Az idei év megint egy olyan esztendő volt, amikor számos közönségkedvenc horrorfilm született, azonban ezeknek csak a töredéke jutott el hazánkba is. Eleve a kisebb, kevésbé ismert horrorokat itthon nem igazán kapják fel, nem áll be mögéjük forgalmazó, mert erősen benne van a pakliban, hogy a moziban elhasalnának. Remek példa erre a You'll Never Find Me, ami egy kvázi egyhelyszínes (és mindössze kétszereplős) horror-élmény vagy a Late Night with the Devil, ami viszont egy ízig-vérig retro móka. Azért persze akadt néhány remek horror, amik eljutottak Magyarországra is, de ezek közül csak három szerepel az alábbi listán:
In A Violent Nature
A film különlegessége, hogy végig a gyilkos szemszögéből mutatja be az eseményeket. Az élőholt (leginkább a Péntek 13-ból Jasonre hajazó) rémség előmászik a sírjából, mert fiatalok egy csoportja ellopott valamit, ami számára felettébb fontos. Innentől azt láthatjuk, amint a gyilkos megindul és a kamera végig őt követve mutatja be az eseményeket. Az In A Violent Nature lényegében egy slasher-horror, megfűszerezve a koncepciót a már említett, cseppet sem megszokott szemszöggel. Lassú, kimért film, amiben percekig nézhetjük, amint az élőhalott zombi-karakter a sűrű erdőben bandukol, de mégis van benne valami művészi, valami egyedi, ami kiemeli a többi slasher közül. A történet papírvékony, de nem is ez a lényeg benne – mikor volt egy slashernek bármikor épkézláb sztorija? A lényeg a megváltozott perspektíván van végig.
(Forrás: Letterboxd)
Longlegs – A rém
Rá lehet mondani, hogy kakukktojás a listán, mivel a Longlegs inkább beillik egy nagyon sötét thrillernek, mintsem horrornak, azonban Oz Perkins idei filmje engem teljesen elvarázsolt a moziban és rendesen nyomasztott egy-egy jelenete. Nic Cage nagyjából élete egyik legijesztőbb alakítását nyújtja ebben a filmben, mindezt úgy, hogy az ember elsőre meg nem mondaná, hogy az agyonmaszkírozott alak napjaink egyik legfelkapottabb színésze. A Longlegs elképesztően szép kamerabeállításokkal dolgozik, például érdemes megfigyelni, hogy Perkins mennyire szereti a kép közepére helyezni a szereplőket vagy elrejteni adott dolgokat a háttérben. A történet egy furcsa (rituális?) gyilkosságsorozat köré épül, amit egy FBI-ügynöknek (Maika Monroe) kell kivizsgálnia. A szálak akkor kuszálódnak össze, mikor kiderül, hogy talán közelebbi kapcsolata lehet a gyilkossal.
(Forrás: The Daily Beast)
Strange Darling
Az idei év számomra legnagyobb filmes csavarját a Strange Darling szállította, amely össze-vissza ugrál az időben, miközben egyre teljesebb képet kapunk az Willa Fitzgerald által alakított menekülő lány és a Kyle Gallner által őt üldöző férfi kapcsolatáról. Eleinte lövésünk sincs, hogy mi történik, csak azt láthatjuk, amint a lány fejvesztve rohan az erdőben, a pasas (eleve a Démon néven szerepel a stáblistán) pedig egy puskával jár a nyomában. Később láthatjuk, hogy őket kettejüket miként hozta össze a sors, illetve mi vezetett odáig, hogy ez a kiéleződött viszony létrejöjjön. A Strange Darling szörnyen jól megírt, nem spórol a vérrel, illetve – ahogy említettem – a 2024-es év egyik legjobb filmes csavarját is elhozza, ami miatt sajnálom, hogy nem jött a hazai mozikba.
(Forrás: ABC News)
Oddity (Valami különös)
Damian Mc Carthy nevét akkor jegyeztem fel, mikor először láttam tőle a Caveat című, 2020-ban kijött horrorfilmet. Ebben egy pasas egy olyan házban kényszerül munkát vállalni, amit nem tud elhagyni, mivel egy hámhoz erősített lánc nem engedi bizonyos távolságnál tovább. Igen ám, de kiderül, hogy a házban borzalmas dolgok történtek. A Caveat volt az a horror, amin kétszer is sikerült rendesen megijednem, pedig nagyon régóta darálom a válogatott horrorfilmeket és én is biztos voltam benne, hogy már semmi nem tud meglepni. Az Oddity a rendező legújabb filmje és bizony ebbe is került legalább két olyan jelenet, ami képes megugrasztani még az edzett horrorfilm-nézőket is (például a sátras-rész rohadt para!). A filmről ITT írtam bővebben.
(Forrás: IMDB)
The Substance (A szer)
Fogalmam sincs, hogy mikor kaptunk utoljára értékelhető testhorrort, de Coralie Fargeat (A bosszú) idén olyat tett le az asztalra, hogy ezután még maga David Cronenberg is elismerősen bólogathat. A szer a visszatérő Demi Moore jutalomjátéka, mellé pedig sikerült beválogatni generációjának egyik legtehetségesebb (és legszebb) fiatal színésznőjét Margaret Qualley személyében, aki itt elég meredek dolgokat is bevállal. A szer hamisíthatatlan testhorror, méghozzá a felkavaróbb fajtából. Tele van undorító jelenetekkel, miközben az öregedésről, annak el nem fogadásáról és a kiégett hollywoodi celebek világáról is mesél, olykor meglepően humoros módon. Coralie Fargeat filmje direkt tolakodó, az ember képébe mászik (Dennis Quaid éttermes zabálása például egészen gusztustalan!), ugyanakkor kijelenthető, hogy rég láttunk ennyire stílusos pokoljárást, amiben mind Demi Moore, mind Margaret Qualley sziporkáznak a szerepeikben.
(Forrás: The Hollywood Reporter)
Futottak még: Mosolyogj 2, The Devil’s Bath, Az első ómen
