Eljutottunk az általam idén látott, a Gamescomon kipróbálható vagy megtekinthető videójátékok sorának legvégére, a lista pedig igen izgalmas és impozáns, még ha igazán kiemelkedő cím kevés is volt. Ettől függetlenül sok mindennel találkoztam, amire lehet és érdemes is várni, és bizony Kölnben nemcsak a horrorjátékok, a francia fejlesztésű alkotások vagy éppen a nagyobb költségvetésű darabok kaptak kiemelt figyelmet, de bizony a kisebbek is. Ezekből hoztam most egy csokorral.

A csillagok közé és tovább

Apró érdekesség, de a Gamescomot nálam a Marauders nyitotta, és most lényegében ezzel zárom a beszámolóimat. A Team17-nél készülő és korai hozzáférésben októberre várható lövölde elég sokat merít az olyan játékokból, mint a Payday vagy a Hood: Outlaws & Legends, csak éppen az űrbe helyezi az akciót, ami számos extrát ad a recepthez. Eleve, külön űrhajókkal rendelkeznek a csapatok, egy űrhajó pedig fejleszthető is (sőt el is lehet lopni), miközben a kapitány a főnök. Első körben aztán jön a breaching szegmens, mikor be kell jutni a fedélzetre, a légzsilip mögött pedig soha nem tudni, hogy mi vár az emberre, így folyamatos az izgalom és az adrenalin-löket. Természetesen vannak PvE ellenfelek is, de a lényeg, hogy a csapatok előbb-utóbb egymással küzdenek meg, ráhajtva a zsákmányra. Egyelőre izgalmasnak tűnik, közel 40 fegyverrel és elvileg számos lehetőséggel. Érdekes, hogy pont most mutatkozott be a Hyenas is, ami hasonló koncepciót képvisel.

Szintén az űrbe vezet a pixelart Vengeful Guardian Moonrider, ami leginkább talán a Shinobi-ból merít. Ezt maguk a fejlesztők is elmondták, de ahogy a kezembe kaptam a játékot, magam is ezt éreztem. Az Odallusért és Onikenért is felelős JoyMasher újabb retró bombát dob le az év végén, a rendkívül hangulatos akció-platformer pedig a nindzsás ős mellett kicsit még a Probotector/Contra vérvonalat is a magáénak tudhatja. Egész képernyős bossok, elég jó mozgás, néhány OP ellenfél, de ez azért még nem a kontrollert törős műfaj, csak oda kell figyelni, ki kell tapasztalni a mozdulatokat, amikből van bőven, így a védekezésre és támadásra is összpontosíthatunk. Jó lesz, retró rajongóknak érdemes figyelni a megjelenést.

Akció mindhalálig

Ha már akció, akkor menjünk is tovább, méghozzá első körben az egykoron szebb napokat is látott, ám egy kollaborációval majdhogynem kisemmizett (a tolvaj szabadlábon, fogják meg!) 3D Realms boszorkánykonyhájába, ahol sikerült elsők között szemrevételezni a készülő Phantom Fury-t, avagy a nagyszerű Ion Fury ígéretes folytatását. A történet megy tovább, a világ még jobban kinyílik, ezáltal repülős, autós, talán még víz alatti akció is vár ránk. Annyi biztos, hogy vonatos pálya lesz, mert a demo is ezt mutatta, méghozzá nem is akárhogyan. A javított engine-nek hála nemcsak látványosabb és részletesebb a megjelenítés, de közben szétüthetjük a ládákat, különböző eszközöket vethetünk be, amikről azt gondolnánk, csak a díszlethez tartoznak, ellenfeleinket pedig számos módon elintézhetjük. Jópofa apróság, hogy az el nem lőtt lőszer az újratöltési animációnál nemcsak látható, de meg is marad. Ahogy mindig, egy rakás extra és titok várható, fejlesztésekkel a karakter és a fegyverek szempontjából, szóval mindent megkapunk, amire csak vágynánk. 2023-ban.

A Lies of P már nem volt ennyire megnyerő. Amennyire menő volt a nyitó estén bemutatott trailer, ami alapján én is a show legnagyobb ígéretének mondtam volna a koreai Round 8 Studio és a Neowiz játékát, annyira csökkentette lelkesedésemet a saját próbakör, aminél két pályát is kipróbálhattam. Magával a játékmenettel nincs gond, hasonlóan teljesít, mint a most megjelent és igen jól sikerült Steelrising, azonban egyediség talán kevesebb van benne, ráadásul sok szempontból a minőség is gyengébb. Látványra rendben van, de lényegében mintha csak egy Bloodborne-t látnánk, ugyanazok a sötét sikátorok és elhagyatott szekerek várnak ránk, miközben a mozdulatok is ismerősek. Emellé a hangok mintha csak egy nagyon budget játékból jönnének, felkérve a szomszédokat a szereplésre, hogy egy teáskannából mondják fel a szövegeiket, az ismétlődés pedig elég nagy, és egyelőre a zseniális pályatervezést sem érzékeltem, az is hiányzott. Teljesen még nem mondtam le a Lies of P-ről, de úgy éreztem, hogy a nagyon hangulatos és látványos videó, valamint az általam tapasztalt két pálya között nagyon nagy a szakadék, ami elsősorban az egyediség és az igazán kiemelkedő elemek hiányának számlájára írható.

Minőségileg nem sokkal volt különb a Gungrave G.O.R.E., azonban a nagyon hangulatos próbafülkével (egy nagy koporsó középen, mindenhol töltényhüvelyek) már sikerült megteremteni az atmoszférát, amihez aztán alaposan hozzátett még a játékmenet is. Bár a zene rendkívül idegesítővé vált már rövidebb idő alatt, a grafika pedig egy abszolút arcade-esebb, alacsonyabb költségvetésű játékot vetített előre, maga a mechanika abszolút megfogott. Szimpla megyek előre és elpusztítok mindenkit módon sikerült megoldani az új Gungrave-et, azonban az egész nagyon menő és nagyon pózőr, már-már egy férfias Bayonetta módján. Vannak nagyon erős extra támadások, meg is ragadhatjuk ellenfeleinket, az alcím pedig nem véletlen, hiszen tényleg minden a fröcsögő vérről és szétrobbanó testekről szól. Agyatlan móka és szórakozás, de annak elég jó.

Volt még más is

A Wrecknation volt számomra a show egyik nagy meglepetése. No, nem annyira pozitív szempontból, hiszen alig láthattam valamit, annak ellenére, hogy a fejlesztők élő bemutatót is tartottak az aktuális build segítségével. A 2023-ra várható autós játék lényegében egy nyitott világú cím, aminél azonban a játékosok alakítják a helyszínt és a versenyeket. Láthattuk is, ahogy néhányan nekiálltak, majd míg valaki a járgányban nyomta a gázt, a másik ugratókat tett le a környéken, hogy aztán a játékban lévő kolléga azokon mutathassa be a tudását. A 7 fős angol csapat szerint a fejlesztők kora lejárt, már a játékosoké a terep, hogy ők maguk alkothassanak, és a Wrecknation pontosan ezt a mentalitást tükrözi. Mintha csak jammelés menne, mondta az alkotó egy zenés hasonlattal, és valóban olyan volt a prezentáció, csak éppen ezzel semmi lényeges dolog nem derült ki, az egyébként elvileg hatalmas területből (különböző megyékkel) pedig semmit nem láttunk, csak egy 60-100 négyzetméteres területre korlátozódott a demó. A jelszó: “Stunts, meet up, race” – hát, majd meglátjuk, mi sül ki ebből, mert egyelőre semmi extrát nem láthattunk. A látvány a Burnoutot idézi, a többi pedig igazából nem is derült ki.

A Generation Zero-t és Second Extinctiont is fejlesztő, az Avalanche alá tartozó Systemic Reaction játéka, a Ravenbound volt talán a leginkább “generic” videójáték, amivel a Gamescomon találkoztam. Az északi folklór inspirálta, külső nézetes, nyitott világú roguelite mindent felmutatott, amire a zsáner esetén számíthatunk a fantasy köntös mellett, így olyan érzetem támadt, hogy a hollóvá alakulás és úgy repkedés is csak két dolog miatt került a játékba: hogy legyen benne valami egyedi, és hogy ne unjuk halálra magunkat a nagy terepeken, míg eljutunk valahova. Mert amúgy minden a megszokott. Öt régió és számos boss várja, hogy győzedelmeskedünk, miközben sírokat és ládákat nyitogatunk, kártyákat szerzünk, amik onnantól a képességeinket és fejlesztéseinket jelentik, illetve mindig új “vessel”-t kapunk, avagy új porhüvelyre tehetünk szert, ami persze a halált követő újabb játékoknál is igaz. Semmi extra, persze a műfaj kedvelői jól szórakozhatnak vele, már csak azért is, mert ugyan az ellenfelek elég butának és vaknak tűntek, a harcok egészen látványosak és élvezetesek. 

Nálam a sor végére értünk, ez volt az utolsó beszámolóm a 2022-es Gamescomról. Voltak jó játékok, amik közül bőven érdemes is várni egy-egy darabra, de azt gondolom, hogy a rendezvényt vagy érdemes átalakítani és fejleszteni, vagy bőven elég az online változat, ami az utóbbi években is működött. Persze a számok így is impozánsak, elvégre összesen több, mint 265 000 látogató volt jelen, több mint 100 országból, miközben 53 ország 1100 kiállítója mutatott be valamit. Nem rossz eredmény, ami jövőre folytatódik, egészen pontosan 2023. augusztus 23. és 27. között, amiről, akár ott leszünk, akár nem, akkor is tudosítani fogunk. Tarts velünk akkor is!