Lehet vitatkozni arról, hogy egy 16:9 képarányú, 32” képátlójú kijelző milyen felbontás alá való, de a végén a legtöbbször úgyis az egyéni preferencia (vagy inkább a pénztárca) dönt. Ettől függetlenül az általános vélekedés az, hogy a FHD (1920×1080) maximum 27”-ig, a QHD (2560×1440) 32”-ig, a 4K (UHD, 3840×2160) pedig fölötte érvényesül legjobban, méghozzá úgy 80-100 cm távolságból. Persze lehet 27 hüvelykes 4K monitort is kapni, ahogy 32 hüvelykes FHD-t is, mindnek megvan a létjogosultsága – minden attól függ, hogy milyen távolról szemléljük, és mire használjuk majd. Az AOC CQ32G1 épp egy ilyen határon csücsül, a maga 1800R ívű, 32” kijelzőjével és QHD felbontásával. Az íróasztal másik végéről nézve „még éppen jó” pixelsűrűségről azonban hamar megfeledkezünk, amint kihajtjuk belőle a 144 képkockát másodpercenként, mert ez a VA panel nem packázik, ha a gyorsaságról van szó.
Necces
Előtte azonban át kell rágnunk magunkat a dobozon és az összeszerelésen. Utóbbival ugyan nem gyűlt meg a bajunk, de az állvány épphogy csak a kötelezőt hozza. A talapzat az AOC gamer cuccaitól megszokott kétágú „tyúkláb”, mely az oszloppal és a monitor hátoldalával együtt vörös díszítést kapott az élek találkozásánál. Kár, hogy a dizájnon, a stabilitáson és billenthetőségen túl nem tud mást felmutatni. A kijelző magassága nem állítható, forgatni sem lehet, vagyis nem árt jó előre besaccolni, hogy az asztalon nagyjából szemmagasságban lesz-e.
De legalább az adapterrel nem kell szórakozni, mivel azt beépítve találjuk, egy sztenderd, 230 V-os tápkábel bemenetével. Ha pedig már a bemeneteknél járunk, a gamer kütyük olykor túlzásba vitt csatlakozási lehetőségeit jobb, ha gyorsan elfelejtjük, mert itt sem USB, sem jack nem lesz, csak egy DisplayPort (1.2) és két HDMI árválkodik egymás mellett. Ráadásul ez utóbbiakra nem árt odafigyelni, ugyanis két különböző portot kapunk, egy 2.0 és egy 1.4 formájában, melynek jelentősége, hogy az 1.4-es porton sehogyan sem fogunk 144 Hz-es képfrissítést elérni. Rejtély, hogy egyáltalán minek vesződtek az 1.4-es porttal, hiszen a 2.0 visszafele kompatibilis, de talán költségkímélési szempontok állhatnak a háttérben. Akárhogyan is, mindenkori aranyszabály, hogy ahol lehet, DisplayPortot használjunk adatátvitelre, azzal nem nyúlhatunk mellé.
Az eddig taglalt feketeleves után megmaradt keserű szájízt azonban hamar feledteti a kávamentes dizájn, mely ráadásul igen vékony peremet is kapott, nem csak simán elsüllyesztették a korábban kiálló részeket, faragtak is belőlük. De az öröm itt sem lehet teljes üröm nélkül, a felhasználói felület rögtön kőkemény gombokkal és botrányosan lassú OSD-vel „kompenzál”, a számos beállítás között kész kínszenvedés a navigáció.
Feloldozás
De ha ezen is túltettük magunkat, és végre eljutunk odáig, hogy akcióban is lássuk az eszközt, akkor a teljesítménye mindenért kárpótol. Ha a 144 Hz képfrissítés önmagában még nem lenne elég, az overdrive funkcióval tovább tökéletesíthetjük a képet, a beállítások között pedig ezúttal a strong az, ami igazán meggyőző eredményeket produkál. Általános tapasztalatunk, hogy ezen a szinten már elég durván szellemképeznek a monitorok, itt viszont alig észrevehető ez a jelenség, és még az elmosódáson is rengeteget segít. Igaz, láttunk már élesebb képet is, de kompromisszumnak ez tökéletes. A low input lag beállítás miatt, annak hangzatos elnevezése ellenére (ahogy azt már máshol is tapasztaltuk) viszont szabályos időközönként beszaggat a kép, használhatatlan a funkció.
VA panelhez képest remek betekintési szögeket kapunk, ahogy a színhűségre sem lehet nagyobb panasz, az sRGB spektrum 99%-át lefedi a kijelző. Némi utána állításra azért szükség volt, lustábbak a négy előre beállított profil közül válogathatnak. A monitor válaszideje az MPRT funkcióval 1 ms is lehet, ezt bekapcsolva viszont a Freesyncnek búcsút kell intenünk, vele együtt pedig a teljes fényerő egy részének is. Ha ez utóbbi kettő fontosabb, be kell érnünk 4 ms válaszidővel. És ha már szóba került, a fényerő uniformitására nem volt panaszunk, nagyjából egyenletes a háttérvilágítás a kijelző egész felületén.
Hazai árukínálatban az AOC CQ32G1 sajna ritka darab, de ha rábukkantok egyre, akkor 110 ezer forint környékén már hazavihető. Minden fent felsorolt hiányossága ellenére ár-érték arányban a hasonló termékek között igazán kiváló választás, ha pedig tudsz élni a kompromisszumokkal, egyenesen ajánlott darab.
