Az 1975-ben megjelent Borzalmak városa (Salem's Lot) nekem a mai napig a kedvenc regényem Stephen Kingtől. Nagyjából 13-14 évesen olvastam először, mikor a helyi könyvtárban nagyon megtetszett a borítója és eldöntöttem, hogy megannyi Lovecraft és Poe kötet mellett nekem ezt ki KELL olvasnom. Emlékszem, rendesen ledöbbentem, amint az átlagos kisvárosi rejtélyből King egy kvázi vámpírsztorit formált, hiszen pont ezt tényleg nem vártam volna épp tőle. A Borzalmak városa 1979-ben kapott egy kétrészes filmadaptációt, majd 2004-ben még egyet, de ezekkel még nem merült ki a kapcsolódó filmes és sorozatos anyagok tárháza. A cselekménynek otthont adó kisváros, Jerusalem's Lot feltűnt a Castle Rock sorozatban, valamint az Adrien Brody főszereplésével készült Chapelwaite minisoriban szintén találhatunk összefonódást, hiszen ez az 1978-ban kijött Jerusalem's Lot előzménytörténeten alapul. 2019-ben aztán bejelentették, hogy az AZ (It) 1-2 sikerén felbuzdulva a Borzalmak városa is kap egy újabb adaptációt – ez viszont el lett átkozva. Először a Covid, majd az írók sztrájkja hátráltatta a munkálatokat, a 2022-es mozipremiert pedig el is kellett törölni – végül a Max inkább streamingre küldte a filmet, ami október 3-án debütál.
(Forrás: Warner Bros. Discovery)
Ben Mears (Lewis Pullman – Odakinn) 25 év után visszatér az álmos kisvárosba, Jerusalem's Lotba, ahol a gyerekkorát töltötte. Időközben befutott íróvá vált, következő regényét pedig épp ott akarja megírni, ahol megannyi gyerekkori emlék idéződik fel benne. Igen ám, csakhogy időközben régiségboltot nyitott a városban egy bizonyos Kurt Barlow (Alexander Ward), akit viszont a helyiek közül még senki nem látott. Csupán üzleti partnere, Richard Straker (Pilou Asbæk – Trónok harca) mutatkozik a nyilvánosság előtt. Ben megtudja, hogy ez a bizonyos Barlow vette meg a sötét múlttal rendelkező Marsten-házat is odafenn, a domboldalon. Egy ideig semmi különös nem történik, Ben összebarátkozik egyik olvasójával, Susannal (Makenzie Leigh), azonban egy nap tragédia rázza meg Jerusalem's Lot lakosait. Egy kisfiú eltűnik a helyi erdőben, majd nem sokkal később a testvére különös körülmények között hal meg. Ezután egyre több furcsaság következik: halottnak hitt emberek jelennek meg éjjel az ablak előtt, a holtak nem maradnak holtak és gyanús, hogy mindennek köze lehet az Európából érkezett Kurt Barlowhoz.
(Forrás: Warner Bros. Discovery)
A rendező, Gary Dauberman előtt nem ismeretlen a modern horrorfilmek világa. Ez a pasas írta az Annabelle-t, Az apáca két részét, illetve rendezői debütálása az Annabelle 3 – Hazatérés volt 2019-ben. Dauberman tehát már a Démonok között éra direktora, amit szépen egészít ki az is, hogy maga James Wan volt a Borzalmak városa egyik producere. A film ehhez mérten erősen épít a jumpscare-ijesztgetésekre és ezekben sajnos semmivel sem emelkedik ki jobban egy átlagos Démonok között horror para-faktoránál. Eleinte több gyerekszereplőt is behoz, emiatt pedig én azt gondoltam, hogy el lesz tolva a hangvétel az AZ 1-2 coming of age műfaja felé, de viszonylag hamar elvágják ezt a szálat. A film valahogy a szereplőket sem tudja érdemben összefogni. Próbál koncentrálni bizonyos karakterekre, de ahhoz egyszerűen túl rövid, hogy ezekhez bármiféle kötődésünk legyen. Például akad egy jelenet, amiben teljesen random feltűnnek az egyik kisfiú, Mark (Jordan Preston Carter) szülei, akikről addig szó nem volt sehol. Ez a rész egyébként a kedvencem, mert a szintén minimális játékidőt kapott Callahan atya (John Benjamin Hickey) itt elmondja, hogy elég gázos odakinn a helyzet és nem szabadna kimenni sötétedés után. Pár másodperccel később a fater zajt hall odakintről, erre mit csinál? Persze, hogy kimegy – ráadásul egyedül. Aztán meg csodálkozik, hogy valami (vagy valaki?) átharapja a torkát.
Szóval egész érdekesen indul az új Borzalmak városa, de a végére már elkezd szétesni és mire megjött a stáblista, hasonlóan vegyes érzések keringtek bennem, mint a Kedvencek temetője: Vérvonalak esetében. Nem mondanám, hogy ez egy rossz film, hiszen aki látta Stephen King legtöbb filmadaptációját, az pontosan tudja, hogy akadnak minősíthetetlenül pocsék darabok is a repertoárban – ez nem az. Viszont nagyon érződik rajta, hogy egy olyan horrorfilmes rendező keze munkája, aki már a mai közönség igényeit kiszolgálva dolgozik. Úgy gondolom, hogy a Borzalmak városa egy kevésbé mainstream rendezővel sokkal nagyobbat üthetett volna, de ebben a formában inkább beillik a modern mozis horrorok halmazába, hiszen ijesztgetni ijesztget, de maradandót nem hagy hátra maga után. Mindenesetre legalább annak örülhetünk, hogy végre a Max kínálatában megnézhetjük ezt a filmet, hiszen már lassan három éve várat magára a premier.
A megtekintés lehetőségét köszönjük a Warner Bros. Discoverynek!
A film tehát "a mai közönség igényeit kiszolgálva" készült, és ennélfogva "maradandót nem hagy hátra maga után." Elrágtuk a popcornt, megvolt a színes-szagos jumpscare, ez is megvolt, tizenkettő egy tucat, ásítás, holnap meló.