Nagy volt a visszhang a múlt heti gamer csajos témát illetően. Hősiesen végigböngészve a kommenteket főként arra lettem figyelmes, hogy sokan az úgynevezett poserekről nyilvánítottatok negatív véleményt, vagyis az olyan nőkről, lányokról beszéltetek, akik pusztán divatból kapnak kontrollert a kezükbe, és voltaképpen semmi közük nincs a játékok végtelen univerzumához. Valóban nem egy ilyen csaj akad, akik főként MMOG-kel szórakoznak, vagy online mókában vesznek részt, hogy hallathassák a hangjukat. Ők azok, akik elhencegnek a barátaiknak azzal, hogy „gamerek”, csakhogy ez korántsem igaz. A cikk elkészítése közben szerettem volna elzárkózni ettől a rétegtől, és elszeparáltam az önmagukat valóban komoly játékosnak tartoktól. Így az ál-gamer lányokat szándékosan kihagytam mindként részből. Remélem, megértitek, miért így álltam kérdéshez.
A nagy számok törvénye
Most beszéljünk egy kicsit rólatok, olvasókról, akik nélkül nem élhet egyetlen (online) magazin sem! Egy cseppet sem reprezentatív (sic!) felmérés keretein belül feltettem tíz egyszerűnek tűnő, valójában azonban nagyon is nehezen megválaszolható kérdést az ország különböző pontjain élő megannyi gamer hölgynek. Érdekes és talán egyben meglepő is, hogy a kérdések túlnyomó többségére azonos, vagy igazán hasonló válaszok érkeztek -- például a válaszadók közül többen kihangsúlyozták, hogy nem tesznek különbséget férfi- vagy női játékos között.
1. Miért lesz egy csajból gamer? Egyáltalán mi teszi azzá?
A felmérésben részt vett lányok szerint az ok, amiért a gyengébbik nem képviselői gamerré válnak pontosan ugyanaz, mint amiért a férfiak is. Valami úton-módon, leginkább rokon vagy barát révén kerültek bele a körbe, és így ragadnak kontrollert.
2. Mikor találkoztatok először a játékok világával?
A megismerkedés valamennyi esetben azt megelőzően követezett be, mielőtt elérték volna a 10 éves kort. Már általános iskolában, illetve óvodás korban aktívan érdeklődtek a játékok iránt.
3. Mi volt az első nagy élményetek?
A kezdeti tapasztalatokat túlnyomó részt PC-játékoknak köszönhetik; a konzolokkal csak később ismerkedtek meg.
4. Szoktatok ilyen témájú rendezvényekre járni?
Sajnálatra méltó módon pusztán egyetlen olyan válasz érkezett, mely szerint az illető részt vett gaming témájú eseményeken, játékbemutatókon stb.; viszont a felmérésben közreműködő, „PlayIT-szűz” lányok közül mindenki szeretne legalább egy ilyen show-ra kijutni. A gondot főként a földrajzi helyzetük okozza, mivel a fővároson kívül élnek, és éppen ezért nem tudják összeegyeztetni a mindennapi életüket az utazással.
5. Követitek az ipar fejlődését, vagy csak egy-egy cím érdekel benneteket?
Mindegyik lány valami módon rendszeresen értesül a játékiparban történtekről: figyelemmel kísérik az E3-at, magazinokat lapoznak, híreket néznek online, fórumoznak és így tovább.
6. Ismertek más lányokat, akik szintén ennek a hobbinak/ életstílusnak hódolnak?
A megkérdezettek közül sokan kizárólag az interneten találkoznak más gamer csajokkal, csupán keveseknek adatott meg a közvetlen ismeretség luxusa.
7. Bírált már benneteket valaki a gamer létetek végett?
Általánosan mindenki válaszában megjelent a „no-life” címke, amit férfiak ragasztottak a válaszadó lányokra, de semmi komolyabb visszhangot nem váltott ki. Ide tartozik továbbá a „Tűnés vissza a konyhába!” felszólítás is. Elsőre talán viccesnek hangzott, valójában azonban vérig sérti a hardcore gamerek többségét.
8. Pozitív vagy negatív a visszajelzés, amiért nem csak a Facebookon játszotok?
50-50 százalékos arányban megosztott a kérdés. A lányok egyaránt kaptak hideget és meleget is, miután felfedték a szenvedélyüket mások előtt; sokan visszautaltak az előző kérdésre, ami szintén alátámasztja az állításukat.
9. Miben változtatta meg az életeteket a játékok iránti szenvedélyetek?
Mindenképpen pozitívnak érzékelik, többüket felvidítja az, hogy pár órára más bőrébe bújhatnak, és rövid időre kimenekülhetnek a saját életükből. Rengetegen szereztek barátokat, ismerősöket és építenek egyéb szociális kapcsolatokat gamer létüknek köszönhetően.
10. Futottatok már bele úgymond „szexista” visszhangba?
Sajnos ez a kérdés sem teljes mértékben tisztázott. Rengeteg panaszt hallottam néhány online közösséggel kapcsolatban, szerencsére ezek mind külföldi országokat érintettek, idehaza inkább szeretettel fogadják a nőket, mint utálattal. Mindennek ellenére valamennyien úgy érzik, hogy elvárják tőlük azt, hogy bizonyítsák rátermettségüket, mert nem egy férfi és/vagy fiú követelte ezt tőlük korábban, mondván: „Te nem tudsz játszani, mert lány vagy!”.
A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!
Ez meg mégis mióta divat? Mióta divat bárki körében is hogy játszik? Inkább ciki, az emberek meg lenézik az ilyen lányokat, akik rendszeresen jtászanak, meg még nyilvánosan beszélnek is róla.
Az más hogy pár srác leül buli előtt 1 órára Forza 4-ezni, vagy télen GTA-zik egy kicsit, amég el nem menne valahova(és élni az életét, a való életét), de az hogy valakinek ez határozza meg az életét, pláne hogy lány, nem hogy divat, hanem egyenesen ciki, gáz, és nevetséges.
Bocsesz, de ezt most nagyon muszáj volt, nehogy már a sok jó csaj is élettelen kocka legyen, és a végén a szervereken kelljen majd csajoznia az embereknek...
Ne feledd, ez egy karikatúra, habár szomorúan meg kell jegyeznem, hogy igen sok köze van a valósághoz.
Ez meg mégis mióta divat? Mióta divat bárki körében is hogy játszik? Inkább ciki, az emberek meg lenézik az ilyen lányokat, akik rendszeresen jtászanak, meg még nyilvánosan beszélnek is róla.
Az más hogy pár srác leül buli előtt 1 órára Forza 4-ezni, vagy télen GTA-zik egy kicsit, amég el nem menne valahova(és élni az életét, a való életét), de az hogy valakinek ez határozza meg az életét, pláne hogy lány, nem hogy divat, hanem egyenesen ciki, gáz, és nevetséges.
Bocsesz, de ezt most nagyon muszáj volt, nehogy már a sok jó csaj is élettelen kocka legyen, és a végén a szervereken kelljen majd csajoznia az embereknek...
amugy meg soha nem ertettem, hogy miert decens hobbi pl. egy tuvel meg szines cernakkal karmolaszni valami rongydarabot (edibedi kiscica gombolyaggal, megvan?), mig a szamitogepes jatek ordogtol valo, bunos addikcio, amit agykurkaszilag kezelni kell.
amugy meg soha nem ertettem, hogy miert decens hobbi pl. egy tuvel meg szines cernakkal karmolaszni valami rongydarabot (edibedi kiscica gombolyaggal, megvan?), mig a szamitogepes jatek ordogtol valo, bunos addikcio, amit agykurkaszilag kezelni kell.
Mindig volt olyan szórakozási forma, amelyikre csodálkozással kevert megvetéssel figyeltek az emberek, aztán megszokták. Ezt még nem szokták meg, de nincs már messze.
Javaslom, addig álljunk féllábon! ;)
Ami az időt illeti, az tény hogy sose elég, de 10 óra munka mellett is lehetséges az embernek egy lakást fenntartani, magát karban tartani, sportolni, családi kapcsolatokat ápolni, és játszani (vagy egyéb módon szórakozni). Nem belőlük lesznek a nagy gémerek, de igenis lehet.
Sok nőt ismerek viszont, akinek egyáltalán nem kelti fel az érdeklődését a játék. És fogalmam nincs, miért.
Ja, és igen. Igazán mindenkinek arra van ideje, amire akarja.
Ugyanakkor mindig férfi karakterem van, nagyon ritka esetben választok női karaktert, ha van ilyen opció.
Jobban szeretem a random férfi karaktereket, mert hát ööö tudod vannak olyan férfi karakterek, akik olyanok nekünk lányoknak, mint nektek Lara Croft...
Más: azt mondják, a nők szeretnek felfedezni. Az Elder Scrolls-játékok másról sem szólnak, mint végtelen felfedezésekről.
Öltöztetni szereted a karaktered, és még felfedezni is akarsz? Játszd a Saints Row 3-at (meg jön a 4. is)! Mókásabbnál mókásabb, szexis és brutális ruhák, maszkok, kiegészítők vannak (talán akad elegáns is, kinek mi számít annak), a testreszabás gyakorlatilag végtelen. És számtalan felfedeznivaló akad a városban!
Amit viszont tizenhárom éves unokahúgomon látok, aki amolyan igazzi szőkenő (pedig nem is szőke): nyafka és állandóan a tükör előtt áll, a filozófia és a metafizika pedig nem érdekli, szóval rajta azt tapasztalom, hogy nincs türelme a játékokhoz (meg az olvasáshoz, a Facebookon kívül), ellenben van a Disney-csatornához, amelynek nézése nyomán én kb. két perc után valószínűleg mindent bevallanék... Lehet, hogy az átlaglány ilyen? Szomorú lenne, remélem, ő is kinövi!
Egy szó mint száz: nem tudom, melyek a lányos játékok. Azt sejtem, hogy izzadt, büdös katonákkal kevés lány tud azonosulni, és azt is, hogy többségük az azonos nemű karaktert részesíti előnyben, ezért talán a háborús játékok kevéssé jönnek be nekik, főleg, ha a főhős kizárólag hímnemű lehet.
Talán a kalandjátékok? Azok olyanok, mint valami könyv vagy film, a történet az elsődleges. Egy jó történet meg kit nem érdekel?
Egyébként a kérdésedre: a nőknek tényleg kevesebb az idejük, hiszen, ahogy észrevettem, sokan közülük folyamatosan gondoskodni akar valakiről, és számtalanszor hallottam például a munkahelyi kávézókban nőket arról beszélgetni, hogy mit főzzenek, mivel mossák ki a függönyt, amely mindig elszürkül (melyik férfi veszi észre egyáltalán, hogy milyen színű a függöny, és ha azt képes is realizálni, vajon melyiket érdekli, hogy volt-e a múlt hónapban mosva, vagy sem?), és egyáltalán nem érdekelte őket sem a világmegváltás, sem a világ legjobb (vagy legrosszabb) filmje.
Van fogalmad, mennyi időt elvesz az életből, ha valaki azt szeretné, hogy a környezetében minden tüchtig legyen? Hát még ha emellett saját maga szépségét is szeretné megőrizni/visszanyerni! Huszonnégyből negyvennyolc óra kellene, hogy mindezt tökéletesen (nekik tetsző módon) megvalósítsák, és sokan még nyolc órát dolgoznak is mellette!
Ugyanakkor mindig férfi karakterem van, nagyon ritka esetben választok női karaktert, ha van ilyen opció.
Jobban szeretem a random férfi karaktereket, mert hát ööö tudod vannak olyan férfi karakterek, akik olyanok nekünk lányoknak, mint nektek Lara Croft...
Röpke mmo-s félévem alatt (sajnos csak addig bírtam, egyszerűen nem az én műfajom) csak pozitív élményeim voltak pedig nem ismerősökkel nyomultam, hanem vadidegenekkel.
Gyerekkoromban sem kaptam negatív visszhangot pedig azért sem a Doom sem a Quake nem éppen lányos játéknak volt mondható anno, persze nem mondom, hogy nem csodálkoztak rá.
Munkahelyemen is tudják hogy rendszeresen játszom, megdumálni is szoktuk a közös játékos élményeket.
Kicsit idilli és rózsaszín de nekem ez a tapasztalatom.
Ami az időt illeti, az tény hogy sose elég, de 10 óra munka mellett is lehetséges az embernek egy lakást fenntartani, magát karban tartani, sportolni, családi kapcsolatokat ápolni, és játszani (vagy egyéb módon szórakozni). Nem belőlük lesznek a nagy gémerek, de igenis lehet.
Ezt én sem értem. A nőknek kevesebb lenne az idejük? Egy kisgyermekes családanyának igen, oké. De én pl. heti 5-7 napban dolgozok, és mégis a szabadidőmben szobrot csinálok, napozok, főzök, fordítok, játszok... Mindig arra jut idő, amire áldoznak. Itt inkább az érdeklődés hiánya lehet az ok, mert nincs olyan sok "lányos" játék. Vagy a kultúra, vagy mi. Ha az ötéves kislányra rápirít az anyja, ha Nintendo van a kezében, hogy "azt azonnal tedd le, az nem lányoknak való!", akkor lehet, hogy mikor legközelebb a kölkök játszani hívják, inkább tépkedi a szoknyáját és elmegy barbizni. Innentől kezdve nincs miről beszélni. Persze mindenki látja, hogy ez igencsak nem egy hardcore gamer monológ, csak a cikk kérdéseit próbálom boncolgatni. Nekem a játékok valóban csak a szórakozást szolgálják, és köszönöm is nekik. Ennek ellenére a nagyobb stúdióknak én is utánanézek, olvasok híreket, hallgatom a soundtrackeket, és még a művészetben is alkalmazok néha egy-egy szereplőt, ami megfog. Ami az embert érdekli, az valamilyen szinten beépül az életébe. Szerintem kár, hogy ez a rész sok lány életéből kimarad. Sőt, durvábban is lehet: néhol kicsit körülnézve, bárcsak inkább ezt a fajta "szórakozást" választanák...
Más: azt mondják, a nők szeretnek felfedezni. Az Elder Scrolls-játékok másról sem szólnak, mint végtelen felfedezésekről.
Öltöztetni szereted a karaktered, és még felfedezni is akarsz? Játszd a Saints Row 3-at (meg jön a 4. is)! Mókásabbnál mókásabb, szexis és brutális ruhák, maszkok, kiegészítők vannak (talán akad elegáns is, kinek mi számít annak), a testreszabás gyakorlatilag végtelen. És számtalan felfedeznivaló akad a városban!
Amit viszont tizenhárom éves unokahúgomon látok, aki amolyan igazzi szőkenő (pedig nem is szőke): nyafka és állandóan a tükör előtt áll, a filozófia és a metafizika pedig nem érdekli, szóval rajta azt tapasztalom, hogy nincs türelme a játékokhoz (meg az olvasáshoz, a Facebookon kívül), ellenben van a Disney-csatornához, amelynek nézése nyomán én kb. két perc után valószínűleg mindent bevallanék... Lehet, hogy az átlaglány ilyen? Szomorú lenne, remélem, ő is kinövi!
Egy szó mint száz: nem tudom, melyek a lányos játékok. Azt sejtem, hogy izzadt, büdös katonákkal kevés lány tud azonosulni, és azt is, hogy többségük az azonos nemű karaktert részesíti előnyben, ezért talán a háborús játékok kevéssé jönnek be nekik, főleg, ha a főhős kizárólag hímnemű lehet.
Talán a kalandjátékok? Azok olyanok, mint valami könyv vagy film, a történet az elsődleges. Egy jó történet meg kit nem érdekel?
Egyébként a kérdésedre: a nőknek tényleg kevesebb az idejük, hiszen, ahogy észrevettem, sokan közülük folyamatosan gondoskodni akar valakiről, és számtalanszor hallottam például a munkahelyi kávézókban nőket arról beszélgetni, hogy mit főzzenek, mivel mossák ki a függönyt, amely mindig elszürkül (melyik férfi veszi észre egyáltalán, hogy milyen színű a függöny, és ha azt képes is realizálni, vajon melyiket érdekli, hogy volt-e a múlt hónapban mosva, vagy sem?), és egyáltalán nem érdekelte őket sem a világmegváltás, sem a világ legjobb (vagy legrosszabb) filmje.
Van fogalmad, mennyi időt elvesz az életből, ha valaki azt szeretné, hogy a környezetében minden tüchtig legyen? Hát még ha emellett saját maga szépségét is szeretné megőrizni/visszanyerni! Huszonnégyből negyvennyolc óra kellene, hogy mindezt tökéletesen (nekik tetsző módon) megvalósítsák, és sokan még nyolc órát dolgoznak is mellette!
De nehogy azt higgyétek gamercsajok, hogy lenézlek titeket! Mint mondtam mindenkinek szíve joga a gamerkedésez.
Hülye sztereotípia az egész. A nők tudnak nagyon kemények lenni, keményebbek, mint a férfiak olykor. :D Tehát semmi értelme semmilyen diszkriminációnak. Jó lenne, ha elfogadná már végre ez az ország is, hogy a nők is ugyanúgy játszanak, mint a férfiak. Csak hát a sok szar sztereotípia miatt ezt még a férfiaknál is jobban "kell" szégyellnie a nőknek. De ez már nem nemi probléma, ez már egy általános probléma, ami remélhetőleg 4-5 éven belül megszűnik a teljes generációváltással.