Miközben októberben a Kraken legutolsó, THX-es verzióját teszteltem (2018/11-es Guru), a Razer éppen bemutatta legújabb fejlesztését, a Nari névre hallgató, egyből három különböző verzióban megjelenő headset brandet, amely a német Lofelt segítségével és szakértelmével készülhetett el, elviekben a lehető legtöbbet nyújtva a gamer kategória még éppen megfizethető szegmenseiben. A többes szám nem véletlen, elvégre a már említett változatok egy-egy kisebb-nagyobb összetevő elhagyásával több minőségi osztályt is megcéloznak. Nálunk a legteljesebb Ultimate járt, avagy a 200 dolláros, itthon 57 és 66 000 forint között mozgó készülék.
Összekötve – eleresztve
A csomagolás semmi extra, a megszokott, egyszerűen dizájnolt, de mindenképpen mutatós zöld/fekete dobozon belülre szinte semmi felesleges összetevő nem került. Van egy kis füzet a leírással, egy már jól ismert beköszönő levél a gyártótól, egy USB és egy Jack kábel, továbbá maga a füles. Utóbbit jó kézbe venni, ezúttal nem méregzöld az egész (Khm, Kraken!), hanem egy fekete, mutatós kiegészítőről van szó, amelynél a hideg fém és lényegében az anyagpaletta minden képviselője (így még a bőr is) keveredik egy igényes szerkezet képében. A párnák mögé ezúttal is hűtőgél került a memóriaszivacsos megoldás mellett, szóval idővel mindenképpen igazodik hozzánk a headset, sőt a szemüvegeseknek sincs mitől félniük.
Ha a Narit kézbe véve forgatjuk kicsit a drágát, akkor egyértelművé válik, hogy könnyű kezelés és az egyszerűség volt a kényelem mellett a másik fontos szempont. A letisztult keret mellőzi a csicsát, így a test sincs túlbonyolítva, mindösszesen néhány gomb, csúszka került a párnák alá, hogy a lehető legkönnyebb legyen vezérelni a fülest. A hangerő-szabályzón kívül van egy ki-be kapcsoló, egy kis led, ami a töltöttséget jelzi, egy némító és egy balanszcsúszka a mikrofonhoz és a chathez/hanghoz, továbbá egy mini USB aljzatot láthatunk, ahova értelemszerűen a kábel csatlakoztatható. Az Ultimate mikrofonját teljesen elrejti a géptest, amiből bármikor könnyen kihúzhatjuk, innentől pedig némítani kell, ha mégsem akarunk beszélgetésbe elegyedni. Ami elsőre fejtörést okozott, az a gépkönyvbe tekintve az USB vezeték nélküli vevőegység, amiről van leírás, de a dobozban hiába is keressük – ez ugyanis szintén a testben kapott helyet. Van egy vastagabb, gombszerű képződmény, nos, ezt benyomva kipattan a vevőegység, így mindig kéznél van, bármikor válthatunk a vezetékes és vezeték nélküli mód között: ha éppen merülőben van az aksi, már dobhatjuk is használat közbeni töltésre, addig pedig a vevőegység is mehet vissza a helyére. Praktikus megoldás, annyi szent.
Mivel van jack kábel, a fejhallgató akár útközben, mobillal is használható, mivel pedig mutatós, a furcsálló tekintetektől sem kell tartanunk, kizárólag attól, hogy valakinek megtetszik, aztán lerántja a kobakról. De nem is az utcai használat a legjobb a mobilitás terén. A THX térhangzás itt is jelen van, ezt csak a PC támogatja, sőt utóbbi az, amin a megszokott keretprogrammal minden beállítást elvégezhetünk. A füles oldalán lévő Chroma RGB világítást variálhatjuk, ki- és bekapcsolhatjuk a csak az Ultimate verzióban lévő HyperSense-t, beállíthatjuk a számunkra megfelelő hanghatásokat. De! Ha úgy gondoljuk, akkor az USB vevőegységet a PS4-be dugva már konzollal is használhatjuk a szerkezetet, nem kell egy másodperces kalibrálás sem, pöccre működik a headset, ráadásul a beállítások és a THX kivételével mindent ugyanúgy tud. Bár ez is megtévesztő, mert hivatalosan a THX térhangzás ilyenkor nem érvényesül, mégis, jobb hanghatást még nem hallottam PS4-es headsettel.
Amibe beleremeg a fejed
De akkor térjünk csak vissza… mi is az a HyperSense, ami csak az Ultimate-nél érhető tetten? Nos, ez az a hatás, amiben a Lofelt segédkezett, és aminek hála olyan érzés használni a Narit, mintha egy mélynyomó lenne az ember fején. Értsd: a mélyebb hangok mellé kapott haptikus visszajelzések miatt szó szerint veheted az előbb írtakat. Konkrétan első alkalommal letettem magam mellé a kiegészítőt az ágyra, erre még én is éreztem a rezgést, amit produkált, pedig jó egy méterrel arrébb ücsörögtem. A 107 dB érzékenységű hangszórók így aztán tényleg bámulatosan szólnak, mindezt vezeték nélkül 8 óráig élvezhetjük, de ha valamiért nincs szükségünk mélynyomóra, a Sense-t kikapcsolva 24 óráig is elég az üzemidő. A sima Nari csak utóbbit nem tudja, a legalapabb Essential pedig mellőzi az RGB világítást, a vezetékes módot, az elrejthető mikrofont (sima van hozzá), sőt a hűtőgélt is, ellenben a THX megmarad, mindezért pedig az Ultimate árának felét kell kifizetni.
Mindez szép és nemcsak jó, de nagyon jó. De tényleg. Egy Battlefront és egy Red Dead iszonyatosan jól szól, de a BO4 is letépi a fejed, emellett zenéknél is sok mindent próbáltam, de kevés dologba tudtam belekötni. Pedig szólt Prodigy, Members of Mayday: Sonic Empire, Korn, Dalriada is… egyébként az Amaranthe: Maximize vitte a prímet, annál borzongatóan a helyén volt minden egyes hang. Annyi csak a problémám, hogy az ár már a felsőkategória felé kaparászik, ehhez képest viszont szimplán nagyon jó, emellett a HyperSense-nek nem ártana valami fizikai ki-be kapcsoló, esetleg egy erősségállító csúszka, mert néha sok a jóból. Amúgy imádom a basszust, számomra talán az a legfontosabb, így élveztem a hallójárataimba költöző mélynyomót. A Nari egy nagyszerű barátság kezdete a gamer kategóriában, kevés dologba tudok belekötni, szóval, ha nem az olcsó szegmensben keresel hosszú távú kapcsolatot, bátran tudom ajánlani, akár PS4-re vagy univerzális használatra is.
