobálva lehet elterelni az ellenfelek figyelmét), maga a sztori és a főszereplő múltja viszi előre az embert a befejezésig.

Silent Hill 2 (2024)

Ugye nem gondoltátok, hogy lemarad James pokoljárása? A Bloober Team elképesztő alapossággal alkotta újra a Konami klasszikusát, a Silent Hill 2 pedig az átdolgozott játékmechanikáinak és megváltoztatott kameranézetének hála remekül működik 2024-ben is. Ajnározás helyett egy picit személyesebb hangvételre váltanék, hiszen nem véletlen, hogy ez a játék nálam is a legelső helyet foglalja ez 2024 legjobb horrorjátékai között. A Silent Hill 2 egészen nyomasztóvá tud válni, ami leginkább a kórházas rész kifordított változatánál kezd előjönni igazán és kúszik be szép lassan az ember bőre alá. Az atmoszféra kvázi lemászik a képernyőről.

Egy idő után azt éreztem, hogy szabadulni akarok ebből a mocsokból. A rozsdás falak, a mindent ellepő fém és vér közegéből, ám a játék nem enged. Szerezz meg egy harmadik kulcsot, keress meg egy újabb szobát… mikor a Lakeview Hotelhez érkeztem a sűrű ködben szabályosan fellélegeztem a PS5 előtt, hogy legalább egy minimális nyugalmat ad a játék. Voltak pillanatok, amikor izzadt a tenyerem a kontrolleren, de közben folyamatosan rá is csodálkoztam arra, hogy a Bloober mennyire profi módon tárja épp elém Silent Hill világát. Hatalmas tisztelet a Konaminak, hogy a sok mellényúlás (a HD Collection például mi a frász volt?!) után ismét egy ennyire nagyszerű Silent Hill-játék mögé álltak be és ha a Bloober nem is porol le több epizódot, a Silent Hill 2 remake-je akkor is méltó helyet foglal el az idei év legjobb videójátékai között.

Futottak még: A Quiet Place: The Road Ahead, Crow Country, Hollowbody