Sziasztok, Dudu vagyok, a PC Guru egyik felelős szerkesztője. Az idei évem őrületes volt: új lakásba költöztünk, megszületett a kislányunk, és közben melót is váltottam. Utóbbinak köszönhetően olvashatjátok most soraimat, ugyanis idén februárban csatlakoztam a PC Guru kicsi, de annál barátságosabb és profibb csapatához, ezúton is pacsi nekik, és köszönet mindenért – nélkülük több hajszálam bánta volna ezt az évet. Az évet, ami videójátékos szempontból tele volt meglepetésekkel és csalódásokkal is, talán már olvastátok/láttátok ezekről szóló cikkeinket, videóinkat. Most egy rövid összefoglalót tartok, természetesen a saját szemszögemből.

Az év legnagyobb meglepetése(i)

Számomra kétségtelenül a Balatro volt az, ami teljesen új dimenziókat nyitott meg előttem: egy darabig csak messziről szemléltem, mit művel a világgal ez a „pókeralapú pakliépítős roguelike kártyajáték”, de aztán kipróbáltam, és onnantól nem volt megállás. Teljesen beszippantott, idő közben pedig kijött mobilokra is, szóval senkinek sincs menekvés. Ami viszont érdekes: hiába vettem meg a játékot és öltem bele rengeteg órát, miután először sikerült „végigvinnem” (értsd: nyernem 8 kört), azóta nem vettem újra elő. Pedig a feloldható tartalmak negyedénél SE tartok. Szóval pillanatok alatt beszippantott, de miután sikerült először az igám alá hajtani, megszűnt a varázs. Amiket még kedveltem idén, és volt szerencsém kipróbálni: Star Wars: Dark Forces Remaster, Star Wars: Bounty Hunter, Half-Life 2 (20. évfordulós frissítés), Astro Bot, Red Dead Redemption PC, S.T.A.L.K.E.R. 2., Indiana Jones and the Great Circle.

Az év legnagyobb csalódása(i)

Az egyik cikkben a UFL-t neveztem meg, mint legnagyobb csalódás, mert a nyílt béta alatt elhitette velünk, hogy akár még jó is lehet, de a megjelenésre olyan ramaty állapotba került, hogy az csuda. Aztán ott van a Concord, ami számomra azért érdekes, mert egy többmilliós fejlesztési költségű, évekig készülő AAA-játék mindössze két hét alatt bukott meg – kipróbálni viszont nem próbáltam ki, úgyhogy csak megemlítem. Amit viszont nemcsak kipróbáltam, hanem én magam is teszteltem, az a Star Wars Outlaws. És most csapdába csaltalak, mert két másik címet is mondtam csalódásként, az Outlaws-t viszont kifejezetten kedveltem. Kövezzetek meg, de engem hosszú órákra képes volt berántani, bugokkal is alig találkoztam, és még a sztori, sőt a zene is tetszett. Ezzel ugye nem vagyok egyedül a világon? Ugye nem...?

Mit hoz 2025?

Na ez remek kérdés, remélem jó egészséget. Ja hogy játékok terén? Tudom, hogy rajtam kívül majdnem mindenki másnak 2025 a GTA 6-ról szól majd, és persze engem is érdekel, de leginkább újságírói szempontokból, hogy vajon tényleg forradalmi lesz-e, és ha igen, milyen formában. „Magánemberként” viszont sokkal jobban izgat a Mafia: The Old Country, mivel az eredeti Mafia 1 az egyik örök kedvencem. Nagyon jól néz ki a cucc, de kérdés, hogy a vidéki környezet nem válik-e túl unalmassá/sivárrá, remélem nem. Aztán ott van még a BioShock és az Infinite atyjának új játéka, a Judas, ami ha minden igaz, még az év első negyedévében megjelenik - feltéve, ha nem csúsztatják el. Az eredeti BioShock 1 a másik örök kedvencem, úgyhogy a Judas-t is kíváncsian várom, hát még egy BioShock 4 bejelentést, és/vagy Netflix-féle BioShock film hírmorzsát. Ha pedig még egyet kívánhatok, az minél több The Witcher 4 tartalom, talán már kitaláltátok: a The Witcher 3 a harmadik örök kedvencem. Ámen.

Záró gondolatok

Zsenge videojáték-újságíró koromban már rájöttem, hogy nem feltétlenül szabad elmerülni a hozzászólásokban, de a mai napig nem tudtam kiölni magamból a kíváncsiságot, hogy vajon mit gondolnak mások egy adott dologról. Az idei évben a woke és a dei (ezt a szót korábban nem is ismertem: diversity, equity, and inclusion, azaz sokszínűség, egyenlőség, befogadás) ment nagyot, rengeteg emberben vált ki feszültséget/indulatokat a téma. Bevallom, rólam ez az egész lepereg, én csak annyit szeretnék, hogy egy játék jó legyen, és élvezhető. Hogy abban pl. nő a főhős, vagy nem, egészen addig nem számít, amíg jól van megírva a karakter. „Jajj de nem szép” – bizony, vannak ilyen karakterek. Meg vannak Stellar Blade-szerű modelltestű harcosnők is. És épp ezért király a videojátékok világa: mert elfér benne mindenki. Úgyhogy amondó vagyok, hogy a felesleges indulatok helyett inkább élvezzük ki a hobbinkat. Ami nekünk szól, abba vessük bele magunkat, ami meg nem, azt engedjük el.

Köszönöm, ha idáig eljutottatok, boldog új évet kívánok mindenkinek!