Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a PC Guru DVD mellékletének köszönhetően ismerkedett meg anno a Vampire: The Masquerade – Bloodlines nevezetű csodával, ami sajnálatos módon a Troika Games hattyúdala is volt egyben, nem sokkal a megjelenést követően ugyanis lehúzta a rolót az 1998 áprilisában alapított stúdió. Az idén novemberben már a 20. évfordulóját ünneplő szerepjáték ebből adódóan eléggé félkész állapotban került fel a boltok polcaira (és itt most Gothic 3 szintű problémákra tessék gondolni, ha valaki esetleg nem ismerné cikkünk alanyát), ami ugyan nem igazán látszott meg a kritikai fogadtatáson (80 ponton áll a játék a Metacritic oldalán), de tény, hogy kellett „néhány” közösségi folt a bogarak kiirtásához.

Amin viszont egyetlen bug sem tudott változtatni, az a semmihez sem hasonlítható hangulat, az atomszféra ugyanis rögtön az indítást követően magával ragadta azokat, akik szeretik a World of Darkness univerzumát (meg úgy általában a vámpíros témát) és az RPG műfajt. Engem például pillanatok alatt beszippantottak Santa Monica örök sötétségbe burkolt utcái, az andalító zene, a sokrétű fejlődési rendszer és a számtalan lehetőség a küldetések megoldására, a remekbeszabott történetről és az emlékezetes karakterekről (ugye mindenki a szívébe zárta a Therese-Jeanette „párost”?) már nem is beszélve. Akad azonban egy misszió, ami még ebből a nagyszerű halmazból is képes volt kiemelkedni, nem mellesleg a horrorkedvelőknek is okozott néhány borzongató percecskét.

A Bloodlines ismerői (a többiek mostanra talán le is léptek) jól tudják, hogy az Ocean House Hotelben tett kiruccanásról beszélek, ami már a nyitányával (szétrobbanó villanykörte) tudatta, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek az elhagyatott, ráadásul jól láthatóan kísértetjárta épületben. Ez a pálya egyszerűen mesterien adagolta a feszültséget a táncra perdülő csillárral, a felénk repülő tereptárgyakkal, a halk suttogásokkal és a távolban feltűnő alakokkal, az igazi borzongást azonban az itt-ott elszórt újságcikkek szolgáltatták, amik szép lassan kirajzolták előttünk a hotel falai között történt horrorsztorit.

Azért mondható különösen abszurdnak, hogy akkoriban a monitor előtt rettegtünk a vészjósló folyosókat járva, mert végső soron egy vámpírt, avagy az éjszaka urát terelgettük, aki pont nem riadna vissza néhány kósza kísértettől. Ez a tény azonban senkit sem vígasztalt, miközben meg akarták ölni a szárnyat növesztett lábasok (!), vagy épp infarktust kaptak a mellettük megcsörrenő telefon miatt. Mint mondottam, számomra az egész játék egy merő hangulatbomba, az Ocean House Hotel  azonban még így is magasan vitte a prímet – csak remélni tudom, hogy a The Chinese Room (Amnesia: A Machine for Pigs, Dear Esther, Everybody's Gone to the Rapture, Still Wakes the Deep) gondozásában készülő, sajnos csak jövőre érkező Bloodlines 2-ben is kapunk egy hasonlóan para helyszínt.

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítóképek forrása: Steam