A Netflix nevével fémjelezett filmek tapasztalataim alapján két, egymástól gyökeresen eltérő kategóriába sorolhatóak. Ott vannak egyrészt a tényleg minőségi és szórakoztató alkotások, mint a Birdbox vagy az Annihilation, de sajnos nem egy lapos és gyenge minőségű mozi is akad a felhozatalban, ilyen például az Io, a Close vagy a The Perfection.
Én főleg az utóbbi kategória képviselőivel találkoztam az elmúlt pár hónapban, ezért néztem meglehetősen gyanakodva az I am Motherre is. Szerencsére a félelmem alaptalannal bizonyult, hiszen a Netflix legújabb üdvöskéje egy kifejezetten érdekes és izgalmas sci-fi lett, mely ráadásul a műfaj megszokott toposzain is tud egyet csavarni.
Nincs már itt senki
Az I am Mother története akkor kezdődik, mikor az emberiségé véget ér. Odafönt még hullanak a bombák, mikor a felszín alatt, egy biztonságos bunker mélyén, aktiválódik a Mother (Rose Byrne) névre keresztelt robot. Az ő feladata a gondjára bízott 64 ezer embrióból kinevelni az emberiség következő generációját, akik majd újra birtokba veszik a Földet, mikor az kiheverte az utolsó háború következményeit.
Azonban még egy robot sem tudna egyszerre ennyi gyerekkel megbirkózni, így Mother is kicsiben kezdi a családalapítást. Először csak egyetlen embriót, egy lányt, próbál meg felnevelni, hogy az így szerzett tapasztalatait később kamatoztatni tudja az újabb és újabb gyermekeknél. A program a jelek szerint egész jól halad, a lassan fiatal nővé érő Daughter (Clara Rugaard) minden szempontból ideálisan fejlődik, vizsgáit is sorra kiemelkedő eredményekkel zárja. Azonban minden feje tetejére áll, mikor feltűnik egy újabb ember (Hilary Swank), méghozzá a bunkeren kívülről, a Mother szerint mérgező pusztaságból.
Innentől kezdve pedig az addig meglehetősen békésen és lassan csordogáló cselekmény átmegy egyfajta feszült macska-egér játékba. Mother és a kintről jövő idegen számtalan dologban ellentmond egymásnak, nekünk pedig, a főszereplőhöz hasonlóan, fogalmunk sincs arról, hogy ki mond igazat és ki hazudik, egészen a film utolsó negyedéig.
Azért is nehéz érdemben és spoiler mentesen ennél többet írni az I am Mother történetéről, mert maga a sztori kimondottan csavaros és egészen a legvégéig tartogat nekünk néhány izgalmas fordulatot. Ráadásul a forgatókönyvíró Michael Lloyd Greennek a megszokott sci-fi toposzokat is sikerült többször egyedi szemszögből megközelítenie, így a zsáner veteránjainak is tartogathat kellemes meglepetéseket a film.
A jövő halott?
Az I am Mother nem csak a szereplők, hanem a helyszínek számát tekintve is meglehetősen minimalisztikus. A cselekmény jó része lényegében az emberiség újabb bölcsőjének kinevezett bunkerben játszódik, mely bár papíron igen hatalmas, mi mindebből csak néhány termet, szobát és folyosót láthatunk majd.
Mindez azonban egyáltalán nem válik a film hátrányára, sőt, épp ellenkezőleg. A zárt, klausztrofóbiás helyszínek csak tovább növelik a feszültséget, hiszen egy ilyen kis helyen nincs hová elbújni és nincs hová elfutni, amennyiben beütne a baj.
A díszleteket tekintve az I am Mother a napjainkban meglehetősen divatos hideg, steril jövőkép mellett teszi le a voksát, már ami a bunker belsejét illeti. Itt minden tiszta, minden fehér, minden letisztult és minden modern, egyedül Mother fémvázán akad néhány matrica, amit még a lánya ragasztott oda kiskorában. A történet előrehaladtával és az idillikus alaphelyzet széthullásával azonban a környezet is egyre inkább leamortizálódik, a cselekmény végére pedig pont úgy néz ki a bunker, ahogy egy apokalipszis utáni óvóhelytől azt elvárnánk.
A túlélők arcai
Amit még feltétlen ki kell emelni az I am Mother kapcsán, az a színészi játék. Hilary Swank nagyszerűen alakítja a paranoiás, mindenben és mindenkiben csak a veszélyt látó túlélőt, ahogy Clara Rugaard is tökéletesen vissza tudja adni a kezdetben még meglehetősen naiv, a világ elől elzártan nevelt, de ugyanakkor eszes és talpraesett fiatal nőt.
Az én személyes kedvencem viszont Mother karaktere volt. Valami félelmetes, ahogy a kezdetben még kedves és gondoskodó anyafigura a cselekmény folyamán szépen lassan átmegy potenciális veszélyforrásba. És bár sosem lép fel fenyegetően a főhőssel szemben, az embert egy idő után azért így is a hideg rázza, valahányszor csak feltűnik a vásznon, hiszen fogalmunk sincs, hogy kinek az oldalán áll a kibontakozó drámában.
Soha rosszabb világvégét
Összességében elmondható, hogy a Netflix ezúttal igencsak beletenyerelt a tutiba. Az I am Mother egy remek film, mely mindössze három szereplővel is képes elmesélni egy feszült és csavaros történetet, ami még az utolsó percekre is tartogat nekünk néhány meglepetést. Amennyiben van Netflix előfizetésünk, bátran nevezzünk be rá, ha csak egy kicsit is szeretjük a paranoiás hangulatot árasztó thrillereket, ebben sem fogunk csalódni. Ráadásul az I am Mother magyar felirattal is elérhető, így az angolul nem olyan magabiztosan beszélők is megtalálhatják benne a számításukat.
