Mint azt a bevezetőben említettük, idehaza ismeretlennek nevezhető márka az AOC (régebben Admiral Overseas Corporation), de ez nem jelenti azt, hogy a cégnek ne lenne kellő tapasztalata a kijelzők gyártása terén. A vállalat története egészen az 1930-as évekig nyúlik vissza, ugyanis Chicago városában akkor alapult meg az Admiral. Akkor még képcsöves tévéket gyártottak, a színes televíziók piacán az elsők között. Az AOC az 1960-as évek végén indult Tajvanból, majd egy évtized után a két cég egyesült, így született meg az AOC International, mely később a TPV Technology Limited zászlaja alatt robbanásszerű növekedésnek indult. Ha most azon gondolkoznál, hogy mi a szösz a TPV, akkor legyen elég annyi, hogy egy igen nagy panelgyártó, mely a világpiac harmadát uralja a leszállított darabszám tekintetében.
Panel, de nem ház
És ha már a panelnél tartunk, tesztünk alanya, mely a roppant fantáziadús 24V2Q nevet viseli, IPS panelt kapott, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. A kijelző 23,8 hüvelyken terpeszkedik és jobbára kávamentes. Azért csak jobbára, mert bár igen vékony, azért mégiscsak van, csak az alsó peremet leszámítva nem lóg ki a képernyő síkjából. Ez elsősorban a többmonitoros felállásnál hasznos, így kevésbé zavaró a fekete csík, mely felszeli a képet. Másrészt elegáns megjelenést kölcsönöz a monitornak, plusz erre még egy lapáttal rátesz az amúgy is vékony dizájn.
Egyetlen apró szépséghibát azért felróhatunk neki, az üveglap és a műanyag „ház” illesztésénél lehetett volna igényesebb a kivitelezés. A ragasztóanyag itt-ott kiszivárgott a gyártás során, utólagos kezelést szemmel láthatóan nem kapott, és bár úgysem ezt fogjuk nézegetni, mégis szemet szúr.
Fentebb esett szó előnyökről és hátrányokról, térjünk is rá ezekre. Mindkettő az IPS panel sajátosságaiból adódik: a technológia a lehető legjobb színhűséget és torzulás nélküli betekintési szöget biztosítja, de a válaszidő nemigen tornázható 5 milliszekundumnál lejjebb. Ezt kompenzálandó 75 Hz-es képfrissítési rátát kaptunk Freesync-támogatással, FHD (1920×1080) felbontáson, teljesen elfogadható, versenyképes áron.
Sallangmentesség minden szinten
Nem csak a dizájn egyszerű, hanem a csomagolás és a funkciók összessége is – a szokásos fényerő, kontraszt, színegyensúly beállításokon túl sok extrára nem számíthatunk. Szintén apróság, de nagyon kényelmetlen helyen vannak a kezelőgombok, alig kitapinthatók és nehéz őket megnyomni is. Egy négy irányba mozgatható, plusz nyomható „joystick” sokkal-sokkal jobb megoldás. Oké, ha egyszer megvan a kívánt beállítás, általában már nagyon nem szoktuk piszkálgatni, de a ragasztáshoz hasonlóan picit ez is rontja az összképet.
Egy DisplayPort 1.2, egy HDMI és egy 3.5 Jack kapott egymás alatt helyet, bár manapság többre nem igazán van szükség. Na, jó, a finnyásabbak talán egy USB-t, esetleg egy plusz HDMI-t, a régimódiak meg egy DVI csatolót hiányolhatnak róla, de az igazat megvallva egyik sem létszükséglet az átlagfelhasználónak. Maga az oszlop egy egyszerűen, szerszám nélkül rögzíthető, stabil talpra csatlakozik, felül pedig egy, a képernyő megdöntésére szolgáló csuklóban végződik. A csomag része még egy HDMI és egy DisplayPort kábel is, mindkettő 1.8 méter hosszú.
Átlagosan átlagon felüli
Az apróságoktól eltekintve panaszkodni nincs okunk, és bár felszereltségét tekintve nem vagyunk elájulva, képességeit tekintve hozza azt, amit egy FHD monitortól elvárunk, végeredményben pedig a külső sem emeli ki a tömegből. Egy dolog azonban igen, méghozzá az ára, mely teljesen versenyképes, sőt kávamentes kijelzőt ilyen tulajdonságokkal ilyen áron nehéz találni.
