Némiképp nyugisabb volt 2024, mint 2023, legalábbis ha a megjelenések puszta darabszámát nézzük, akkor mindenképp. Akadt persze jó néhány játék, amit tűkön ülve vártunk, amik tesztelésért a teljes szerkesztőség ugrálva jelentkezett, meg akadt jó pár olyan is, amit főszerkesztőként úgy kellett ráerőltetnem a srácokra. Ha a személyes véleményemre kíváncsi bárki, egy tisztességes középszer volt 2024, semmi extrát nem nyújtott az év, már ami a legjobb játékokat illeti. A legrosszabb között azért volt pár olyan, amitől égnek állt a hajam.

Az év legnagyobb meglepetése(i)

Az év egyik nagy meglepetése (a hangulatos Star Wars Outlaws-on és a gondtalan gyermekkort felidéző LEGO Horizon Adventures-ön túl) nálam mindenképpen a Gray Zone Warfare. Sokan valószínűleg nem is hallottatok még erről a játékról, nem is csoda, elvégre a GZW nem kapott óriási marketing kampányt és a mai napig csak early access állapotban érhető el Steamen. Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy egy Escape from Tarkov klón, ha viszont hosszabban is kifejthetném, akkor azt mondanám, hogy jóval több annál.

Persze az alapokat a Tarkovtól lesték a cseh fejlesztők, ám a játékmenetet mégis sikerült még így félkész állapotban is olyanra csiszolni, ami messze túlmutat a Tarkovon, megjelenésben, tartalomban, gunplay-mechanikában és jövőképben is. Már most is fantasztikus szórakozás a GZW, egy igazi hardcore taktikai FPS, aminek fejlesztése lassan halad, de még így is gyorsabban, mint a Tarkové és a cseh MADFINGER Games már most olyan izgalmas tervekkel állt elő a játékhoz. Aki beleunt már a huszonhatodik ugyanolyan CoD-ba és visszasírja a régi idő taktikai FPS vonalát, az mindenképpen adjon egy esélyt a GZW-nek, nem fogja megbánni.

Az év legnagyobb csalódása(i)

Sok pocsék játékot láttunk 2024-ben is, sajnos. Nálam azonban nem a Concord vagy a Skull and Bones teljesített a legrosszabbul, hanem a Dragon Age: The Veilguard. Sokadik példa ez már arra, hogy az a BioWare amit régen ismertünk és szerettünk ma már nem létezik, a csapat halovány árnyéka csupán régi önmagának. A The Veilguard számomra bebizonyította, hogy fölösleges csodát várnom a BioWare-től, egykori kedvenc fejlesztőcsapatom ma már nem ért az RPG-khez. Nem akarom feltépni a saját sebeimet, olvassátok el a Gurun a játék tesztjét, LeEcoBo kollégám remekül összefoglalta miért lett pocsék játék a Dragon Age: The Veilguard.

Mit hoz 2025 és záró gondolatok

Két külön kérdésben kaptam meg ezt az utolsó témát, de én mégis összevonnám, mert úgy gondolom a kettő esetemben fedi egymást, kapcsolódik egymáshoz. Egyetlen záró gondolatom van ugyanis 2025-re nézve: legyen saját véleményünk. Nem újkeletű dolog ez már, de 2024-ben erőteljesen volt tapasztalható, hogy a játékosok zöme csak engedi, hogy elragadja a tömeg, beáll abba a sorba amelyik éppen közelebb esik hozzá és csak azt a véleményt szajkózza, amit a szájába rágnak.

Én divatfikázásnak hívom a jelenséget, és ezt láttunk idén a Star Wars Outlawsnál, az Assassin’s Creed: Shadows-nál és bár más szempontból, de olyan játékoknál is, mint például a Prince of Persia: The Lost Crown. Első kettőnél bár nem mondom, hogy nem érdemeltek jogos kritikát a játékok, a közösség nagy része csak ovis hisztit csapott, nem érdemi kritikát. Volt egy hangos kisebbség online, akik bármit is tett a Ubisoft, bármit és bárhogyan kommunikált a játékokról, bármit alakított, javított, frissített, semmi nem volt jó. Persze nem azért, mert akár csak felületesen is átnézték volna a károgók, hogy pontosan milyen témában szólalnak meg. Nem. Csak annyit láttak, hogy “a Ubisoftról van szó, őket most nagy divat megrugdosni, akkor beállok én is a sorba kicsit”. Több dolgot is eredményez ez a borzasztó hozzáállás.

Egyrészt az illető leégeti magát, legalábbis a logikusan gondolkodó játékosok előtt. Másrészt az illető belehergeli magát egy olyan gyűlölet hintába, amiből önmaga nem tud kiszállni, még akkor sem, ha később belátja, hogy tévedett, így saját magát fosztja meg potenciálisan jó élményektől. Így járt például az új PoP, ami egy fantasztikus játék, a széria egyik legjobbja, csak épp a játékosok többsége önszántából elnézett a program fölött, mondván, hogy fúj Ubisoft, fúj 2D és fúj színesbőrű főszereplő.

És, hogy mi lesz jövőre? Ugyanez! Folytatódik az arctalan, névtelen és bocsánat, de agyatlan nethuszárok kora, akik az első és legkisebb hibánál azonnal szétszedik majd a játékokat, a fejlesztőket, akik tetszését és elismerését úgy sem lehet elnyerni, hiszen kedvtelésből szítanak utálatot online és akik utána csodálkozva és habzó szájjal nézik azt, hogy egyre több fejlesztőcsapatot építenek le és, hogy egyre drágábbak a játékok.

Lehet, hogy egy picit nyitottabbnak, megértőbbnek, elfogadóbbnak kellene lennünk a játékokkal, esélyt adni a nem 9/10 és 10/10 programoknak és lehet, hogy nem csak mi magunk látunk majd több élményt a játékokban, de idővel a piac helyrerázódásához is hozzájárulhatunk.

Kollégáim évértékelései: