Számtalan alkalommal láttunk már első kapcsolatfelvétel alapú filmeket, elég csak az E.T.-re, a Harmadik típusú találkozásokra, vagy a Kapcsolatra gondolni. Az idegenek és az ember találkozása már nagyon sok műfajban fel lett dolgozva az akciófilmtől (A függetlenség napja) kezdve a vígjátékon (Támad a Mars) át a drámaibb hangvételű mozikig (District 9). Dennis Villeneuve Érkezés című filmje teljesen más alapokból építkezik, és bár a Velencei Filmfesztivál után az év mozijának kiáltották ki az alkotást, én csalódtam benne.
Az Érkezés központi karaktere egy nyelvészprofesszor, Dr. Louisa Banks (Amy Adams), aki szürke, hétköznapi életet él. Családja nincs, az egyetemen tanít minden nap, de terhe van: elvesztette gyermekét. Egy nap azonban az élete gyökerestül felfordul: űrhajók szállnak le az égből, a Föld számos pontján, az embereknek pedig fogalmuk sincs a céljaikról. Támadni akarnak? Vagy békés szándékkal érkeztek? A nagy kérdés megválaszolására a hadsereg Dr. Bankset kéri fel.
Innen indulnak be az események, de azt rögtön ki kell jelentenem, hogy az Érkezés nem egy pörgős film. A sztori nagyon lassan halad előre a medrében, az első egy órában alig történik valami. Az idegenek látszólag csak egyfajta körírás útján képesek kommunikálni, így a hadsereg egy teljes csapatot ad a nyelvésznek, és a tudományt képviselő tudóstársának, Ian Donelly-nek (Jeremy Renner).
Az első problémám a filmmel az volt, hogy minden nagyon hamar elsikkadt. Az idegenek nyelvének megfejtéséből, a csapatmunkából semmit nem mutattak, de a mutogatástól az egyes körök (szavak) jelentésének kitalálásáig terjedő folyamat is el lett vágva éppen akkor, amikor az kezdett volna érdekessé válni. Az ismeretlentől való félelem természetesen ebbe az alkotásba is bekerült, méghozzá manapság fontos kérdések formájában: hogyan kommunikálnak a kormányok egy ilyen egyedülálló helyzetben? Együttműködnek a helyzet tisztázása érdekében? Vagy engednek az erőszak csábításának? A megoldás Dr. Banks elméjében van elrejtve, szó szerint. Gyermeke elvesztésének emlékei (múlt vagy jövő?) nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az idegenek célját felfedje...
Ez a cél a film utolsó 10 percében derül ki, de a kérdést, amit ezzel feltesz, sajnálatos módon nem válaszolja meg, ami hiányérzetet hagyott bennem. Persze lehet azt mondani, hogy a nézőre bízza a dolgot, hogy gondolkodjon el rajta, órákon, esetleg napokon keresztül foglalkozzon a témával. Azonban az időintervallum, amely a jelen eseményei és a jövőben bekövetkező történések (ez az idegenek látogatásának elsődleges oka) között van, olyan nagy, hogy a köztük lévő esetleges politikai-társadalmi változások simán eltörölhetik azt a rendet, ami az Érkezés végére kialakult. Ugyanez a kérdés foglalkoztatott évekkel ezelőtt a Terra Nova nézése közben is...
Arra még válaszolnom kell, hogy más szempontból hogy teljesít Dennis Villeneuve alkotása. Amy Adams nagyszerűen játszik, ezt el kell ismerni. Érzékeny alakítása, hihető, átélhető karakterformálása képes a nézőt is meggyőzni arról, hogy bizonyos szempontból rajta múlik a világ sorsa. A külső felvételek lenyűgözőek, azonban belülről szemlélve a hajókat, az idegeneket ismételten a csalódottság érzése fogott el. Utóbbiakat soha nem lehet megpillantani teljes valóságukban, előbbiekre pedig, nos, csak annyit mondok, hogy az elmúlt években annyi csodálatos hajóbelsőt láttam, hogy ennek végtelen puritánsága sokkoló volt, a szó rossz jelentésében.
Villeneuve filmjének nézése közben azt éreztem, hogy sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. Vannak jó pillanatai az Érkezésnek, de mindenből csak keveset ad, felvet dolgokat (politikai, vallási, normál emberi reakciókat), ám azokat nem fejti ki, a konklúzióját pedig az egyik legolcsóbb megoldásnak éreztem, és ezt úgy mondom, hogy a sci-fi az egyik kedvenc műfajom.
5/10 - Jobbat vártam
