Ha egy olyan FPS-t kellene mondani, ami legalább akkora hatást gyakorolt a műfajra, mint a DOOM, akkor kérdés nélkül a Half-Life-ra voksolna a játékosok többsége – nem véletlenül, hiszen a Valve 1998-as mesterműve nélkül ma vélhetően teljesen másképp festene a műfaj. Gordon Freeman félresikerült kísérlete lényegében lerakta az "okos lövöldék" alapkövét, bebizonyítva a világnak, hogy a zsáner bizony többről is szólhat a szűntelen öldöklésnél és trancsírozásnál.

A Half-Life első része maga volt a csoda azokban az időkben, így lényegében szinte minden egyes pályára ráaggathatnánk a "legendás" jelzőt, én azonban úgy gondoltam, hogy első körben a számos emlékezetes pillanattal megáldott Surface Tensiont pakolnám az asztalra, nemes egyszerűséggel azért, mert rendkívül változatosra, nem mellesleg elképesztően nehézre is sikeredett.

A szóban forgó terep már a puszta méreteivel képes volt magára felhívni a figyelmet, hiszen a Black Mesa állomás szűk folyosói helyett a szabadban kellett garázdálkodnunk, ami lehetővé tette, hogy helikopterek (később pedig tankok) ellen is felvegyük a harcot. A távolban meredező 2D-s hegyek is könnyedén a padlóra száműzték az akkori játékosok állát, az a jelenet pedig, amikor az alagútból kiérve elhúz előttünk egy vadászgép, lényegében örökre beleégett a retinánkba – a rajongói projektnek indult Black Mesában egyébként különösen pazarul fest ez a rész.

A Surface Tension legnagyobb érdeme, hogy valóban nem fukarkodott változatosság terén, hiszen a mezei lövöldözés mellett akadt benne aknakerülgetés, homok alól felbukkanó headcrabek, lézerek közötti manőverezés, valamint az Xen lakóinak legtáposabb képviselői is beköszöntek, csak hogy teljes legyen a kép. Ebből adódóan persze nem is volt annyira egyszerű túljutni az akadályokon (pláne, hogy a '90-es évek végén még nem létezett YouTube), így sokan elakadtak valamelyik szekvenciánál, akár a túlerő, akár a kissé bonyolultra sikeredett dizájn miatt – engem például a már említett lézerek kergettek az őrületbe. Persze lényegében a hardcore jellegnek is köszönhető, hogy ez a pálya szinte mindenkinek nyomot hagyott az életében (többnyire nem a jó értelemben), így aztán evidensnek véltem, hogy helyet szorítsak neki ebben a rovatban, melynek többi darabját ITT tudjátok megtekinteni.