Ha emlékeztek még a legutóbbi két AOC monitorra, ami nálunk járt (segítek, a 27G2U/BK és a CQ32G1), akkor már nagyjából összerakhattátok, hogy mire is lehet számítani jelen tesztünk alanyától, a CQ27G2U-tól. Egy ívelt kijelzőjű (C, mint „curved”), 2560×1440 felbontású (Q, mint QHD), 27 hüvelykes monitorról van szó, méghozzá a cég felhozatalának második generációs gamer (G2) cuccai közül. Egyedül a lényeget nem árulja el a leírása, de hát ezért vagytok itt, hogy ezt megtudjátok, nemde?
Majdnem, csak egyáltalán nem
Ha a fenti jelmagyarázatból azt gondolnátok, hogy a 27G2U és a CQ27G2U között egyedül az íveltség és a felbontás az eltérés, akkor ki kell ábrándítsunk benneteket, elvégre akad még egy jelentős különbség: a panel. Míg előző tesztalanyunk remekbeszabott AHVA panelt kapott, a CQ27G2U már „csak” VA panellel büszkélkedhet. Azt még hozzávehetjük, hogy 144 Hz-es képfrissítési rátával nemcsak nagyképű, de gyors is a kicsike, csak legyen alatta vasunk, ami ki is hajtja. Mindennek (igen, még az olcsóságanak is) ára van, és ez a VA panel, ami mint minden paneltechnológia, kompromisszumos megoldás – ami már inkább emlékeztet a CQ32G1-re.
Ami csak kell, és még egy kicsi
Mielőtt azonban erre rátérnénk, nézzük kicsit közelebbről a kicsikét. Az AOC gamer monitoraira jellenző stílusjegyek, azaz a „tyúkláb”, a vörös csíkok és a kávamentes, a képernyő körül minimálisra fogott dizájn itt is a helyükön vannak. Ezúttal külső tápegységgel kell számolnunk, de így legalább azzal a fél kilóval is könnyebben mozgatható a monitor, mely lábazat nélkül mindössze 4,1 kg-ot nyom. A már ismerős oszlopon billenteni (18°-os szögben), fordítani (30°-os szögben), és emelni is lehet a kijelzőt (130 mm hosszan), illetve teljesen elforgatni is lehetséges.
Csatlakozási lehetőségekből nagyjából annyit kapunk, amit így 2020 elején az ember elvárhat ebben az árkategóriában: két darab HDMI (2.0) bemenet és egy darab DisplayPort (1.2), valamint négy darab USB (3.0), illetve egy külön audió bemenet mellett egy sztenderd 3,5 mm-es jack kimenet is helyt kapott rajta. És ha már a hangról van szó, a beépített 2×2 W teljesítményű hangszórók hangminősége és -ereje szokás szerint felejtős, tényleg csak a legszükségesebb esetben érdemes rájuk hagyatkozni.
Lássuk, miből élünk
A VA panel, mint említettük fentebb, kompromisszumos megoldás és bár újabb modellről van szó, élünk a gyanúperrel, hogy a CQ32G1 paneljének nagyobb képpontsűrűségű változatát kapta. De ha nem is így van, akkor is kísértetiesen emlékeztet rá: a VA panelhez mérten kiemelkedő színhűséget és fényerőben nagyjából egyenletes uniformitás produkál. A legjobbnak bizonyuló „strong” overdrive és maximális képfrissítés mellett halvány szellemképezés és minimális elmosódás volt tapasztalható, ami egy átlagfelhasználónak bőségesen megfelelő lesz, de profi esportra nem ezt ajánlanánk, ahogyan komolyabb grafikusi munkára sem.
A névleges 1 ms válaszidő viszont szokás szerint az MPRT funkció bekapcsolásával él csak, amivel mind a Freesync lehetőségének, és az amúgy is karcsú maximális fényerő egy részének is integethetünk. Ha szeretnénk látni is valamit, akkor viszont be kell érnünk az alacsonyabb értékkel, ami pontos adat és laborfelszerelés híján úgy 4-8 ms (de hát ez is attól függ, hogy BtB vagy GtG a viszonyítási alap, ugye) közt lehet.
Házasság, extrákkal
A CQ27G2U a cikk elején már említett két monitor jó tulajdonságait ötvözve született meg, vagy mondhatnám inkább azt is, hogy a CQ32G1U kisebbre vágott változata. Ilyen formán G-Sync kompatibilis is, ami külön jó hír, de tartsuk észben, hogy ehhez GTX 10-es, vagy RTX-szériás kártyával kell rendelkezzünk, mely mellé legfrissebb driver van telepítve, és a DisplayPorton csatlakozunk a videokártyához.
Ami viszont rossz hír, hogy jelenleg ritka madár a hazai áruházak kínálatában, gyakorlatilag alig kapható. Így az ára is felszökött, ennek fényében pedig nem ajánlhatjuk jó szívvel, amíg a reális és versenyképes 100-egynéhányezres árkategóriába nem csúszik vissza – ezt áthidalandó a bátrabbak külföldről is megpróbálhatják beszerezni.
