Idén lesz nyolc éve, hogy megjelent az első Assassin’s Creed játék, ennyi idő alatt pedig nagyon sok minden történt: a keresztes háborúk idejét bemutató Közel-Kelettől kezdve a reneszánsz Itálián át egészen az Újvilágig fontos helyek és korszakok egész sorát jártuk be, miközben a széria nagy lépésekben fejődött -- igaz, nem mindig előre. A tegnap felhozatal még egy résszel bővült, bemutatkozott ugyanis az Assassin’s Creed: Syndicate ennek alkalmából pedig álljon itt egy kis visszatekintés arról, honnan indult és mennyit változott a sorozat az évek során.
Megjegyzés: a cikkben csak az asztali konzolokra és PC-re is megjelent címekről lesz szó.
Assassin's Creed
A Ubisoft Montreal műhelyében készült játék 2007-ben mutatkozott be, mint a francia kiadó új szellemi tulajdona. A megjelenést nagy várakozás előzte meg, hiszen egy olyan játékvilágot kaptunk, amiben a DNS-ünkbe kódolt memóriákhoz hozzáférve egy virtuális valóságban átélhetjük a távoli múltat. A főszereplő egy bizonyos Desmond Miles, egy átlagosnak tűnő, de nagyra hivatott csapos, aki belecsöppent a templomosok és az assassinok közötti, több évszázados háborúba. Az ő emlékei között turkálva a harmadik keresztes háború, vagyis a 12. századba utazunk vissza, és Altaïr Ibn-La'Ahadot megtestesítve igyekszünk megállítani a templomosokat.
A játék három nagy területtel, az addig látottaknál jóval látványosabb, életszerűbb platformszekciókkal és érdekes küldetésekkel várta a játékosokat, és habár az ötletek ekkor még nem voltak kellőképpen kidolgozva, az nyilvánvaló volt, hogy valami egészen jó dologgal állunk szemben.
Assassin's Creed teszt - 79%
Assassin's Creed 2
Két évvel az első rész után, 2009-ben jelentkezett az Assassin's Creed folytatása. A központi alak ugyanaz a Desmond maradt, akit megismerhettünk, ám nem Altaïr kalandjait folytattunk, hanem ugorva egy nagyot az időben és térben, a reneszánsz Itália lett a helyszín, ahol Ezio Auditore da Firenze lépett színre. A sztorit a bosszúvágy fűti, miután a főszereplő családját a szeme láttára meggyilkolták, mindeközben pedig további részleteket tudhattunk meg az egész assassin-templomos párharcról, az Első Civilizáció rejtélyéről és a hatalmas erővel bíró ereklyékért vívott versenyről.
Az Assassin's Creed 2 minden szempontból jobb játék, mint az elődje, hiszen javult és jelentősen kiegészült a játékmenet, változatos, az önismétlést már jobban kerülő küldetéseket kaptunk és a főszereplő is sokkal szerethetőbb volt, mint az elődje. Nem véletlenül ez sokak kedvence.
Assassin's Creed 2 teszt - 92%
Assassin's Creed: Brotherhood
Mindösszesen egy év múltán, 2010-ben érkezett meg a sorozat következő része, mely folytatta a később Ezio-trilógiának nevezett történetet. Az események az AC2 fináléja után veszik fel a vonalat, amikor is újabb bosszúhadjáratra indul az immáron érettebb hősünk. A helyszín ezúttal Róma, a templomosok központja, a feladatunk pedig az, hogy egy olyan testvériséget hozzunk össze az ellenség otthonában, ami képes lehet azt megdönteni, nem mellesleg pedig vissza kell szerezniük a hatalmas pusztításra képes Éden Almáját, az Első Civilizáció egyik ereklyéjét.
Az Assassin's Creed: Brotherhood az előző rész alapjaira építkezve egy tovább csiszolt játékot hozott, ami többek között bemutatta nekünk a segítő bajtársakat, illetve a sorozat fennállásában először itt volt multiplayer mód is.
Assassin's Creed: Revelations
2011-ben intettünk búcsút Eziónak, de előtte még egy utolsó nagy kalandra indultunk. Miközben Desmond az előző játék eseményei után kómában fekszik, és igyekszik összerakni a tudatát az Animus belsejében, addig, az akkorra már bőven 50 év feletti, fénykorát már maga mögött hagyó Ezióval az Oszmán birodalom szívébe utazunk, hogy megtaláljuk Altaïr öt, gondosan elrejtett ereklyéit, amivel választ kaphatunk arra, mire hivatott az assassin rend.
Az Assassin's Creed: Revelations már magán hordozta az első intő jeleket arra, hogy az éves fejlesztés talán nem a legjobb ötlet, de a minőség még mindig megállta a helyét, a kielégítő, az addigi történteket felelevenítő lezárás, valamint a tovább javított multiplayer feledtette az aggodalmakat.
Assassin's Creed 3
A 2012-ben megjelent Assassin's Creed 3 fontos szerepet tölt be a sorozatban, hiszen ebben értük el az első játékban meglebegtetett világvége próféciához, és egyúttal le is zárul a Desmond-történet, mely négy játékon keresztül hömpölygött. Az új főszereplő ezúttal egy őslakos indián, Ratonhnhaké:ton, azaz Connor Kenway, aki az amerikai függetlenségi háború kellős közepébe csöppen, miközben -- akárcsak Ezio -- egy bosszúhadjáratot indított törzsének gyilkosa ellen. Eközben Desmond a jelenben a világvégét próbálja megakadályozni.
Az Assassin's Creed 3 a megjelenésekor több elmarasztaló értékelést kapott, ugyanis a múlt remek felvonásai után az Amerikába helyezett játék sokaknak csalódáskeltő volt. Hiába kaptunk számos érdekes lehetőséget, úgy mint vadászatot, erdei pályákat és hajózást, valamint óriási terepet és még szebb grafikát, a kihívás kimaradt illetve Connor sem nyerte el a tömegek tetszését.
Assassin's Creed 3 teszt - 92%
Assassin's Creed 3: Liberation
Az Assassin's Creed 3-mal egy időben megjelent (majd 2014-ben PC, Xbox 360 és PS3 platformra is befutott) a mellékhajtásként funkcionáló Assassin's Creed 3: Liberation, ami az amerikai függetlenségi háború kitörését megelőző éveket mutatja be a puskaporos hangulatú New Orleansban és a louisianai mocsárvidéken egy újabb szereplő, Aveline de Grandprének a szemszögéből (innentől kezdve nincs fix központi szereplő a jelenben), aki nem mellesleg a sorozat első női assassinja.
A játék, akárcsak az Assassin's Creed 3, nem aratott különösebben nagy sikereket, annak ellenére sem, hogy új játékelemek (álruhák, új fegyverek) mutattak be; ezen a ponton már nagyon is érezhető volt, hogy kezd kifáradni a sorozat, és világossá vált, hogy valami komoly változásra van szükség, ami felpezsdítheti az élményt.
Assassin's Creed 4: Black Flag
A várt nagy változást a 2013-as Assassin's Creed 4: Black Flag hozta el, ami folytatta az Assassin's Creed 3-ban megkezdett Kenway vonalat. A helyszín ezúttal a Karib-tenger térsége, a kalózkodás aranykorszaka, vagyis a 18. század, és ismét egy új arc mutatkozott be, a martalóc Edward Kenway (Connor Kenway nagyapja), akinek az égvilágon semmi köze nem volt az assassinok és templomosok csetepatéjához, hiszen csak annyit szeretett volna, hogy meggazdagodjon, ám mégis sikerült belekeveredett a dolgok sűrűjébe.
Az Black Flag a legkevésbé Assassin’s Creed játék a sorozatban, hiszen az oldalvonalra állította a nagy, templomos kontra assassin sztorit, a játékmenet pedig nagyrészt nem városokban zajlott, hanem a tengeren, hajózással, ami egyébként rettentően jól sikerült. Mindez azonban előnyére vált, a gyenge Assassin's Creed 3 után újra egy kiváló felvonást kaptunk.
Assassin's Creed Rogue
A Ubisoft 2014-ben két Assassin’s Creed játékkal is támadt, amik közül a kisebbik projekt a Rogue volt. Ebben pont került az AC3, a Liberation és a Black Flag eseményei során gyűrűző Kenway-saga végére, valamint az új főszereplő, Shay Cormac segítségével a templomosok oldaláról élhettük át a hajózásban gazdag kalandot a 18. századi Észak-Amerikában, és láthatjuk, hogyan veti meg a lábát ez a titkos csoport az Újvilágban.
Az Assassin's Creed Rogue tagadhatatlanul a Black Flag alapjaira építkezik, kisebb-nagyobb változtatások mellett ugyanazokat a hangokat üti meg, amiket egy évvel korábban már hallhattunk, miközben minimális új ötletekkel jelentkezik. Egyedül csak a történet mentette meg a teljes kudarctól, de így sincs mire büszkének lenni.
Assassin's Creed Unity
A tavalyi év másik Assassin’s Creed játék a Unity volt, mely az addigi legrészletesebb grafikával és technológiai megvalósításokkal tárta elénk a 18. századi Párizst, ahol Arno Dorian, az assassinok rend legújabb tagja vette fel küzdelmét a gaz templomosok ellen, és szinte természetesen módon, ismét a bosszú fűtötte az események sorát.
A tavalyi év nagyobb dobása, és egyúttal legnagyobb csalódási is az Assassin's Creed Unity nevéhez fűződik, ami azon túl, hogy megjelenésekor hemzsegett a hibáktól, egy kiherélt, lehetőségekben szegény és teljesen a sablont követő játék, amit mindenhol megérdemelten húztak le.
Assassin's Creed Chronicles
Eredetileg az Assassin's Creed Unity szezonbérletének keretében jelent volna meg az Assassin's Creed Chronicles, ám később a franciák kibővítették az ötletet. Most már egy trilógiát kapunk, ami három karaktert és három helyszínt mutat be, természetesen a történelem három különböző periódusában. A sorban az első játék a 16. századba helyezett China volt, melyben egy ismerős arc, Shao Jun esküdött bosszút azok ellen, akik elpusztították a helyi assassin rendet.
Az Assassin's Creed Chronicles - China eltér az eddig látottaktól, ebben ugyanis oldalnézetben és festményszerű tálalásban tárul elénk a játékvilág, ami csavar egy nagyot az eddig megszokott játékmechanizmusokon. Ha kíváncsi vagy, mindez hogyan sikerült, akkor a májusi Guruban megtalálod a tesztünket.
Assassin's Creed Syndicate
Itt tarunk most. A Ubisoft tegnap mutatta be a világnak a sorozat legújabb részét, ami a 19. századi Londonba kalauzol el minket, ahol a várost brutális bandák tartják rettegésben, miközben a háttérben a templomosok és assassinok vívják küzdelmüket. A főszereplő egy bizonyos Jacob Frey és nővére Evie, akik együtt igyekeznek igazságot szolgáltatni.
A játék eddigieknél is gyorsabb, akcióban bővelkedő játékmenet ígér. Egyrészt lesz egy átdolgozott harcrendszer, amiben kardozás helyet az ökleinkre kell hagyatkoznunk, másrészt pedig bemutatkozik a kampós kötél, amivel dinamikusabbá válik a tetőkön való ugrálás, arról már nem is beszélve, hogy a nagy, hét kerületre osztott város akár lovaskocsival is átszelhető.
Az Assassin's Creed Syndicate október 23-án jelenik meg Xbox One és PS4 konzolra, míg PC-re valamikor ősszel várható.
Szerinted melyik a legjobb Assassin's Creed játék? Várod a legújabb részt?
Az pedig letaglózott. Imádtam minden másodpercét, bekerült a képzeletbeli top5-ös listámba, de mikor hallottam, hogy egy éven belül jön egy új rész, kicsit aggódni kezdtem. Fölösleges volt a Brotherhood szerintem mostanáig a legjobb AC játék, elképesztő jó hangulata, sztorija, játékmenete volt.
A Revelations már kisebb csalódás volt, igazából magam sem tudom miért, mert volt benne újítás, egész jó történettel, kifejezetten érzelmes jelenetekkel és izgalmas helyszínnel, de nnyira mégsem fogott meg.
Az ACIII kicsit vegyes volt számomra, a történet tetszett, az eddigi korszakok közül pedig ez volt a kedvencem, jó is volt a helyszín, kellően kidolgozott és a remek hajózás is itt mutatkozott be, a főszereplővel én nem tudtam kibékülni. Valaki biztos szereti ezeket az idealista nyávogógépeket, de kb. másodperceként bele tudtam volna fojtani egy kiskanál vízbe Connort, pedig alapvetően izgalmas koncepció volt egy indián főhős.
A Liberation-től nem vártam sokat, tekintve, hogy Vitáról portolták, ehhez mérten egy kissé üres, kissé butácska, kissé otromba játék lett, de élvezhető, jó helyszínnel és női főhőssel, akinek sajnos más tulajdonsága nem volt, mint hogy nő. Legalább nem árulták teljes áron.
A Black Flag pedig jött látott és győzött nálam. Amúgy is imádom a kalózokat, ez a játék pedig kihozta a témából amit lehetett. Szorosan a Brotherhood mellett van nálam ez a rész, minden pillanata öröm volt, még ha a történet nem is volt olyan acélos. A jelenkori szálat viszont kispórolhatták volna, Desmond idején legalább volt benne valami érdekes, de most totálisan érdektelen lett.
A Rogue-hoz és a Chronicles-hoz még nem volt szerencsém, azokról nem nyilatkoznék, viszont a Unity....
Életem legnagyobb gamer csalódása, de komolyan. Tudtam, hogy valami baj lesz vele, már a trailer-ekből se jött át semmi, a kész játék pedig maga a katasztrófa. nem elég, hogy pofátlan a gépigénye, és az optimalizálást is elfelejtették, de a kezdeti bugossága az megbocsáthatatlan. 3 hónap kellett mire játszhatóvá vált, komolyan? És még akkor se lett hibátlan.
De nem csak a technikai részletekkel volt gond, a játékban bár milliónyi tennivaló van (koknrétan használhatatlan a térkép miattuk), de ennek ellenére olyan üres a játék, hogy még az első résztől is elmarad. A főhős konkrétan egy idióta, a sztori egy vicc, időnként elgondolkoztam róla, hogy létezik-e egyáltalán. Egy karakter nem maradt meg bennem, egy küldetés se, csak annyi, hogy rossz volt vele játszani. Oké szép grafika, meg lenyűgöző Párizs, de ennyi. Ennyi erővel inkább elmegyek Párizsba, biztos, hogy szórakoztatóbb, mint ez a szemétkupac, amire rányomták az AC címet, hogy "nesztek parasztok, zabáljátok".
Nem tudom milyen lesz a Syndicate, de sokat nem várok tőle. Idén lehet ki is hagyom ezt a mókát, a Rogue-ra még befizetek ha lejjebb megy az ára, mert azért egy kvázi Black Flag kiegészítőért 11 ezret elkérni pofátlanság.
Amúgy úgy veszem észre hogy ami neked nagyon bejött az a 2 és társai. Azt a vonalat és játékvezetést úgy látszik elhagyták, amúgy ha belegondolsz mostanra már tényleg nagyon unalmas lenne ha csak a kettőben láttotakat ismételnék újra csak más korban.
Viszont a Syndicate-nél tovább már biztos nem mennék a korban. Ideje lenne kicsit visszafele is haladni. Érdekelne a történetük a 20. században csak szerintem nagyon durva játékmechanikai ferdítés nélkül nem tudnák találni és megölnék a játékot ezzel.(Lehetne ilyen jövőbeli szál mint a Unityben csak jobb tálalással. Inkább felejtsék az akciót és meséljenek vele interaktív történetet. Szerintem így lenne a legjobb.)
Tetszik hogy bemutatják hogy ugye ahány ember annyi személyiség és ugye a 'Creed'-et meg a Templomos tanításokat és mindenki máshogy érzékeli, mesterként is máshogy viszi tovább :) Erre a szálra szerintem jó játékokat lehetne építeni.
Nem hiszem, hogy ennél sokkal előrébb jönnének időben. Modern Assassin's Creed-ből már így is van nekik kettő, minek egy harmadik?(Watch Dogs, Splinter Cell)
Ki tudja, talán egy nap újra lesz egy sima, hétköznapi badass főszereplő akit tényleg meg lehet jóra írni egy év alatt.
Talán újra csak látványos lesz a harcrendszer és nem próbálnak valami kihívást csinálni ami végül csak frusztráló lesz.
Talán újra tele lesz sötét katakombákkal és fényes háztetőkkel amik jól kiegyensúlyozzák egymást. Talán újra király kütyük lesznek nem unalmas korhű fegyverek.
Talány újra érdekes, popkultúrában is ismert történelmi személyek lesznek nem unalmas amcsi tábornokok meg francia tábornokok és újra a történet részei lesznek egy gyenge cameo helyett.
Talán újra hallhatok egy "Rest In Peace."-t, "Nothing is true, everything is permitted."-et vagy egy "We work in the dark to serve the light. We are Assassins."-ot.
Ezek a dolgok tették igazán hangulatossá nem 20 csiilió polygon meg a 64 millió pixeles textúrák.
Amúgy úgy veszem észre hogy ami neked nagyon bejött az a 2 és társai. Azt a vonalat és játékvezetést úgy látszik elhagyták, amúgy ha belegondolsz mostanra már tényleg nagyon unalmas lenne ha csak a kettőben láttotakat ismételnék újra csak más korban.
Viszont a Syndicate-nél tovább már biztos nem mennék a korban. Ideje lenne kicsit visszafele is haladni. Érdekelne a történetük a 20. században csak szerintem nagyon durva játékmechanikai ferdítés nélkül nem tudnák találni és megölnék a játékot ezzel.(Lehetne ilyen jövőbeli szál mint a Unityben csak jobb tálalással. Inkább felejtsék az akciót és meséljenek vele interaktív történetet. Szerintem így lenne a legjobb.)
Tetszik hogy bemutatják hogy ugye ahány ember annyi személyiség és ugye a 'Creed'-et meg a Templomos tanításokat és mindenki máshogy érzékeli, mesterként is máshogy viszi tovább :) Erre a szálra szerintem jó játékokat lehetne építeni.
Vlad: Jó hát ennyire egyszerűre nem gondoltam :D
Én az első résszel kezdtem, akkor mikor megjelent a Black Flag, hogy még is megtudjam miért folyik még a csapból is az AC. Az első 1-2 óra még nem is volt rossz belőle, de hamar monotonná vált és abba is hagytam. Aztán adtam 1 esélyt a kettőnek is és az magába szippantott, de a Desmond részek miatt úgy éreztem, hogy a teljes élményhez nem ártana az első részt is végig vinni. Megtettem, utána jött a kettő, majd a Brotherhood, utána kis kitérőt tettem és végig nyomtam a Liberationt, majd a Revelationst és most a 3-mal tolnám, de a Haytham részek után valahogy az nem képes lekötni. De meg kell vallanom, hogy rajongója lettem a sorozatnak (pedig az első nekifutás után szidtam, mint a bokrot) és gyűjteni kezdtem az AC-s cuccokat meg szeretném valamikor a karomra tetováltatni az assassinok jelmondatát arabul. Virtuális pacsi annak, aki tudja miért pont arabul. ;) :D
Aztán jött is a csalódás az első részben: a felirat! Hiányzik belőle! Egy 2007-es játékból! És ami még érdekesebb, ezt egyetlen patchben sem pótolták! (Hogy miért olyan nagy probléma ez? Mivel én élőben nem használom az angolt, képtelen vagyok megérteni a kimondott szöveget, az írottal viszont elboldogulok.) A másik probléma a sokat emlegetett monotonítás volt, de nagy nehezen átrágtam magam rajta, többet biztosan nem veszem elő :)
Ezio kalandja mind nagyon tetszettek, én is ezeket tartom a legjobb AC részeknek.
AC3: ahogy említettem, nekem ez volt az első AC játék, és mivel ez a fajta játék akkor még új volt számomra, nagyon bejött. Amúgy ez a "nem szeretem Connor-t" dolog engem a GTA-s "nem szeretem Nico-t"-ra emlékeztet, nekem speciel sem Connor-ral, sem Nico-val nem volt problémám.
- Ezekben a részekben volt egy szál, ami számomra még élvezetesebbé tette a játékot: Desmond. Az AC játékok között ő volt az összekötő kapocs. -
Black Flag: nehez szántam rá magam, mondván, hogy egy kalózos hülyeségnek mi köze lehet a AC sorozathoz, de végül csak megvettem és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kis játék, remek történettel.
Liberation: megvan, de még nem vittem végig.
Unity: úgyszintén megvan (ráadásul az első AC játék, amit teljes áron, előrendelve vettem meg), de ezt sem vittem még végig. A Unity-vel kapcsolatban a nagy csalódás a rettenetes optimalizálatlanság volt, valamint a tény hogy a GTX660-as kártyám még minimumnak sem felelt meg (GTA5-ben ugyanez a kártya recommended).
- Ezekben a részekben hiányzik a jelen (OK, a BF-ben van, de nem Desmond, hanem egy amolyan "játszd úgy, mintha Te lennél ott"-szerű valami, nekem ez nem tetszett. A Liberation és Unity esetén még ennyi sem. Nem tudom miért szüntették meg miért nem találtak valakit, akinek a szemszögéből "nézhető", kíváncsi vagyok a Syndicate-nél visszatér-e. -
Rogue és Chronicles kimaradt, egyenlőre egyiket sem tervezem.
Syndicate biztosan nem lesz előrendelve, kíváncsi leszek a gépigényére és a játékmenetre, aztán majd meglátom.
Én az első résszel kezdtem, akkor mikor megjelent a Black Flag, hogy még is megtudjam miért folyik még a csapból is az AC. Az első 1-2 óra még nem is volt rossz belőle, de hamar monotonná vált és abba is hagytam. Aztán adtam 1 esélyt a kettőnek is és az magába szippantott, de a Desmond részek miatt úgy éreztem, hogy a teljes élményhez nem ártana az első részt is végig vinni. Megtettem, utána jött a kettő, majd a Brotherhood, utána kis kitérőt tettem és végig nyomtam a Liberationt, majd a Revelationst és most a 3-mal tolnám, de a Haytham részek után valahogy az nem képes lekötni. De meg kell vallanom, hogy rajongója lettem a sorozatnak (pedig az első nekifutás után szidtam, mint a bokrot) és gyűjteni kezdtem az AC-s cuccokat meg szeretném valamikor a karomra tetováltatni az assassinok jelmondatát arabul. Virtuális pacsi annak, aki tudja miért pont arabul. ;) :D
Mellesleg én nem értem a Rogue itteni fogadtatását. Soha senki sem mondta hogy más lesz mint a Black Flag és így a kisebb csiszolásokkal pont azt hozták amit igértek. Se többet se kevesebbet. A teljes kudarctól szerintem nagyon távol áll de ez magán vélemény persze. Shay az egyik legösszetettebb karakter az AC univerzumban és az egyik legjobban van vezetve a fejlődése(mondva ezt a könyvek elolvasásával is). Mindezt a Black Flag kicsit hűvősebb környezetében tárolva, ami szerintem bárhol bármikor kenterbe veri a Black Flaget.
Edward egy teljesen jellegtelen kis "idióta" legalábbis a könyvben(játékban talán már nem annyira) akinek minden értéke megvan az életben, amit pénzért nem lehet megszerezni de ezt pénzért mégis eldobja. Semmilyen komolyabb eszme nincs a cselekvései mögött,ami viszont minden más karakterről elmondható(ezért is tetszik a sorozat).A pénzéhség nem az, bár nyílván erről nem az ember tehet de jobban is fel lehetett volna vezetni hogy a pénz értéket veszítsen a karakter szemében a történet során.
Lényeg hogy szerintem az Assassin's Creed hiába jön évente mégis mindig megújul és nem ugyanazokat a játékmechanikákat, történetmesélést és körítést használja és azért belátható hogy ez dicséretes. Az már más kérdés hogy az újítás első hulláma nem sikerül olyan jól.
Igen a unity-t úgy kiadni szerintem is borzalmas döntés volt és marhára pofátlan is. Csak van egy olyan sejtésem hogy ez is valami okos üzletember döntése volt és nem a játékot készítőknek. Nemhiszen hogy értelmes ember kiadna olyan munkát a kezéből.
AAA között most az AC az egyik legjobban profitáló és mégis az egyik legszórakoztatóbb játék(itt mindenkinek más a kedvene)
Én kiváncsian várom hogy mit hoznak ki a Syndicateből és remélem követik a mintát amit eddig megfigyeltem.
Ki tudja, talán egy nap újra lesz egy sima, hétköznapi badass főszereplő akit tényleg meg lehet jóra írni egy év alatt.
Talán újra csak látványos lesz a harcrendszer és nem próbálnak valami kihívást csinálni ami végül csak frusztráló lesz.
Talán újra tele lesz sötét katakombákkal és fényes háztetőkkel amik jól kiegyensúlyozzák egymást. Talán újra király kütyük lesznek nem unalmas korhű fegyverek.
Talány újra érdekes, popkultúrában is ismert történelmi személyek lesznek nem unalmas amcsi tábornokok meg francia tábornokok és újra a történet részei lesznek egy gyenge cameo helyett.
Talán újra hallhatok egy "Rest In Peace."-t, "Nothing is true, everything is permitted."-et vagy egy "We work in the dark to serve the light. We are Assassins."-ot.
Ezek a dolgok tették igazán hangulatossá nem 20 csiilió polygon meg a 64 millió pixeles textúrák.
Én az első résszel kezdtem, akkor mikor megjelent a Black Flag, hogy még is megtudjam miért folyik még a csapból is az AC. Az első 1-2 óra még nem is volt rossz belőle, de hamar monotonná vált és abba is hagytam. Aztán adtam 1 esélyt a kettőnek is és az magába szippantott, de a Desmond részek miatt úgy éreztem, hogy a teljes élményhez nem ártana az első részt is végig vinni. Megtettem, utána jött a kettő, majd a Brotherhood, utána kis kitérőt tettem és végig nyomtam a Liberationt, majd a Revelationst és most a 3-mal tolnám, de a Haytham részek után valahogy az nem képes lekötni. De meg kell vallanom, hogy rajongója lettem a sorozatnak (pedig az első nekifutás után szidtam, mint a bokrot) és gyűjteni kezdtem az AC-s cuccokat meg szeretném valamikor a karomra tetováltatni az assassinok jelmondatát arabul. Virtuális pacsi annak, aki tudja miért pont arabul. ;) :D
Mellesleg én nem értem a Rogue itteni fogadtatását. Soha senki sem mondta hogy más lesz mint a Black Flag és így a kisebb csiszolásokkal pont azt hozták amit igértek. Se többet se kevesebbet. A teljes kudarctól szerintem nagyon távol áll de ez magán vélemény persze. Shay az egyik legösszetettebb karakter az AC univerzumban és az egyik legjobban van vezetve a fejlődése(mondva ezt a könyvek elolvasásával is). Mindezt a Black Flag kicsit hűvősebb környezetében tárolva, ami szerintem bárhol bármikor kenterbe veri a Black Flaget.
Edward egy teljesen jellegtelen kis "idióta" legalábbis a könyvben(játékban talán már nem annyira) akinek minden értéke megvan az életben, amit pénzért nem lehet megszerezni de ezt pénzért mégis eldobja. Semmilyen komolyabb eszme nincs a cselekvései mögött,ami viszont minden más karakterről elmondható(ezért is tetszik a sorozat).A pénzéhség nem az, bár nyílván erről nem az ember tehet de jobban is fel lehetett volna vezetni hogy a pénz értéket veszítsen a karakter szemében a történet során.
Lényeg hogy szerintem az Assassin's Creed hiába jön évente mégis mindig megújul és nem ugyanazokat a játékmechanikákat, történetmesélést és körítést használja és azért belátható hogy ez dicséretes. Az már más kérdés hogy az újítás első hulláma nem sikerül olyan jól.
Igen a unity-t úgy kiadni szerintem is borzalmas döntés volt és marhára pofátlan is. Csak van egy olyan sejtésem hogy ez is valami okos üzletember döntése volt és nem a játékot készítőknek. Nemhiszen hogy értelmes ember kiadna olyan munkát a kezéből.
AAA között most az AC az egyik legjobban profitáló és mégis az egyik legszórakoztatóbb játék(itt mindenkinek más a kedvene)
Én kiváncsian várom hogy mit hoznak ki a Syndicateből és remélem követik a mintát amit eddig megfigyeltem.
A második rész már az első fél órában beszippantott, vártam is évről-évre a folytatásait. Eziot nagyon sajnáltam, hogy nyugdíjba ment, a többi főszereplő a nyomába sem ér jellemfejlődés és személyesé szempontjából.
A 3. részt már csak azért küszködtem végig, mert tudni akartam hova jut a Desmond szál.
A Black Flagnak olyan atmoszférája volt, amit nem lehet nem szeretni, elképesztően jó hangulata lett, viszont nagy csalódást is okozott, mert olyan semmilyen volt a sztori, a jelenkori történeti szálat meg hagyták a francba.
A Unityről annyi rosszat olvastam és láttam, hogy ki sem próbáltam, egy újabb semmilyen főhős, valami tessék-lássék történet, ráadásul sok "kifelejtett" játékelem.
Remélem az új rész jobb lesz, de szerintem számomra a sorozat Desmonddal együtt meghalt.
A cikk viszont jól sikerült :D