Manapság már nem számítanak újdonságnak az ívelt monitorok, és a WQHD (3440×1440) felbontás sem ritka, de kevés az olyan asztal, amelyiken ott csücsül egy ilyen tudású csodakijelző. Sajnos, tenném hozzá gyorsan, mert nemcsak játékra, hanem munkára is kiválóan alkalmas egy ekkora felület, mindez pedig egy IPS panellel megfejelve maga a valóra vált álom. Bizony, az LG 34UC99 az imént említett két pontot ötvözi, és emeli a tétet 75 Hz-es képfrissítéssel, csak győzze a videokártya lóerővel, hogy ki is hajtsuk belőle – elsőnek őt vesszük ki a dobozból.
Van képünk hozzá
A méretes dobozból előbukkanó monstrum mellett a használati útmutatón és telepítő CD-n felül egy HDMI, egy Displayport, egy USB kábel, valamint ez utóbbihoz tartozó átalakító található. No, meg természetesen a tápkábel és a féltéglányi adapter, valamint az állványzat két darabja. A készülék persze falra is szerelhető, de az erre szolgáló konzol nem tartozéka a készletnek. Egy stabil, sarló alakú talphoz csatlakozik a magasság és dőlésszög állítására is alkalmas oszlop, mely szerszám nélkül szerelhető, és könnyedén csatlakozik a valamivel több, mint 6 kg súlyú képernyő hátlapjába. Csatlakozási lehetőségünk is akad bőven: kettő HDMI, egy DisplayPort, egy töltésre is alkalmas USB Type-C, két USB Type-A és egy sztenderd jack audiokimenet. És igen, a rendszer hangszórót is kapott, mely végszükség esetén bevethető, de ahogy már megszokhattuk, a mélyhangokat egyáltalán nem ismeri. De egyből elfeledkezünk a hangról, mikor beüzemeljük a szerkezetet, ugyanis az LG 34UC99 összesen 34 hüvelykes képátlón terpeszkedő 21:9 képarányú WQHD (3440×1440 képpont felbontású) IPS panelje az sRGB gamut 99%-át lefedi, így a színhűséggel kapcsolatban nem lehet panaszra okunk. Ahogy a munkafelületre sem. Egy ekkora képernyőn eltörpül az FHD-felbontásra szabott ablakok mindegyike, összesen hármat pakolhatunk egymás mellé kényelmesen és átfedés nélkül úgy, hogy nem zavarják egymást, csak győzzük a fejünket forgatni.
Funkciókat mindenbe
Ebben nagy segítségünkre van az általában mellőzött telepítő CD-n (vagy az interneten) megtalálható segédprogram, az OnScreen Control. Az ügyes kis alkalmazással előre meghatározhatjuk, hogyan kívánjuk felosztani a rendelkezésünkre álló felületet, megnyitott ablakaink pedig a meghatározott kereten belül maradnak, ezzel még könnyebbé téve a multitaskingot. Ráadásul a PBP (picture by picture) mód segítségével szimultán a képernyőre „vetíthetünk” két bemenetről érkező jelet is fele-fele arányban, vagy ha úgy tetszik, a PIP (picture in picture) bevetésével valamelyik sarokba irányíthatjuk. Játékra pedig egyenesen kiváló, a FOV (field of view, látószög) bátran növelhető, az élmény pedig magáért beszél: a képernyő szinte az egész látóterünket kitölti. Így a szimulátor-rajongóknak nem feltétlenül kell hárommonitoros konfigurációban gondolkozni, bár az elérhető felbontás itt még mindig alacsonyabb, cserébe viszont kávamentes képet kapunk. A Game Mode gyorsan elérhető a menüben kotorászás nélkül is, ha minden játékhoz egyedi beállítást szeretnénk, pár mozdulattal négy alapértelmezett és egy egyéni beállítás áll rendelkezésünkre.
És ha ez önmagában nem lenne elég, egy egész sor egyéb funkcióval igyekeznek elkábítani minket, melyek egy része jól hangzik, és akad köztük hasznos és haszontalan egyaránt. A Freesync az AMD videokártyával rendelkezőknek öröm, de a 34UC99 egyelőre nem került fel a G-Sync-kompatibilis eszközök listájára, emiatt a legújabb driverrel sem tudtuk ráerőltetni, bármennyire szerettük volna. Ott van még a fekete kiemelése, melyet egyszer szabunk a szemünk számára kényelmesnek; vagy a válaszidő gyorsítására szolgáló funkció, mellyel továbbra sincsenek jó tapasztalataink – ahogy a decemberi számban szereplő Acer Nitro VG270 esetén, úgy itt is erősen „szellemképes” lesz a gyors mozgás. Ez pedig az IPS panel örökletes és kiküszöbölhetetlen elmosódása mellett jelentkezik, szóval kár volt ezt erőltetni.
Aki a nevében is gamer
Funkciók terén cikkünk másik alanya sem szegényes, amin meg sem lepődünk, mert az első szó, ami szembetűnik, az a hardvereknél rettegett kifejezés: „gamer”. Na jó, a rettegés talán kissé túlzás, de az ezzel a jelzővel illetett termékekről az évek alatt kialakult az emberben egyfajta előítélet, és általában a feleslegesen agyoncsicsázott és/vagy az egészségtelen mértékben túlárazott cuccok jutnak az eszébe. Nyugodtan jelenthetjük, hogy a 27GK750F-re ezek csak részben igazak, egyetlen kiemelkedő dizájneleme a hátoldali vörös kör és az azonos színű szellőzőrács, amit kábé a kibontáskor látunk, asztalon való elhelyezése után mintha ott sem lenne. De szerencsére a fölösleges és a csiricsáré LED-csíkok ezúttal elmaradnak, és a kijelző árban is egész elfogadható szinten mozog.
Mint a villám
A doboz a tartalmát illetően egyezik nagytestvérével, ugyancsak egy HDMI-, egy Displayport- és egy átalakítóval megfejelt USB-C-kábel a jussunk. Az adapter mérete a fogyasztással arányos mértékben csökken, nincs ez másként itt sem, az állványzat pedig szintén két részből áll, és bár nem sarló alakú talpat kapunk, szerelése is ugyanolyan módon kivitelezhető – annyi különbséggel, hogy a dőlésszög állítására is alkalmas tartóoszlop nem fix magasságú, dugattyúszerűen süllyed a képernyő állításával. Csatlakozási lehetőségekből sem kapunk kevesebbet: két HDMI, két, töltésre is alkalmas USB 3.0 Type-C és egy Type-B, valamint egy Displayport és egy audiokimenet. Hanggal is el vagyunk látva, de a minőségétől ezúttal sem várhatunk csodát, de ezt továbbra sincs képünk hibaként felróni. A képminőségre nem lesz panaszunk, a manapság már sztenderdnek számító, 16:9-es képarányú és FHD (1920×1080) felbontású, illetve 27 colos képátlójú TN panel az LG szerint az NTSC gamut 72%-át (mely egyébként arányaiban pont ugyanannyi, mint a sRGB 99%-a) lefedi, és bár a betekintési szög magas (170 fok vízszintesen és 160 fok függőlegesen), ekkora képátlón már kiütköznek a TN panel hátrányai. Hiába minden, a széleken torzul a szín, kis mocorgásnál már „besárgul” a szövegszerkesztő fehérje, és bizony a 27 hüvelyk szerintünk, ha csak hajszálnyival is, de még mindig sok erre a felbontásra. Cserébe gyors válaszidő és magas képfrissítési ráta a vigaszdíjunk, de nem árt észben tartani, hogy a dobozon is hirdetett 240 Hz FHD-felbontáson csak a Displayporton keresztül érhető el.
Na, de mitől gamer?
A menü az LG-től megszokott módon, könnyedén kezelhető, ezúttal egy kicsit „meg is dizájnolták”, hogy átadhassuk magunkat a gamer-életérzésnek. De komolyra fordítva a szót, azért haszna is van: azonnal leolvashatjuk róla a fontosabb beállításainkat, melyek között mélyebbre ásva a lehető legjobb mozgás közbeni képminőség eléréséhez gyakorlatilag kötelező a blur reductiont bekapcsolni, így minden esetben éles képet kapunk. Az eleve gyors (2 ms) válaszidőt tovább gyorsíthatjuk (response time), és a nagy frekvenciának hála itt már nem annyira szembetűnő a „szellemképezés”, mint az IPS panelek esetében, de még mindig határozottan észrevehető.
Ilyen magas frekvenciánál valószínűleg szükségünk is lehet rá, így nem hiányozhat a FreeSync-támogatás, melyet sajnos ezúttal sem sikerült ráerőltetnünk a videokártyánkra, bármennyire is szerettük volna. Továbbá többféle kivitelben fix célkeresztet is kipakolhatunk a monitor közepére, a fekete szintjét is külön állíthatjuk, valamint engedhetjük a monitornak, hogy dinamikusan változtassa azt a közvetített kép fehér egyensúlya alapján (DFC). Személy szerint engem zavart, de biztos van, aki üdvözli a lehetőségek sorában.
Ha választhatnánk
A hiányosságok és „fölösleges” funkciók ellenére nem lehet nem szeretni a 34UC99-et, csak egy a bánatunk, mégpedig a nagy felbontású, hajlított IPS panel méregdrága mivolta. A cirka 200-250 ezer forintért vesztegetett csodát nem mindenki engedheti meg magának, de aki mégis, az garantáltan nem fog benne csalódni.
A már jól bejáratott FullHD felbontáson nehéz újat mutatni, és ez az LG 27GK750F-nek sem nagyon sikerül. Persze fantasztikus a potenciálisan 240 képkocka/másodperces képfrissítés ígérete az alacsony válaszidővel együtt, és terhelés alatt a panel is jól teljesít. Minőségi a konstrukció és az anyaghasználat, mégis kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy tisztes iparosmunka, semmi több. A dizájnelemeket nem tolták túl, de a káva vastagságával azért manapság már illene valamit kezdeni. Bár valószínűleg ez volt a kompromisszum a még elfogadható 110-130 ezer forintos vételár megtartása érdekében.
Böjti és az óriási, lebegő Oled
Az LG-től nem kizárólag monitorokat kaptunk, de egy prémium kategóriás tévét is, ami újra és újra sikeresen ledöbbentett. Legelőször mondjuk, nem kifejezetten a minősége miatt: ennél a 2018-as modellnél a gyártó ugyanis annyira ráment a dizájnra, hogy nem hagyományos, félkörös talpazattal látta el, mint az utóbbi darabokat, hanem egy üveglappal. Igen, jól olvastad: a tévé ultra vékony, az alapja egy üvegfelület, amit legalul csak önmagában van, és egy fémből készült, hátul rápattintható műanyaggal fedett sínbe kell beállítani, majd 4 darab csavarral rögzíteni. Értem én, hogy edzett anyag, törésmentes, meg dizájn, meg olyan, mintha lebegne a készülék, de a biztonságérzetet nem igazán adja meg, amit egy egymillió forintos tévénél elvárnánk. Szóval, igen, a megoldás fura, a televízió ára igen magas, de ha csak egy kicsit is használatba vesszük, megértjük a prémium árkategóriát. Jómagam egy 139 centis 55SK9500PLA készülékkel rendelkezem, ami szintén szép darab, de a különbség elsőre nyilvánvaló, látható, szinte már zongorázható. Az OLED65E8PLA a maga 169 centijével mindent megad, amit a közelmúlt LG készülékei (webOS 4.0, magic motion távirányító), emellé a kiváló hangzás a Dolby Atmos érdeme. Legfontosabb újításként a már emlegetett „Picture-on-Glass” dizájnt szokták felhozni, ami valóban ad egy speciális ízt a látványnak, miközben hátul csak egy kisebb részre vannak sűrítve a technikai elemek, és emiatt a tévé minden tekintetben ultra vékony. A legfontosabb azonban, hogy a fekete igazán fekete, a 4K és a HDR pedig eszméletlen részletes és gyönyörű látványvilágot biztosít. Tényleg összehasonlíthatatlan a fele árban lévő saját készülékkel összemérve, ami bizony a gamingben is megmutatja, mire képes. Kétheti Black Ops 4, Ace Combat és Resident Evil 2 (valamint az Ash vs Evil Dead ledarálása) után fájó szívvel adtam vissza a készüléket. Természetesen működnek az alkalmazások, a kisebb játékok, a YouTube és a böngésző, illetve okoskészülékkel és laptoppal is pillanatok alatt össze tudtam kötni, hogy megnövelt méretű kijelzőként szolgáljon, így egy szavam nem lehet a teljesítményére. És bár engem a dizájnolása megijeszt, azt nem éreztem biztonságosnak (hiába a tudat, hogy mérnökök gondos munkájának eredménye), csak annyit mondhatok, hogy ha belefér a keretbe, ne add alább, mert ekkora képátlóban nem nagyon találsz jobb és minőségibb darabot, ami a filmre és játékra egyaránt megfelel. Csúcskategóriás darab, mindenképpen ajánlott.
