Amikor befutott a Dragon Age: The Veilguard (korábban Dreadwolf) első előzetese, rögtön tudtam, hogy hiába szeretem az előző részeket, ez a felvonás már egyáltalán nem nekem készült. A szóban forgó képsorok ugyanis jobban hasonlítottak egy fantasy környezetbe ágyazott Ocean’s-film trailerére, mint egy Dragon Age-játék kedvcsinálójára (de a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület is hamar az eszébe juthatott az embernek), ami szinte minden veterán rajongónál azonnal megkongatta a vészharangot. Az időközben érkezett videók ugyan igyekeztek valamivel sötétebbre venni a tónust, ám a bemutatást övező sokkot és csalódottságot már sosem fogja tudni kitörölni a BioWare, ami vélhetően (persze lehet, hogy tévedek) az eladásokon is meglátszik majd. Egy ilyen nagy franchise esetében ugyanis nem lesz elég az üdvösséghez, ha csupán 1-2 millió példány talál gazdára a programból az ünnepi időszakban, így adja magát a kérdés, hogy mennyire lesz megbocsátó az EA egy esetleges pénzügyi bukás esetén – ne feledjük, hogy az Anthem zakója után már nem sok dobása lehet a cégnek. Nos, ez még a jövő zenéje, így jövendölés helyett utazzunk inkább el a képzelet birodalmába, ahol nem az említett brigád bábáskodik a franchise felett, hanem más, többször is bizonyított csapatok szorongatják a gyeplőt.
A kép forrása: Steam
CD Projekt RED
Láttátok jönni, ugye? Az egyik legnagyobb problémám a The Veilguarddal (legalábbis az eddigi látnivalók és preview-k alapján), hogy egy-két borongósabb hangvételű helyszíntől eltekintve szinte teljességgel elszakadt az Origins dark fantasy gyökereitől, ami ugyan a 2014-es Inquisitionről is elmondható, de ott legalább a művészi stílus a helyén volt, míg itt úgy néznek ki a karakterek, mintha egy animációs filmből léptek volna elő. A CD Projekt RED ellenben tökéletesen bizonyította a The Witcher trilógiával, hogy tabuk nélkül képes értekezni az olyan témákról, mint a rasszizmus (elég csak az Örök Tűz ténykedéseire gondolni), a társadalmi rétegek közötti szakadékok és a háború borzalmai, miközben a főbb karaktereket is a morális szürkezónában tartja egyszerű beskatulyázás helyett. Nem mellesleg a küldetések megalkotásában (legyen az fő vagy mellék) is brillírozik a csapat, szóval kétség sem férhet hozzá, hogy tudna mit kezdeni a Dragon Age névvel – persze nagy valószínűséggel le kellene mondanunk a hosszas tervezést igénylő összecsapásokról, de mivel a The Veilguard is valós idejű harcokkal operál, ez most már nem mondható releváns tényezőnek.
A kép forrása: IGDB
Larian Studios
A Baldur’s Gate 3 kimagasló sikere után keresve sem találnánk jobb jelöltet a Lariannál arra, hogy a kezébe vegye a cikk alapját képező sorozatot, hiszen épp a BioWare-nek köszönhetjük a Baldur’s Gate létezését, így szinte regénybe illő lenne egy ilyen fordulat. A belgiumi székhelyű stúdió már csak azért is tökéletes alternatíva arra, hogy új fejezetekkel bővítse Thedas gazdag történelmét, mert így garantált, hogy a Dragon Age visszatalálna a CRPG vonalhoz, és ismét kapnánk egy (vagy több) olyan alkotást, ahol minden harc komoly tervezést igényel, nem mellesleg a környezetet is ki lehet használni a siker érdekében. Talán még ennél is fontosabb, hogy a tavalyi esztendő sikercíméből kiindulva (de akár a Divinity: Original Sin-játékokat is belevehetjük a szórásba) a döntések terén sem szenvednénk hiányt, ha a Larian szállítaná a következő részeket, biztosítva ezzel a magas újrajátszhatósági faktort. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Baldur’s Gate 3-ban mellénk szegődő társak egytől egyig hozták a régi BioWare-hez méltó szintet, talán a laikusok számára is egyértelművé válik, miért éreznék magukat otthon a sárkányok a Larian Studios főhadiszállásán, de azért akad még egy csapat, ami ugyancsak könnyedén átvehetné a stafétát.
A kép forrása: PlayStation Store
Obsidian Entertainment
A 2003-ban alapított Obsidian Entertainment szintén több alkalommal bizonyította, hogy tökéletesen el tudná látni a feladatát, a stúdió ugyanis a BioWare egyik legjobb játékának, a Star Wars: Knights of the Old Republicnak a folytatásával kezdte a karrierjét – a The Sith Lords ugyan messze állt attól, hogy befejezettnek mondhassuk, ám ennek ellenére is fantasztikus élményt nyújtott. Ezt követően aztán szintén egy BW szerepjátékhoz, a Neverwinter Nights-hoz készítettek második részt a srácok-lányok, mostanra pedig olyan remek (vagy épp egyenesen kiváló) munkákat tettek le az asztalra, mint a franchise egyik legjobb epizódjának tartott Fallout: New Vegas, a sorozat humorát tökéletesen megragadó South Park: The Stick of Truth, a The Outer Worlds és a Pillars of Eternity 1-2. Leginkább az utóbbi két produkció miatt gondolom úgy, hogy az Obsidian nem hozna szégyent a Dragon Age névre, hiszen rendkívül komplex és sokrétű CRPG-kel állunk szemben, melyekben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a történet és a párbeszédek, mint a szűntelen csihi-puhi, ráadásul a fejlődési- és harcrendszer is kellően komplex ahhoz, hogy örömüket leljék bennük az Origins és az első két Baldur’s Gate rajongói.
A kép forrása: IGDB
Jómagam tehát ezt a három céget látnám szívesen a Dragon Age-széria élén – persze csak elméletben, hiszen nem sok esély van arra, hogy az EA kiszervezze a franchise-t, még akkor sem, ha esetleg beszántja a BioWare-t. És szerintetek hol lenne a legjobb helyen ez a szebb napokat is látott sorozat? Láttok egy szemernyi esélyt is arra, hogy a The Veilguard méltó lesz a korábbi részekhez? Írjátok meg nekünk kommentben!
A borítóképek forrása: Steam
