Vagy engem kerül el, vagy egyszerűen nem övezi nagy csinnadratta élménybeszámolóm utoljára, de nem utolsó sorba kerülő, három, egyébként roppant illusztris tagját. Nem holmi jöttment játékokról van szó, hanem nagy nevek folytatásáról és egy kiegészítőről: a Company of Heroes harmadik része a Földközi-tenger térségében folyó harcokat eleveníti fel; a Jagged Alliance szintén harmadik felvonása újra egy szabadságharcot bíz ránk; a Humankind pedig megkapja első nagy kiegészítőjét.
Company of Heroes 3
A Company of Heroes 3 bemutatóját nem tarkították nagy szavak, ígéretek és prezentáció – egyszerűen csak beültem és elkezdtem játszani. Egy órával és két lejátszott pályával később pedig elégedetten álltam fel a géptől, annak ellenére, hogy érezhetően legyengített ellenséges mesterséges intelligenciával kellett „megküzdenem” a bemutatón. Ezt az érzésemet aztán a jelenlevő fejlesztők is megerősítették, kihangsúlyozva hogy szándékosan butították le az A.I-t. Nincs okom kétkedni a szavukban, de egyelőre csak remélni tudom, hogy tényleg okosabb lesz a gép. Az Olaszországi kampány derekán egy repülőtér felszabadítására, majd megvédésére indított támadásnál, az amerikai hadsereg élén, komplett mészárszékké változtattam a kifutó aszfaltját; majd észak-Afrikában vezettem a briteket sikerre az Afrikakorps ellen. A német oldalt kipróbálni nem volt lehetőségem, pedig az afrikai kampány főszereplői éppen ők lesznek.
Maga a játék pedig érzésre pont olyan, mint amilyennek utoljára láttuk. Persze szebb és részletesebb grafikával, de az alapok a már bejáratott elemekből állnak: a szektorokra osztott pályákon a stratégiai fontosságú pontok elfoglalásával kerekedünk ellenfelünk fölé. A küldetések során a játék kampányára jellemző, stratégiák viszonylatában erős narratívát valamelyest ugyan mi alakítjuk, azáltal, hogy kivel mit és hol támadunk meg, de lényegében ugyanazokat az akadályokat győzzük le idővel. Hogy eljussunk egy-egy misszióig, hadseregünket a körökre osztott stratégiai térképen irányítva védelmi állásokat füstölnünk ki, utánpótlást kérünk, tengerről rendelünk el tüzérségi támogatást, ezzel megváltoztatva esélyeinket a csatatéren. Itt a hangulat pedig ismerős: katonáink ordítva kommentálják az eseményeket, rádióznak és segítséget kérnek. Egyik kedvenc pillanatom volt, mikor nehézgéppuskás katonáim hamisítatlan brit akcentussal diadalittasan bekiabálták: „got the wankers!”.
Jagged Alliance 3
A Jagged Alliance 3-ról a Gamescom élménybeszámolós és toplistás podcastünkben már beszéltem, és nem véletlenül került fel képzeletbeli dobogóm második helyére. A bemutató prezentáció során alaposan körbejártuk a dizájn alapvető elemeit, az azok mögött álló elképzeléseket és irányvonalat, melynek határozottsága, egységessége már a játék megtekintése előtt kifejezetten ígéretes volt. Aztán több ponton is betekintést engedtek a játékmenetbe, amiből az is világossá vált, hogy kellő tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz, miközben éppen annyit adtak hozzá, hogy ne csak egy szimpla nosztalgiabomba legyen.
Ezúttal elhagyjuk Arulco képzeletbeli szigetét, és Afrikába látogatunk: a stratégiai térképen irányítjuk hadműveleteinket, itt pécézhetünk ki gyémántbányákat és városokat elfoglalásra; de eközbe az elnyomó hatalom csapatai sem restek ellentámadásba lendülni. A játék „felső rétege” után a dzsungelben, szavannán vagy mocsarakban vívott gerillaháborút testközelből vívjuk, és csak rajtunk áll, hogy lopakodva, vagy nagy csinnadrattával abszolváljuk a feladatot, legyen az az ellenség kiirtása, egy célszemély vagy tárgy biztosítása, vagy egyéb tevékenység. Ebben közreműködő zsoldosaink nem csak más-más képességekkel, hanem saját személyiséggel bírnak. Az időnként előforduló események kapcsán – a bemutatóban például egy gyémántcsempésszel futottunk össze – hozott döntéseinkre nemcsak szóban reagálnak: ha valakinek már abszolút nem vagyunk szimpatikusak, akár dezertálhat is. A történések és találkozások pedig döntéseinktől függően későbbi következményekkel járnak, a példában bemutatott csempész családjával a későbbiek során újfent összefutottunk. Összességében egy igazi „open world” stratégiai-taktikai játéknak ígérkezik a Jagged Alliance 3, mely több mint méltó az elődök hírnevére, és egyelőre a 2004 óta már jobb sorsra érdemes sorozat megváltójának tűnik.
Humankind
Abban talán megegyezhetünk, hogy a Humankind ugyan nem lett már megjelenésekor, egyértelműen Civilization-gyilkos, de egy igazán jól sikerült, átgondolt és egyedi alkotás annál inkább. És ahogy mondani szokás, Róma sem egy nap alatt épült fel: az elmúlt időszakban összesen öt csokorba szedhetjük a kisebb-nagyobb frissítéseket (hibajavításoktól a vallások kibővítéséig), valamint két nagyobb kultúra-csomaggal is bővült a játék. És a minap lejárt embargó után végre nem kell lakatot tennem a számra és a billentyűzetemre: a Gamescom során lehullt a lepel az első nagy kiegészítőről, mely a Together We Rule névre hallgat.
A kiegészítő fókuszában a diplomácia és a diplomáciai győzelem áll, melyhez az ehhez szükséges rendszerek teljeskörű kibővítése sem maradhatott el. Egyből kapunk is egy új nyersanyagot, melyet az alkudozások során költhetünk el: ez a befolyás (leverage), melyet általunk tetsző döntések kialkudására vagy kikényszerítésére is költhetünk, ebben pedig egy új városnegyed, a nagykövetség, és a későbbiek során a világkongresszus is nagy szerepet játszik. Továbbá nyílt és rejtett eszközökhöz is nyúlhatunk, azaz diplomatákat és kémeket is bevethetünk érdekeink érvényesítésében, melynek részeként a független nemzetekkel is több interakcióra van lehetőségünk, mint eddig. No és persze a győzelemhez szükséges csillagok között is helyet kap a diplomácia, valamint hat, erre kihegyezett nemzettel is bővülnek a történelmi korok, ahogyan építészeti és természeti csodáknak is örvendhetünk. A Gamescomon sajnos csak egy prezentációt kaptunk, de az elhangzottak alaposan felcsigázták az érdeklődésemet. Remélem, nem egyedül leszek, aki a hír hallatán újra elindítja, vagy ismét telepíti a játékot.
Ezzel pedig ugyan a magam részéről a beszámolóim végére értem, de a roppant sűrű és történésekkel teli Gamescom összefoglalóink még nem fogytak el, így a következő pár napra még akad muníció a többiek tollából, izé, billentyűzetéből. Nyilvánvalóan mindannyian a számunkra érdekes játékokból válogattunk, ezért viszonylag kevés a panasz – bár azt azért hozzátenném, hogy jobban díjaztam volna, ha több játékra engedik rátenni a mancsomat. Hiszen mégiscsak más, amikor az ember saját maga adja ki a tűzparancsot, mint az, ha valaki megmutatja egy diavetítésen, hogy milyen is az. Éppen ezért nektek is azt javaslom így a végére: játsszatok minél többet, minél több mindennel!
