Már egy ideje nem tudom számon tartani, hogy hány monitor is fordult meg nálam a tesztgépre pattintva, de néhány darab ilyen-olyan oknál fogva emlék marad. Kétségtelen viszont, hogy már most ebbe a kategóriába tartozik az AOC AG353UCG is, de azt kell mondjam, hogy inkább sajnos. Pedig papíron mindene megvan, amire az egyszeri játékos vágyhat: baromi nagy kijelző, eszméletlen képfrissítés, G-Sync modul, és biztos van még, amit így elsőre kihagytam. Akkor mégis mi a baj?
Ha nem vigyázol, AGON-nyom
Első blikkre tényleg nem semmi látvány az AG353UCG. Hatalmas, 35” képátlója, enyhén ívelt kijelzője és a kávamentes dizájn az, ami megragadja az ember tekintetét. Persze ehhez ki is kell emelni a dobozból, ami önmagában mókás feladat a maga 14 kilogrammjával. A tartóoszlop és a lábazat az AOC játékos vonalától már megszokott, divatos vörös-fekete kombinációban játszik, a csirkeláb szokás szerint stabil tartást biztosít – de elől ekkora súllyal, mely az ultraszéles, 21:9 képarányú kijelzőn oszlik el, némi kilengés már elkerülhetetlen. És akkor még nem is vettük a külső tápegységet, mert az nem járul hozzá a valóban nehézkategóriásnak számító monitor össztömegéhez.
A dizájn elegáns, bár a menügombnál és a hátoldalon színpompázó LED-fényár (mely nélkül ugye nincsen „gémer” cucc) teljesen fölösleges mókusvakítás. A két oldalon elérhető fülhallgatónak szánt akasztó viszont kellemes adalék, bár egy hevesebb mozdulatra félő, hogy letörne. A nálunk járt tesztpéldány viszont rendelkezett egy csúnya szépséghibával, melyet ebben az árkategóriában már abszolút megengedhetetlennek tartok: a hátsó műanyag borítás a jobb felső vízszintes szakaszon szemmel láthatóan elvált az előlaptól. Egy közel 800 ezres eszköznél azért jobb minőségellenőrzésre számítottam, elvégre nem egy tömegtermék, hanem igencsak prémiumkategória.
Mint a búcsúban
Maga a panel egy matt, 3440×1440 képpont felbontású VA egység, mely egy 512 zónás FALD (Full Array Local Dimming) háttérvilágítással éri el a névleges 1000 nit fényerőt. Ehhez adódik még hozzá a 90%-os DCI-P3 lefedettség (durván 120% sRGB) és az ezeknek köszönhető igen magas kontrasztarány, mely igazán lélegzetelállító látványt képes a szemünk elé varázsolni, melyet kevés konkurens termék képes hozni. És akkor még nem is vettük számításba a 200 Hz képfrissítést, a G-Sync modult és a 2 ms (GtG) válaszidőt a történetben.
No és persze a csatlakozási lehetőségekre sem lesz panasz, már ami a mennyiséget illeti: egy HDMI (2.0), egy DisplayPort (1.4), audio ki- és bemenet (jack) és egy négy USB (3.1) csatlakozó díszíti az alsó fertályt. Amin viszont kicsit felvontuk a szemöldökünket, az a DP 1.4, hiszen ezen csak a 8 bites üzemmódban képes elérni a monitor a 180 Hz képfrissítést, az overclockkal elérhető 200 Hz-ről már ne is beszéljünk. A 10 bites HDR-képhez bizony HDMI 2.1 vagy DP 2.0 dukálna, így kénytelenek vagyunk beérni 144 Hz-cel ezen beállítás mellett.
A jó, a rossz és a csúf
Mondanunk sem kell, hogy a színhűségre nincsen panasz, a magas képfrissítési értékeken (szokás szerint medium overdrive beállítások mellett) abszolút minimális mind a csóvahúzás, mind a szellemképezés, ezeket csak a kifejezetten ezek kiszűrésére való teszteken sikerült kiszúrnunk. A képernyő fényerejének uniformitására nem lehet panasz, egyedül a sarkok felé vettünk észre minimális fényerő csökkenést.
Ami már kevésbé szívderítő, hogy sötét hátteren világos objektumot mozgatva az 512-zónás FALD viszont megmutatja magát, a nagyjából 5 centiméter átmérőjű „glória” a technológia sajátos velejárója. Ami már még kevésbé volt szívderítő, az a monitor paneljének hűtésére szolgáló ventilátor zaja – túlzás nélkül mondom, hogy a tesztgép mindaddig halkabban üzemelt a monitornál, amíg komolyabban meg nem volt tornáztatva a videokártya. Azt pedig csak zárójelben teszem hozzá, hogy a gép kikapcsolása után is tovább járt a kijelző légkavarója, akármilyen energiatakarékossági beállítással is próbálkoztam.
Végszó
Az AOC Agon sorozatának AG353UCG jelzésű modellje egy brutális darab, és rengeteg dolgot kipipál abból, amiről az ember álmodozik. A 21:9-es 3440×1440 felbontás kevésbé megterhelő a videokártya számára, mégis látványos ott, ahol támogatva van, a G-Sync és az eszméletlen jól sikerült panel tök jó, de az ára… az csillagászati. A 750-850 ezres kategóriában (igen, ilyen nagy itthon a szórás) pedig úgy gondolom, az ember már nem szeretne kompromisszumokat kötni. Márpedig itt kell, a ventilátor zajától kezdve a magas kontraszton jelentkező FALD-glórián át egészen a HDR-módban a maximális képfrissítést nem támogató portokig.
A szomorú helyzet az, hogy az AG353UCG kategóriájának jelenleg nem látjuk értelmét, mert a magunk részéről inkább várunk arra, hogy elég játék támogassa PC-n a HDR-t ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen elgondolkozni egy HDR-képes monitor vásárlásán. Annak sincs értelme, hogy ne PC-re pattintsuk, hiszen konzolra ott vannak olcsóbban a HDR-képes tévékészülékek, elvégre ebben az esetben felesleges a 200 Hz és a G-Sync. Ha meg a jövőre gondolván táraznánk be egy olyan eszközt, amit majd egyszer kihajtunk rendesen (azért a 200 Hz ezen a felbontáson a legszebb játékoknál elég komoly megterhelést jelent), akkor túl korán, túl nagy beruházás.
