A szexizmus angol jövevényszó, amely a "sex" (nem) szóból eredeztethető; jelentése nem más, mint nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés. A kérdéskör főként a „gyengébbik nemet” érinti. A nemi diszkrimináció problémája korán felütötte a fejét társadalmunkban, vegyük példaként az ókori Görögországot, a nyugati civilizáció bölcsőjét, ahol a nőket teljesen kizárták a politikai versenyből azzal, hogy sem szavazati, sem másmilyen jogot nem adva nekik elszeparálták őket a fontosabb társadalmi kérdések megválaszolásától és döntések meghozatalától.
A 19. századig azokat az asszonyokat, lányokat vagy hölgyeket, akik munkát mertek vállalni (függetlenül annak természetétől), a társadalom kivétel nélkül megbélyegezte. A szokás úgy tartotta, hogy egy nőnek a gyereknevelés és a háztartás vezetése a dolga, nem pedig a pénzkereset; azt hagyja csak meg az urának. Asszony menni főzni, ember menni vadászni, unga-bunga.
A világháborúk azonban forradalmasították a női munkaerők alkalmazását. Mivel a férfiak vagy a fronton vívtak csatát, vagy otthon maradtak rokkantság vagy egyéb alkalmatlanság végett, ezért az asszonyok vették át a helyüket a gyárakban. Ekkor jelent meg az a híres pin up portré, amely egy a bicepszét mutogató hölgyet ábrázol, és biztatásul annyit mond: „We can do it! (Meg tudjuk csinálni!)” Ez egyrészről a háborúban harcoló katonáknak szánt üzenet volt, másrészről az odahaza dolgozó nőknek adott erőt és inspirációként szolgált a számukra. Ebben az időszakban terjedt el tömegesen és vált számottevő jelenségűvé az emancipáció, a gyengébbik nem egyenjogúságáért dúló harc. (Szegény Frédéric Chopinnek is ez lett a veszte.)
Ez a kép többféle mókás módosításban is bejárta az internetet,
holott valójában nem viccnek szánták.
És valóban, a világ változott: egyre kisebb méretekben ölt testet a rasszizmus, elterjedt a demokrácia, és egyre több országban váltak szavazópolgárokká a nők. Azonban esetenként az emberi rosszindulatúság, fölényesség és egoizmus nagyobb erővel bír, mint az ész, és ezért mindmáig folyik a harc abban az olyan iparágakban, ahol a „férfi az úr”.
Poszter-maraton
A rögtönzött törióra után beszélgessünk arról, ami titeket igazán foglalkoztat! A gamer-csajos cikkekben (első és második rész) már szó esett a játékiparban dúló hátrányos nemi megkülönböztetésről, most azonban ideje bővebben kifejteni, hogy miről is van szó. Kapaszkodjatok a széketekbe, mert talán túl gyors lesz, de megpróbálok olyannyira átfogó és érthető lenni, amennyire csak tőlem telik.
Kezdjük is el talán a legszembetűnőbbel, a reklámokkal és a sajtókampányokkal! A szexista promóciók egyik szülőatyja nem más, mint a japán Sony. A PS Vita megjelenésekor készült egy igazán érdekes poszter a kézi konzol népszerűsítése céljából; a képen egy női alak látható, akinek nem csak elöl, de a hátán is mellek éktelenkednek, a szlogen pedig a következő: „Érintsd meg mindkét oldalt a nagyobb élvezetért.” Ha férfiszemmel nézem a plakátot, akkor azt kell mondanom, hogy önmagában nem lenne gond vele, fel lehet fogni úgy, mint egy könnyed kis viccet. Azonban ha a hölgyek oldaláról közelítjük meg a témát, akkor egy súlyos kérdésbe ütközünk: így látnak bennünket a férfiak? Sőt, továbbmegyek. Szerintük a melleink tesznek bennünket azzá, amik vagyunk: nőkké? És mi van azokkal az erős asszonyokkal, akik megküzdöttek az emberiség jelenleg egyik legnagyobb ellenségével, a rákkal, és a túlélés érdekében el kellett távolítani az emlőiket? Ők már ezek szerint nem is „igazi” nők?
A Sony PS Vitás reklámplakátja sokaknál kiverte a biztosítékot,
noha minden bizonnyal viccnek szánta a cég.
Tegye fel a kezét az, aki figyelemmel követte a Sony E3-as vagy az augusztusi gamescomos prezentációját! Oké, köszi, letehetitek, megszámoltam. És most az jelentkezzen, aki látott női előadót a színpadon! Igen, látom az arcotokon a megdöbbenést. Senkinek nem jut eszébe egy sem. Ez azért lehet, mert nem is volt. Ez a szomorú hír. Nem sokaknak szúrt szemet a hölgyek hiánya, de a Twitter valósággal felrobbant a témában érkező bejegyzésektől. Sokan nem csupán az előadókat hiányolták, de az is bosszantotta őket, hogy teljesen mellőzték az olyan főhősöket, mint amilyen mondjuk a régebbi (és az új) generációban Lara Croft. Egyetlen egy játékot sem láthattunk, aminek női főszereplője van, és a következő nemzedékben érkezik. De ez nemcsak a Sony felhozatalára igaz. Ugyanúgy ludas a Microsoft is. Lássuk be, egyik vállalat sem a konzoljaikra megjelent női szereplős exkluzív címekről híres. Ugye, kedves God of War és Gears of War?
Miért kevés a jó hősnő?
Ajaj, kényes területre tévedtünk, és azt hiszem, ennél a résznél lesz a legnehezebb meggyőznöm a szkeptikusokat az állításaim helyességéről. Az a helyzet ugyanis, hogy nehéz összerakni egy jó női főhőst. A játékok és filmek alkotóinak kreatív szekciója gyakran átesik a ló túloldalára, valahányszor női karaktert kell a középpontba helyezniük. Az esetek túlnyomó többségében egy férfi köntösbe bújtatott macát kapunk; csupa olyan tulajdonsággal ruházzák fel a születendő hősnőt a készítők, amiket már máshol korábban láthattunk, vagy akad férfi klónja, és így tovább. Kedves idősebb olvasók, hozzátok szólok! Emlékezzetek vissza arra, amikor először játszottatok a Metroid című játékka! Az érzés, amikor az egész végigjátszás alatt biztosak vagytok abban, hogy egy férfit irányítottatok, majd a zárójelenetben kiderül, hogy Samus valójában nő, felbecsülhetetlen...
Lara gyenge lányból lett erős női Indiana Jones -- így van,
a karaktert férfiakból gyúrták!
Egy másik szembetűnő példa Nathan Drake és Lara Croft esete. Tény, hogy Lara hamarabb jelent meg a közszférában, mint kalandortársa, csakhogy neki is akadt egy elődje, nevezetesen az az Indiana Jones, aki egyrészt férfi, másrészt az egész világ ismeri és elismeri.
Annak idején, amikor elstartolt a Tomb Raider-sorozat, 1996-ban elképesztő sikert aratott, de nem azért, mert olyan elhengerlő volt a látványvilága vagy akkora forradalmat indított el az iparban. A játékosok többsége azért ruházott be egy kópiára, mert érdekelte, milyen lehet nőként végigjárni az ősi sírkamrákat. Nem Lara motivációi, a jelleme vagy a háttere érdekelte a játékosokat. Érdekes, hogy mára már elvárjuk, hogy ezeket a részleteket egy sorozat, film vagy játék mind magába foglalja. Éppen ezért volt szükség az idén befutott Tomb Raider rebootra, amelyben megismerhettük, honnan indult el Croft kisasszony, és milyen események hatására vált félelmet nem ismerő szuperamazonná.
Egy szó mint száz, igazán nehéz feladat hárul azokra, akik nem egy sablonos, nagymellű cicát kívánnak megalkotni, ugyanis különösen nagy hangsúlyt kell fektetniük a nő legerősebb fegyverére: a jellemére. A 2013-as Tomb Raider esetében ez jól működött, még akkor is, ha Lara nem lett egy ezer színben árnyalt karakter. Megmaradtak az alapoknál: a csodanőnél, aki minden nehézséget leküzd, ám mindezt megspékelték némi humanitással és máris befoghatóbbá varázsolták azt, amit ’96-ban csak a mellek mentettek meg.
A tuti recept
Most, hogy ízelítőt kaptatok abból, ami egy helyesen összerakott hősnőt jellemez, szeretném kiemelni személyes kedvencemet, Alice Liddle-t, akit sokan az American McGee’s Alice-ből ismertek, még többen pedig a folytatásból, az Alice: Madness Returnsből. Figyelem, a következő rész NEM tartalmaz spoilereket! Nyugodtan olvashatjátok tovább.
Ki ne ismerné az eredeti mesét a kislányról, aki véletlenül belezuhan egy nyúlüregbe, és egy ismeretlen világban találja magát? Elég volt egy kis csavar, és McGee megbolondította az egész sztorit, amelyből egy groteszk és igen komor hangvételű mű született -- de most ne menjünk bele a részletekbe. A fő az, hogy itt van nekünk Alice. Illetve nem is egy, mindjárt kettő. Nem értitek? Elmagyarázom.
Alice-t tudathasadásos állapota teszi kifejezetten jó női játékkarakterré,
igaz, ez sem a leghízelgőbb ábrázolásmód.
Egyik játék sem mondja ki nyíltan, így szó szerint, de aki kellően figyelt a sztori kipörgetése közben, az észrevehette a „cselt”. Alice mentális problémában szenved, az ő esetében ez nem más, mint az úgynevezett tudathasadásos elmezavar, vagyis közszóval élve skizofrén: kettő (vagy annál több) személyisége van. Az egyik a hétköznapi lány, aki a viktoriánus Londonban él, a város utcáin bolyong és megpróbál ép eszénél maradni. A másik pedig a csodaországi Alice, aki ha kell, szemrebbenés nélkül öl és nem fél semmitől. Utóbbi az a karakter, akivé az átlagos kislány szeretne válni, mivel úgy érzi, hogy ezekkel a tulajdonságokkal felruházva nem érheti őt semmi negatív. A plusz személyisége önvédelmi mechanizmusként funkcionál, tehát pajzsként használja annak erejét a rossz ellen. Jól hangzik, nem?
Akkor most nézzünk kicsit mélyebbre! A londoni Alice egy kislány, aki kissé szemtelen, de mégis erős jellemű, csakhogy mentálisan labilis. Csodaországi párja azonban nem ilyen, elmebeli nehézségeket nem ismer, és bármikor képes megvédeni magát. Ezek a vonások legtöbbször férfi hősöknél köszönnek vissza. Alice másik személyisége nem különül el teljesen tőle, minden karakterjellegét felfedezhetjük benne, legyen szó kíváncsiságáról vagy kisebb-nagyobb pimaszságairól. Elvégre melyik másik főszereplő monda azt egy küldetést adó NPC-nek, hogy „csináld meg magad”, és ki kérdőjelezett meg egy dalokat éneklő halat? Képzeljétek, mi lenne vele egy Disney-rajzfilmben...
A tanulság tehát a következő: az általánosságban férfiaknak és nőknek tulajdonított ismérvek helyes kombinációjával létrehozhatjuk a tökéletes harmóniát, ám arra ügyeljünk, hogy a szereplő nemének sajátosságai többségben legyenek. Példa: ha férfi a főhős, akkor szeretheti a musicaleket, de csak azután ülne be egyre, hogy egyet-kettőt durrogtatott a sörétes puskájával. Rambo extravaganza. Az egyensúly a lényeg.
Köszönöm, hogy végigolvastátok a cikket és velem tartottatok ezen a rögös úton. A második rész is hamarosan megérkezik hozzátok, addig is legyetek türelemmel!
Beszeltek sztereotipiarol, de ha hazamentek, akkor felesegtol/baratnotol azt kerditek "Kicsi szivem, mit foztel?”
Ha meg szerelni kell, vagy villanykortet cserelni, akkor itt kiis merul az emancipacio.
Nem ertem a bennszulotteket miert kell ledegradalni, ezzel az unga bungaval, ok nem emberek?
Kicsit elet idegen ez a tulzott egyenjogusag.
Arrol is lehetne irni, hogy egy no mennyire hasznalja ki a testi adottsagait iskolaban, munkahelyen.
Vagy miert jobbak, kozvetlenebbek a ferfi fonokok mint a nok.
Es meg nem is erintettuk a veszekedeseknel elcsattano 1-1 pofont. Mikor az egyenrangu nobol hirtelen gyengebbik nem lesz.
Vagy meglepodnek az utcan valo beszologatasakon, mikor minden noi nemijegyet alig boritja ruha.
Tisztában vagyok vele, hogy ezt neked hiába mondom, hiszen ha ezt elhiszed mindezt, nem is tudod megérteni, ha tudod, hogy az, de azért (sőt éppen azért) terjeszted, akkor meg nyilván nem akarod. Inkább a többi erre járót szeretném csak figyelmeztetni, hogy ez a gondolat bár értelmesnek, sőt empatikusnak tűnik elsőre, de pont a fordítottja.
Azért ez nem ilyen egyszerű. A játékkészítők mögött az esetek 90 százalékában pénzemberek állnak, akik olyan programokat szeretnének a piacon látni, amik sok pénzt hoznak. Mivel pedig sok a hozzád hasonló, eleve előítéletes vásárló, olyan játékokat készíttetnek, amik megfelelnek a magadfajta gamer ízlésvilágának. Ez a trend tehát sem a készítőket, sem pedig a pénzembereket nem jellemzi, egyedül a piacról árul el ezt-azt.
Lehet "sírni" és cikkeket írni, nemtetszéseteket kifejezni íj módon is, de mi lenne ha készítenétek egy játékot a saját szájízetek szerint?
Én szívesen csinálnék egy játékot amibe női főhőst teszek és a történetet is én találom ki, de az megint kicsit sztereotipikus lenne , ha nincs egy lány se aki részt vesz a program fejlesztésében, kitalálásában.
Ha gondoljátok össze lehetne hozni valami garázsprojektet , már ha van elég vállalkozószellemű lány hozzá.
De ott volt Cate Archer a NOLF-ban. Az egész jó irány volt.
@wqq
Pontosan ez a helyzet. A férfiember jól kiéli a férfiasságát virtuálisan, olyan helyzetekben, amiben az állítólagos főhős is simán meghalna (1 kommandós 500 ellenfél... ninja, please), miközben nem tud lőni, utoljára talán gimnáziumban verekedett, és késel még egy kenyérrel is alig bír elbánni. Éppen ezért érzi különösen emaszkulálónak (de szép szó!), ha mindezt ráadásul egy női főhős teszi, mert ráébreszti, hogy tényleg nem képes erre.
- ha a cikkíró szerinti női karaktereket a cikkírónak megfelelő témájú játékokba helyeznék, és kiadnák, akkor nem igazán venné meg senki, és nem is játszana vele senki (pár embert kivéve)
- egyik női ismerősöm a parlamenti női kvótára is azt mondta, hogy úgy baromság, ahogy van; így a #17-ben felvetett ötletre (miszerint a mostanság menő harcos, gyilkolós, .... játékokba nem illenek a női karakterek) is azt mondaná, hogy igaza van a felvetőnek. Nem kell mindenáron női karaktereket beletenni olyan helyre, ahol az ember nem hiszi el, hogy ott helyt tudnának állni (nem sztereotipizálok, de tényként elég megnézni a sportbeli eredményeket, ahol nem véletlenül vannak szétszedve a nők és a férfiak; mert különben a nők egy koedukált atlétikai vagy úszó, vagy ..... sportban nem tudnának a dobogó közelébe sem kerülni - ez a genetika).
Innen újra töröltem mindent (a rövidített verzió is nagyon hosszú lett volna). Mindenesetre, ahogy már egy korábbi cikknél is megemlítettem, és ahogy a #17-ben is olvasni, ez tényleg vihar egy kanál vízben. Nem jó, ha egy női karakter férfias, de az sem jó, ha nőies. Nem jó, ha van, de nem jó, ha nincs. Komolyan mondom, lassan ideje lenne valakinek a férfiak sztereotipizálása miatt is felszólalni; hiszen az is megvan - mégsem szólalt fel még érte senki, és mégsem ölte meg senki azokat, akik kitalálták azokat a reklámokat, ahol a férfi nem tud mosni, mosogatni, takarítani, házi- és családi munkákat végezni; ellenben megcsinál minden ház körüli barkácsmunkát (és egész nap csak sört vedel)...
Ebben az a szép,hogy az átlag férfi, arra sem képes, amire pl. egy úszó nő :) Nézzük meg csak a mai pasikat.. :D
Egyébként, mint lány, nem szeretem, ha nem tudok választani egy játékban a nemek között..de!
vannak játékok, ahol ez jól van így(pl. DMC-Dante karakterével élvezet volt játszani :P)
De pl. egy Fable típusú játékban(ugye, aki ismeri,tudja,hogy az első részben nem volt női verzió, nem is szerettem annyira,mint a másik kettőt) miért ne lehetne női szereplővel végig menni a történeten? Dragon Age, Skyrimról nem is beszélek.
God of Warnak maradjon meg Kratos, ha ennyire zavarja a srácokat,hogy a nők empatikusabbak, gyengébbek stb és nem illik hozzájuk a vér meg a gyilok..DE nem mintha egy egyszerű pasihoz hozzá lehetne hasonlítani bármelyik játékbeli kemény főhőst, mikor manapság egy szeg beverése is nehézséget okoz..(nagyon lenéző voltam?)
Végezetül: még mindig többre értékelik a férfiakat,mint a nőket, talán eltelik pár évszázad és ez a hülye berögződés végleg eltűnik. :)
Nyilván persze, ezt itt hülyeség fejtegetni, mert olyan mintha "boxolókkal sakkoznál, és sakkozókkal boxolnál", de akkor is, szerintem értitek mire szeretnék/akarok kilyukadni.
Másodszor, (lehet kicsit off), azért a női játékosokkal szembeni sztereotípiák sem biztosak (pl. h ritkák, mint a fehér holló), pár napja például a facebookon láttam egy AC3-as képet, ami alatt egy sor csaj írt kommenteket, jó sokan, amin én is kicsit meglepődtem...szóval azért a lányok is elboldogulnak ha egy játékban végig a férfi hát(sófertáj)át kell nézniük :D
Nyilván persze, ezt itt hülyeség fejtegetni, mert olyan mintha "boxolókkal sakkoznál, és sakkozókkal boxolnál", de akkor is, szerintem értitek mire szeretnék/akarok kilyukadni.
Mert nyilván egy nőt másként nem lehetne ábrázolni, csak miniszoknyában, félmeztelenül...
" A nők egyszerűen nem erre lettek kitalálva"
No comment.
Engem például a munkám is szórakoztat, és nagyon szeretem csinálni(legalább is egy bizonyos részét, az biztos hogy a halálos ágyamon nem fogom azt mondani, hogy miért nem dolgoztam többet az életemben....)
Akkor még a való élethez, csajozni, pár kapcsolatot megpróbálni kialakítani, olyan barátságokat kötni, amik az egész életedet végig kísérik, marháskodni, kocsikázni, ilyenek esetleg?
Vagy tényleg ezek a dolgok már csak a nekem pálya kategóriába tartoznak?
Mert akkor ez eléggé szomorú.
Egyébként ez egy gamer oldal, itt a többségnek a hobbija többek között a játék. Most elég cikki a való életről, meg a kocsmázásról szent szövegelni. Nyilván te is játékos vagy, ha ezen az oldalon jelen vagy, így szerintem pontosan tudod, hogy nem csak játékból áll a világ. És hogy ezt a többi társad is tudja.;)
- ha a cikkíró szerinti női karaktereket a cikkírónak megfelelő témájú játékokba helyeznék, és kiadnák, akkor nem igazán venné meg senki, és nem is játszana vele senki (pár embert kivéve)
- egyik női ismerősöm a parlamenti női kvótára is azt mondta, hogy úgy baromság, ahogy van; így a #17-ben felvetett ötletre (miszerint a mostanság menő harcos, gyilkolós, .... játékokba nem illenek a női karakterek) is azt mondaná, hogy igaza van a felvetőnek. Nem kell mindenáron női karaktereket beletenni olyan helyre, ahol az ember nem hiszi el, hogy ott helyt tudnának állni (nem sztereotipizálok, de tényként elég megnézni a sportbeli eredményeket, ahol nem véletlenül vannak szétszedve a nők és a férfiak; mert különben a nők egy koedukált atlétikai vagy úszó, vagy ..... sportban nem tudnának a dobogó közelébe sem kerülni - ez a genetika).
Innen újra töröltem mindent (a rövidített verzió is nagyon hosszú lett volna). Mindenesetre, ahogy már egy korábbi cikknél is megemlítettem, és ahogy a #17-ben is olvasni, ez tényleg vihar egy kanál vízben. Nem jó, ha egy női karakter férfias, de az sem jó, ha nőies. Nem jó, ha van, de nem jó, ha nincs. Komolyan mondom, lassan ideje lenne valakinek a férfiak sztereotipizálása miatt is felszólalni; hiszen az is megvan - mégsem szólalt fel még érte senki, és mégsem ölte meg senki azokat, akik kitalálták azokat a reklámokat, ahol a férfi nem tud mosni, mosogatni, takarítani, házi- és családi munkákat végezni; ellenben megcsinál minden ház körüli barkácsmunkát (és egész nap csak sört vedel)...
Engem például a munkám is szórakoztat, és nagyon szeretem csinálni(legalább is egy bizonyos részét, az biztos hogy a halálos ágyamon nem fogom azt mondani, hogy miért nem dolgoztam többet az életemben....)
Akkor még a való élethez, csajozni, pár kapcsolatot megpróbálni kialakítani, olyan barátságokat kötni, amik az egész életedet végig kísérik, marháskodni, kocsikázni, ilyenek esetleg?
Vagy tényleg ezek a dolgok már csak a nekem pálya kategóriába tartoznak?
Mert akkor ez eléggé szomorú.