Hogy milyen volt nekem 2024? Röviden és tömören megfogalmazva: ezerszer jobb, mint 2023. Amellett, hogy idén nyáron nagyjából egyik pillanatról a másikra kerültem be a PC Guru csapatába (kettőt sem tudtam pislantani, és máris úgy gépeltem a híreket, mint ahogy Jim Carrey válaszolt az imalevelekre a laptopján a Mindenhatóban), végre ismét jó filmeket néztem a moziban, jó sorozatokat láttam a tévéképernyőn, és nem utolsó sorban jó játékokkal játszottam,  ami abból a szempontból nem meglepő, hogy már kényesen igyekszem elkerülni a gyenge produktumokat és a lehetséges csalódásokat, de mégis, kicsit úgy érzem, hogy a tavalyi esztendő mélypontja után szépen lassan kezd erőre kapni a szórakoztatóipar. No persze hosszú és kínkeserves munka lesz, mire teljes mértékben magára talál a popkultúra, de már érezhető a változás szele, még ha ez a szél egyelőre egy kósza falevelet is csak két centire tud elmozdítani az eredeti helyéről. A poén egyébként az az egészben, hogy ha viszonylag normális mederben zajlanának a dolgok, akkor 2024 a történelemkönyvekben alig lenne több egy apró légypiszoknál, ám az utóbbi idők silány alkotásait figyelembe véve idén alaposan kijutott nekünk meglepetésekből – még ha természetesen a csalódások sem kerültek el minket.

Az év legnagyobb meglepetése(i)

Ami a videójátékozást illeti, rögtön egy vallomással kezdeném: noha már egészen kiskorom óta imádok játszani, az elmúlt években nemigen koptattam a kontrollert. Fogalmam sincs, hogy azért, mert netán kezdek kiégni vagy azért, mert egy-két nagyszabású címen kívül már nem igazán vagyok képes lelkesedni semmiért, de talán az az oka az egésznek, hogy ha kedvem lenne játszani, akkor nincs rá időm, viszont ha van rá időm, akkor meg kedvem nincs. Igazi 22-es csapdája. Persze ha jön egy igazi vérbeli AAA-játék, azt hetekig vagy akár hónapokig nyúzom, de az utóbbi időkben jelentősen visszavettem a tempóból. Ettől függetlenül engem sem kerültek el 2024 legjobb játékai, amelyek közül véleményem szerint magasan a Silent Hill 2 remake-je viszi a prímet, pedig amúgy egy lyukas garast nem tettem volna arra, hogy pont ez az alkotás megy majd nagyot. Hozzáteszem, az eredeti, 2001-ben megjelent Silent Hill 2 számomra minden idők LEGJOBB horrorjátéka, ami már bőven elég volt ahhoz, hogy kétkedve tekintsek a feldolgozásra, arról nem is szólva, hogy a Konami eléggé rendesen tett azért, hogy ne bízzunk bennük feltétül nélkül, ha a régi, klasszikus sorozataik felmelegítéséről van szó. Ehhez képest a Bloober Team majdhogynem tökéletes munkát végzett: a remake úgy hozta vissza az alapanyag lényegét, hogy új dolgokat dob bele az eredeti klasszikus receptjébe, de közben szigorúan ragaszkodik annak elnyűhetetlen vonásaihoz. Nyilván nem minden ízében hibátlan, de ennél jobban nemigen lehetett volna újragondolni a 2001-es kultjátékot. Így kéne ezt tolni mindig: ekkora tisztelettel, ekkora szenvedéllyel és ilyen nagy szívvel.

Az év legnagyobb csalódása(i)

Ami a csalódásokat illeti, nálam 0, azaz NULLA cím jön ki végeredménynek, mivel, ahogy korábban is említettem, eleve nem toltam sok játékot idén, emellett a teszteket és a véleményeket olvasva nagyítóval szűrtem ki azokat a produktumokat, amelyek nem érdemesek arra, hogy foglalkozzak vele. Láttam, hogy a kollégák leginkább a Suicide Squad: Kill the Justice League-et és a Star Wars Outlaws-ot említették, de hogy őszinte legyek, előbbi már a bejelentésekor sem sejtett nagy sikert, utóbbival kapcsolatban pedig hiába mutattam valami minimális érdeklődést, a megjelenés után még azt a kicsit is sikerült kiölni belőlem. Szeretem, imádom a Rocksteady Batman-játékait, többször is végigtoltam őket, de ennek az Öngyilkos osztagos izének már az első előzetesének durván bukás szaga volt, és hiába gondolták sokan alaptalannak, hogy egészen a legelejétől le lett húzva, végeredményben bebizonyosodott, hogy nem volt alaptalan már a megjelenése előtt temetni ezt a játékot. A Star Warsszal meg már konkrétan úgy vagyok, hogy felnőtt fejjel az sem zavarna, ha csak az eredeti trilógia létezne, és a Disney úgy pusztította el bennem a rajongót, hogy végképp nem tudok lelkesedni semmi iránt, ami Star Wars, legyen szó filmről, sorozatról, képregényről, könyvről és persze videójátékról. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor úgy istenigazából a Disney-s éra kezdete óta csak a Zsivány Egyes, A mandalóri, az Andor, illetve a Fallen Order és a Survivor volt értékelhető. A többi nálam kuka. Ez van.

Mit hoz 2025 és záró gondolatok

Tudom, hogy mostanra baromi nagy klisének számít már csak a játék címének a kiejtése is, de én a jövő évi termésből a GTA6-ot várom a legjobban. Rég volt már olyan alkotás, aminél nem légből kapott gondolat az évtized, sőt, az évszázad játékának emlegetni egy olyan produktumot, ami még meg sem jelent – de a Rockstar Games múltját figyelembe véve ez a minimum, amit elvárhatunk a nagy autólopás hatodik etapjától. Őszintén remélem, hogy jövő ilyenkor már mindannyian Leonida állam csodálatos és vad vidékét fogjuk igába hajtani, viszont sokan hajlamosak elfelejteni, hogy ezen kívül is rengeteg érdekes és ígéretes cím jelenik majd meg, amik azért megérdemelnek egy-két szót. Ilyen például a Death Stranding 2: On the Beach (fanatikus Kojima-rajongó lévén ez nekem természetesen kötelező), a Mafia: The Old Country (azok után, hogy a Hangar 13 olyan szépen összehozta az első rész remake-jét, nálam már elnyerték a bizalmat), a Metal Gear Solid Delta: Snake Eater (ha a Konami ezúttal is úgy teszi oda magát, ahogy a Silent Hill 2-nél, akkor ezzel sem lesz semmi gond), a Ghost of Yotei (igaz, előtte pótolnom kell az első részt), és persze a DOOM: The Dark Ages (itt elég annyi indok, hogy DOOM, aztán kész).

Szóval bőven lesz mivel játszani, mindenki megtalálhatja majd a maga kedvencét. Záró gondolat? Nem jut eszembe semmi frappáns, talán csak annyi, hogy naivan azt remélem, hogy 2025-ben a Facebook, az X és az egyéb internetes pöcegödrök helyett minden gamer szépen félreteszi az indulatait és a frusztrációit, fikázás és anyázás helyett leül az ágyra/kanapéra/fotelbe, bekapcsolja a konzolt/PC-t, kézbe veszi a kontrollert/billentyűzetet, és játszik, pusztán azért, mert szórakozni akar és mert élvezi. Elvégre ezért találták ki a videójátékozást, nemde?

Köszönöm, hogy olvastatok, boldog új évet kívánok mindenkinek!

A borítóképek forrása: Gamespot