Szinte hihetetlen, de jövőre már a harmadik X-et is elkerüli a BioWare, avagy a csapat, amelynek megannyi felejthetetlen élményt köszönhetnek a szerepjátékok szerelmesei. Már az 1998 decemberében született Baldur’s Gate-en is látszott, hogy kivételes tehetségek erősítik a stúdió sorait, később pedig nem csupán a Dungeons & Dragons világában és a messzi-messzi galaxisban alkotott maradandót a brigád, de a saját világok létrehozásában is jelesre vizsgázott, elég csak a Jade Empire-re és a pillanatokon belül terítékre kerülő Mass Effectre gondolni. Nagy kár, hogy az elmúlt években erősen elkezdett repedezni a cég korábban makulátlan kristálypalotája (elég csak az Anthem és a montreali részleg által jegyzett Mass Effect: Andromeda bukására gondolni), a napokon belül megjelenő Dragon Age: The Veilguard kapcsán pedig szintén túl sok megosztó elemről hallani ahhoz, hogy izgatottan várjuk a debütálást. Mindez persze nem teszi zárójelbe azokat a remekműveket, amiket a BioWare-nek köszönhetünk, következzék tehát öt olyan cím, ami teljes joggal foglal helyet a legjobb RPG-k között.
Dragon Age: Origins
Ha pedig már szóba került a The Veilguard, mi mással is kezdhetnénk a felsorolást, ha nem azzal a Dragon Age: Origins-szel (idehaza Vérvonalak), amely először invitált minket Thedasba (pontosabban Fereldenbe). A széria legjobbnak tartott felvonása érezhetően a Baldur’s Gate-játékokra építkezett, tehát egy komplex és sokrétű CRPG-t rakott le az asztalra a csapat, melynek fordulatokban gazdag története egy saját kútfőből előrángatott univerzumban kapott helyet. A korához képest remek tálalás, az emlékezetes karakterek (elég csak Morriganre, Alistairre vagy Lelianára gondolni), a kihívást nyújtó harcrendszer, a döntések fontossága és a komoly témáknak is helyet adó dark fantasy körítés együttese bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a legelső Dragon Age azon nyomban klasszikussá váljon, így aztán nem is volt kérdés, hogy helyet kap-e ezen a listán. Nagy kár, hogy a szintén fantasztikus Awakeninget követően lejtmenetbe kezdett a franchise, és az eddig látottak alapján nem úgy fest, hogy a legújabb rész fogja visszaállítani annak dicsőségét.
A kép forrása: CBR
Mass Effect
És ha már saját világok, természetesen arról a Mass Effectről sem szabad elfeledkeznünk, amely még a Dragon Age-nél is (el)ismertebb sorozatot indított az útjára 2007 novemberében. Shepard kapitány csillagok közötti kalandjának legelső állomása maga volt a sci-fi mennyország, amely filmes eszközökkel (itt mutatkozott be a BioWare védjegyévé vált párbeszédtárcsa), grandiózus átvezetőkkel és felejthetetlen szereplőkkel mutatta be az emberiség helyét egy olyan világban, amelyben nem távcsövekkel kutatunk az idegenek után, hanem leülünk velük sörözni. Vagy épp szétlőjük a hátsójukat, amire itt már valós időben volt lehetőségünk, hiszen – a Jade Empire nyomvonalán haladva – nem kellett többé az időmegállítással bajlódni a küzdelmek során, elég volt behuppanni egy fedezék mögé (á la Gears of War), és már indult is az akció. Ezen a téren ugyan pont nem öregedett túl jól a Mass Effect (ahogy a földi közlekedésre szolgáló Mako is inkább csak fejfájást okozott), ám dialógusok és történet terén mind a mai napig ott van a legjobbak között (műfajtól függetlenül), így aztán nem lehetünk eléggé hálásak a fejlesztőknek, amiért meghívtak minket erre az érzelmi hullámvasútra.
A kép forrása: IGDB
Baldur’s Gate 2: Shadows of Amn
Tekintve, hogy a stúdió az első két Baldur’s Gate-nek köszönheti a valódi áttörést, természetesen ebből az írásból sem maradhat ki az időközben trilógiává érett (a rengeteg év játéka díjat bezsebelt harmadik részt ugyebár a Larian Studiosnak köszönhetjük) széria, melynek második fejezetét máig a világ egyik legjobb CRPG-jeként tartja számon a műértő közönség. A 2000-ben napvilágot látott szerepjáték az AD&D szabályrendszerére alapozva mesélt el egy rendkívül hosszú (és nem kevésbé szerteágazó) történetet, melyhez csodásan megfestett helyszínek szolgáltatták a színpadot, a cselekmény szirmait kibontó párbeszédek mennyisége pedig még ma is kiemelkedőnek számít – persze nem a Baldur’s Gate 3-hoz viszonyítva. Ha mindehhez hozzávesszük a részletes háttérsztorival bíró, egymással is interaktáló társakat, a kellően sokrétű harcokat, a kasztokból és a választási lehetőségekből eredő újrajátszhatósági faktort, valamint a bődületes mennyiségű tennivalót (a maximalisták gond nélkül beleölhetnek a programba 150-200 órát), hamar érthetővé válik, miért ücsörög a Baldur’s Gate 2: Shadows of Amn a halhatatlanok csarnokában. Az imént leírtakból kifolyólag pedig a Larian is tapsot érdemelt azért, hogy ennyi év elteltével is képes volt előrukkolni egy minden szempontból méltó folytatással.
A kép forrása: IGN
Star Wars: Knights of the Old Republic
A szuperlatívuszok bekezdése következik, nekem ugyanis mind a mai napig a Star Wars: Knights of the Old Republic a kedvenc játékom, így aztán elég nehéz róla nem elfogultan értekezni. Kész szerencse, hogy nem is nagyon kell visszafognom magam, hiszen a cirka 4000 évvel a mozifilmek előtt játszódó alkotás minden idők egyik legjobb RPG-jeként vonult be a történelembe – méghozzá nem véletlenül, mivel ebben a programban még nagyítóval sem nagyon lehet hibát találni. A BioWare már eleve nagyot gurított azzal, hogy megmutatta, a Skywalker família nélkül sem roskad magába a messzi-messzi galaxis, ám talán még ennél is fontosabb, hogy az időbeli különbségek ellenére is sikerült megragadnia az utánozhatatlan Star Wars hangulatot, így hamar otthon érezhettük magunkat a régi-új közegben. Darth Revan históriája ráadásul a lehető legfinomabban fogalmazva is lehengerlőre sikeredett (egy álleejtő fordulattal megsépkelve), amihez remekül asszisztáltak az ügyesen megírt társak (na, ki ment volna tűzbe Bastiláért akkoriban?), a Sötét és Világos oldal felé történő elköteleződés pedig garantálta az újrajátszást – akár többször is, én például nem kevesebb mint 14 alkalommal jutottam el a stáblistáig. Tekintve, hogy tényleg a szívem csücske az alkotás, még hosszú sorokon át tudnék áradozni a lenyűgöző bolygókról, a felejthetetlen küldetésekről és az instant libabőrt okozó zenékről, ám ehelyett inkább térjünk rá a lista utolsó darabjára – talán nem nehéz kitalálni, hogy mi következik most.
A kép forrása: IGDB
Mass Effect 2
A Mass Effect 2 már csak azért is rizikós vállalkozásnak számított a BioWare részéről, mert a csapat egy pillanatig sem titkolta, hogy az akció-RPG párosból sokkal inkább az előbbire fogja helyezni a hangsúlyt, ami azzal fenyegetett, hogy egy olyan TPS-t kapunk, amelyben néha-néha szóba elegyedhetünk az NPC-kel. Nos, némi túlzással élve végül valóban ez volt a helyzet, hiszen elég nehéz lenne a programot komplex fejlődési rendszerrel és bonyolult tárgymenedzsmenttel (hagyományos inventory ugyebár nem is volt) vádolni, ám így is egy olyan lehengerlő élménnyel lettünk gazdagabbak, amit még egy esetleges amnézia sem tudna kitörölni az emlékezetünkből. A Mass Effect 2 már a puszta felütésével is jelezte, hogy nem egy hagyományos kalanddal állunk szemben, a derék protagonista ugyanis elhalálozott a prológus során, „feltámadása” után pedig lényegében a rosszak (Cerberus) oldalán kellett, hogy harcba szálljon a második felvonás ellenlábasaival, a Gyűjtőkkel szemben. Erős kezdés, nemde? Nem is kicsit, ennek hála pedig az egész opusz hangvétele sokkal sötétebbre sikeredett, mint az első rész esetében, az atmoszférát pedig a parázs tűzharcok és a frenetikus látvány tette igazán teljessé. Na meg persze a Shepard mellé szegődő társak, mivel túlzás nélkül a Mass Effect 2 rendelkezik az egyik legjobban megírt karakterekkel a videójátékok régre nyúló történetében – és ehhez még vegyük hozzá a bámulatos alakításokat, melyeknek hála igazán szerethetővé/utálhatóvá vált egy-egy szereplő. Ezek után nem meglepő, hogy végül 96 ponton állapodott meg Metacriticen az Xbox 360-as változat – ahogy az sem, hogy sokak szerint ez a BioWare legjobb játéka.
A kép forrása: TheGamer
Ezzel pedig a végére is értünk a Dragon Age: The Veilguard érkezésére felkészítő listánknak, amin azért helyet kaphatott volna még néhány alkotás, elég csak a kínai mitológia által inspirált Jade Empire-re, a legelső Baldur’s Gate-re, valamint a szintén a Forgotten Realm világába kalauzoló Neverwinter Nights-ra gondolni. És nektek melyik a kedvenc BioWare játékotok?
A borítóképek forrása: IGDB
