Ahogy a bevezetőben is írtuk, észrevétlenül, fokozatosan szoktunk hozzá és szoktuk meg a 4G hálózatok adta lehetőségeket. Kis hazánkban 2011-ben indult el a 4G előfutárának tekinthető első LTE hálózat, de még eltartott egy darabig az elterjedése. A hálózat kiépülését csupán fél lépéssel lemaradva követték az azt kihasználó mobiltelefonok, majd egyre több és több applikációhoz férhettünk hozzá, melyek élvezhető használatát a 4G tette lehetővé. Komolyabban terjedni kezdett a Facebook, azt követte az Instagram, majd jöttek a többiek, mára pedig már megbecsülni sem merjük, hogy ki, mit és mire használ. De innen is van tovább – az 5G hálózatok kísérleti stádiumban ugyan, de már léteznek. Elterjedésükre még egy kicsit várni kell, és képességeiket kihasználni sem holnap fogjuk, mielőtt azonban tovább mennénk, vegyük sorra, hogy milyen lépcsőket másztunk meg eddig. Nyugi, gyors lesz a történelemlecke, ígérjük.
Kezdetektől napjainkig
Az első mobilhálózatot még nem illették 1G néven, nevét csak utólag kapta meg. Itt analóg rádiójeleken zajlott a kommunikáció, az élmény fapados, a telefon pedig féltéglás volt. Aki megengedhette magának a technológiát, az üvöltve kommunikált a vonal túloldalán levőkkel, hogy mindenki lássa, mekkora jampi. De komolyra fordítva a szót, az első nagy ugrás hamar követte, ez lett a 2G, ahol már digitális adatátvitel zajlott, ami szöveges üzenetek küldését (SMS) és alacsonyabb energiaigénye miatt a készülékek méretének csökkentését is lehetővé tette. Ez fejlődött tovább a csatornamegosztással, mely még több kapcsolat létesítését tette lehetővé egy vonalon, így nagyobb adatforgalmat is lehetett bonyolítani, ezzel pedig beköszöntött a multimédiás üzenetváltás (MMS) és internetezés kora. Igaz, jó drágán, és a mobilnet nem volt egyenlő az internettel, csak a külön, WML programozási nyelven írt oldalak váltak elérhetővé. A 3G hozta el az első igazi áttörést a mobilos netezésben, mellyel megháromszorozták az egy készülékre jutó sávszélességet, így valósággá vált a videohívás és a HTML alapú weboldalak letöltésének lehetősége is. Nem telt bele sok idő, és már el is értünk a 4G hálózatokhoz, mely még gyorsabb, még stabilabb, még több, és amelyet jó eséllyel ti is használtok, már ahol ugye elérhető. De panaszra összességében nincs okunk, a magyar 4G hálózat lefedettsége a harmadik legjobb és harmadik leggyorsabb Európában, így bizakodva tekinthetünk a jövőbe.
Kell ez nekünk?
Egyből meg is adjuk a választ a belcímben feltett kérdésre: bizony kell. És nem azért, hogy újabb vackokat sózzanak ránk, vagy újabb, drágább előfizetéseket és szolgáltatásokat vásároltassanak meg velünk. Bár az összeesküvés-hívőket ez aligha fogja meggyőzni, mindenesetre tény, hogy a hálózatok kapacitásukat tekintve bizony közelítenek a felső határhoz, mert a most használt frekvenciatartomány egész egyszerűen megtelítődik. Ahogy az is tény, hogy a jelenlegi hálózatok kezdenek fenntarthatatlanná válni a szolgáltatók számára, aminek egyik oka az elképesztő energiaigény, amit a mára már globálisan több milliárdnyi (!) készülék a hálózatokra rótt terhelése jelent. Talán meglepő, de kézenfekvő, hogy a tornyok felszereléseinek hűtése egészen elképesztő méreteket öltött, a szolgáltatók költségeinek mintegy felét teszi ki a légkondicionálás. Az már csak hab a tortán, hogy egy 2017-es kínai kutatás szerint a globális felmelegedésben fő szerepet játszó szén-dioxid kibocsátásának mintegy 2%-áért tehetők felelőssé a 4G LTE felszerelések. A megoldást jelen esetben egy teljesen más bázisállomás-felépítés jelenti, az úgynevezett C-RAN architektúra.
Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe, maradjunk csak annyiban, hogy a bázisállomásokon eddig felszerelt úgynevezett baseband egységek feladatát nagyobb adatközpontok látják majd el, ezzel lefaragva a költségekből és a környezetterhelésből.De nem csak a hatékonyság a változás egyetlen mozgatórugója, az 5G hálózatok válaszideje és sávszélessége is jóval meghaladja majd a 4G képességeit. Összehasonlításképpen a 4G LTE hálózatok adatátviteli sebességének elméleti maximuma 1 GB másodpercenként, míg az 5G hálózatok akár 20 GB átvitelére is képesek ugyanennyi idő alatt. Nem túlzás azt mondani, hogy egészen elképesztő a különbség, de itt azért meg kell jegyeznünk, hogy közben a jelenlegi hálózatok fejlődése sem áll meg, igaz, a fizikával nem lehet vitatkozni, az 5G egész egyszerűen gyorsabb lesz. Azt már csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy sokkal több eszközt is képes kezelni...
Új magasságokban
Na, de hogyan? A bejáratott frekvenciatartomány lecserélésével az 5G az úgynevezett milliméterhullámok tartományába emelkedik, a 28 és 39 GHz közötti hullámhosszok gyakorlatilag kihasználatlanok, és elképesztően gyors adatátvitelre képesek. Ezen sávok egy része eddig is használatban volt, főleg biztonsági és ipari felhasználásban, fogyasztóként azonban nem álltak rendelkezésre a marokban elférő komoly számítókapacitással rendelkező készülékek, ahogyan a miniatűr antennák sem. A technológia mára már beérett, úgyhogy itt az ideje elfoglalni az új tartományokat. De azért nem minden fenékig tejfel, nem annyi lesz a váltás, hogy felnyomnak egy kapcsolót és kész.
A milliméterhullámoknak ugyanis megvan az a fránya tulajdonsága, hogy sokkal gyorsabban vesztenek a jelerősségükből, a szilárd felületeken meg nem igazán szeretnek áthaladni. Megoldásként egyedül a több kicsi, alacsony energiájú (2-10 W) bázisállomás kiépítése szolgál, a mostani nagyobb teljesítményű (20-40 W) makrocellákkal szemben. Ezek telepítése egyrészt időt igényel, másrészt költséges feladat, vagyis az 5G hálózat elterjedése először a nagyobb városokban várható, ahol a szolgáltatóknak van esélyük arra, hogy a befektetett pénz belátható időn belül megtérül.
Az már csak apróság és valószínűleg magától értetődő, hogy a 4G és 5G hálózatok több okból sem kompatibilisek egymással, de paradox módon mégis szükségük lesz egymásra. Ugyanúgy, ahogy a 3G-4G váltás idején a teljes, de legalábbis nagyobb lefedettséget biztosító hálózathoz kapcsolódunk először, és ahol lehetséges, ott készülékünk vált a gyorsabb elérésre.
Bizonyíték, nem ígéret?
Egyelőre talán fordítva mondhatnánk, de a szolgáltatók nem a levegőbe beszélnek, amikor 1ms látenciáról és elképesztő adatátvitelről beszélnek. Erre a technológia valóban képes, már csak idő kell ahhoz, hogy ténylegesen, tömegesen is működőképes, megfizethető és elérhető legyen. Azt, hogy ez pontosan mennyi idő lesz, még senki sem tudja biztosan megmondani, az USA-ban jelenleg 2022-re várják az 5G-képes készülékek tömeges elterjedését. De ahogy mondani szokás, minden út az első lépés megtételével kezdődik, és azon már túlvagyunk. A Samsung március 8-tól már elérhetővé teszi az első 5G telefonját, és a példát minden bizonnyal számos másik gyártó követi majd. Idehaza egyelőre egyetlen szabványos 5G állomás létezik, melyet a Magyar Telekom január végén avatott fel Zalaegerszegen, ahol kísérleti jelleggel, korlátozott felhasználószámmal működik. És ha már itt tartunk, arra is egyszerű a válasz, hogy miért éppen ott: a város mellett található az a tesztpálya, ahol önvezető autók rendszereit tesztelik. Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, melynél az 5G túlmutat a markunkban játszott konzolminőségű multiplayer játékokon és a 4K felbontású cuki cicás videók orrba-szájba való megosztogatásán.
Az 5G azonnalisága, gyorsasága és terhelhetősége az alapfeltétele az önvezető járművek elterjedésének, legyen az tömegközlekedés, személy- vagy teherszállítás. Így lehetővé válik egymással való azonnali kommunikálásuk, a forgalom összehangolása azon szereplőkkel is, akik inkább maradnának maguk sorsának kormányosai. És ez csak egyetlen példa. Ugyan Béla bá’ szavaival élve „ilyen messziről eléggé távolinak tűnik” a jövő, még emlékszem, amikor a videóhívásra úgy legyintettek, hogy az sci-fi, most meg már alapdíjas szolgáltatás. A gyorsuló fejlődést elnézve pedig talán még egy évtized sem telik bele, és önvezető taxit hívunk majd a buli után... Tudom, bilibe lóg a kezem.
