Az a baj a szélsőségek küzdelmével, hogy végső soron egyik oldal „harcosainak” sincs mindenben igazuk, cserébe viszont elég hangosak ahhoz, hogy még jobban polarizálják a társadalmat. Sajnos a szórakoztatóiparban is elég jól megfigyelhető ez a jelenség, hiszen míg a DEI-t szorgalmazó egyének a másodperc tört része alatt előhúzzák a „bigott”, „homofób”, „rasszista” és „nőgyűlölő” kártyát, ha valakinek akár egy fikarcnyit is eltér a véleménye a sajátjuktól (személyes tapasztalat), addig a másik térfélen akkor is woke-ot kiáltanak az emberek, amikor nem kellene.

Jelen esetben az utóbbi szituációról beszélhetünk, hiszen miután kiderült, hogy a május 15-én érkező, előzményként funkcionáló DOOM: The Dark Ages-ben alaposabban is személyre szabhatjuk a nehézségi szintet (külön csúszka lesz többek között a sebességre, a sebzésre és az ellenfelek agressziójára), többen is elkezdték „Woke Ages-ként”-ként emlegetni az egyébként parádésan festő lövöldét. Mindez eléggé abszurd, hiszen senkit sem köteleznek arra a fejlesztők, hogy az összes elérhető segítség igénybevételével darálja a démonokat, a dolog azonban odáig fajult, hogy már az FPS rendezője sem hagyhatta szó nélkül a fejleményeket.

Ahogy arról a ComicBook.com is beszámolt, Hugo Martin egy nemrég készült videó során fejtette ki a véleményét a szituációval kapcsolatban, duplán aláhúzva, hogy semmi alapja nincs ennek a pejoratív „becenévnek”. „DOOM: The Woke Ages... igen, hallottam már erről, és láttam a videókat” – mondta a vezető. „A helyzet az, hogy egyáltalán nem értek egyet ezzel. A csúszkák létrehozásakor az volt az elképzelés, hogy mind a fehér öveseknek, mind pedig a fekete öveseknek megfeleljünk. Ha megengedjük, hogy lelassítsd a játékot, akkor azt is lehetővé kell tennünk, hogy felgyorsítsd azt. [...] Ebből adódóan tehát szuper nehézzé és szuper könnyűvé is teheti valaki a játékot, vagy szimplán csak megtalálja az arany középutat” – tette hozzá.

Én a magam részéről teljesen egyetérte Martinnal, hiszen attól még nem lesz woke egy játék, hogy néhány beállítás után a belső nézetű lövöldékben kevésbé jártas játékosok is élvezhetik a hangulatot és a gunplay-t – azért ez mégsem az a szint, mint amikor egy fantasy programban többször is szerepel a „nembináris” szó. Sőt, mivel én a DOOM: Eternalt néha kifejezetten nehéznek találtam kontrollerrel, még örülök is annak, hogy nem csupán a jól bevált szintek közül lehet választani, hanem kibővült picit a lehetőségek sora. Ti hogy álltok ehhez a témához?

A borítóképek forrása: Steam