Franciaország és Németország után december 15-én végre hozzánk is elérkezik a Hugo Gélin második játékfilmje, a Derült égből apu. Sajnos igen ritkán van szerencsénk hasonló kaliberű filmekkel foglalkozni, mivel nemhogy az ilyfajta kooperációk de témák sem mindennaposak. Eláruljuk: egyedülálló szülőnek lenni nem fenékig tejfel.
Apja lánya
A történet szerint Samuel (Omar Sy) Dél-Franciaországban éli nem hétköznapi életét. A marseille-i övezetben jachtokkal körbevéve bulizik éjszakánként és szed fel csajokat ahogy azt egy agglegénytől elvárnánk. Egy ilyen átmulatott éjszaka után toppan be hozzá egy korábbi hódítása, Kristin (Clémence Poésy), egy pólyással a kezében, aki azt állítja, hogy a férfi kislány apja. Kristin Samuelre bízza az alig 3 hónapos Gloriát (Gloria Colston), aki hevesen tiltakozik az ötlet ellen, ám a nő egy csellel kijátszva őt kereket old. Samuel nyomozásba kezd és az internetet segítségül hívva utána indul, hogy visszaszolgáltassa a kéretlen csomagot. Útja egészen Londonig vezet, ahol még aznap megreked, kirúgják az állásából és pénz híján hontalanul marad. Szerencséjére összeismerkedik egy a városban élő honfitársával, aki munkát és szállást ajánl neki amit jobb terv hiányában kénytelen elfogadni. Samuel Angliában új életet kezd, ahol kaszkadőrnek szegődik, mivel csekélyke nyelvtudása mást nem tesz lehetővé. A kicsit közösen nevelik Bernie-vel, a meleg legjobb baráttal és lassan hozzászokik az apai szerephez.
Gloria szépen cseperedik, magániskolába jár, időnként édesapájának tolmácsol és már betöltötte a 8. életévét. A kislány abban a korban van, ahol már súlyos kéréseket tesz fel és apja nem bújhat ki a válaszadás alól. Megelőzve a bajt Samuel emaileket kezd el küldözgetni a lánynak az anyja nevében, melyekben elhiteti a kicsivel, hogy az édesanyja titkosügynök, aki a világot bejárva örökké mozgásban van. A lány válaszleveleit továbbítja Kristinnek bízva abban, hogy a nő némi érdeklődést mutat a lánya iránt. És mit ad isten, megtörténik a csoda és Kristin felveszi a kapcsolatot az apával amit egy találka követ. Ám mielőtt egy családot alkothatnának egy rejtélyes betegség és a nő élettársának jelenléte beárnyékolják az életüket.
Filmbrigád
Mivel filmről lehetetlen mélybemenően beszélni úgy, hogy ne merészkednénk spoileres területekre ezért át is ugrom annak elemzését, főleg mivel a mozi végi csavar a játékidő felétől kezdve épül be lassacskán a sztoriba és a néző megvezetésén alapszik. Részint ezért is szomorú, hogy a Star Wars: Zsivány Egyessel egyidőben kerül a mozikba és minden bizonnyal kevesebb publicitást kap majd, mint amit megérdemelne.
A Derült égből apunak okvetlenül kijárna némi fejhajtás, hiszen annak ellenére, hogy a film nem tökéletes számos olyan elemmel rendelkezik, ami reakciót provokál ki az emberből. A cím könnyedsége és a hirdetések szövege senkit se tévesszen meg. Ez a film csupán részben vígjáték, a második fele drámai fordulatot vesz. Viszont fontos kiemelni, hogy mind a komikus mind pedig a lesújtó elemek remekül vannak egyensúlyozva a teljes játékidő alatt. A hangulat fokozatosan lendül át, semmi sincs elsietve, ami főleg a remekül megírt karaktereknek és színészi játéknak köszönhető.
A főszereplő Samuelt Omar Sy alakítja, aki többek között olyan mozikból ismerhető, mint a Jurassic World, Volt egyszer egy nyár és az Életrevalók. Utóbbiért megkapta a legjobb színésznek járó César-díjat, amit elsőként vehetett át, mint fekete színész. Az anya szerepében álló Clémence Poésy-t bizonyára sokaknak nem kell bemutatni, hiszen a 2005-ben feltűnt a Harry Potter és a Tűz serlege című nagyszabású angol-amerikai kalandfilmben ahol Fleur Delacourt játszotta. Közvetlenül az előtt pedig Puskapor, árulás és összeesküvésben játszotta Máriát, a skótok királynőjét. A fentebb már említett Hugo Gélin nem csupán a rendezéssel járult hozzá a project elkészültéhez, de a forgatókönyv is az ő nevét jegyzi. Ilyen csapattal pedig öröm a filmkészítés.
A függönyön túl
A történetben az az igazán nagyszerű, hogy annak ellenére, hogy a filmen érződik, hogy nem Oscar-díjra pályázik és a lehető legtöbb emberhez akar szólni nincs felvizezve és a végtelenségig lebutítva. A gyermekétől megváló Kristin nem csupán azért bízza a kicsit az apára, hogy elindítsa a plotot hanem mert a szülés utáni depresszió olyan méretekben ölt formát benne, hogy ha vele maradna a baba, akkor azt csöppség sínylené meg. Azzal, hogy Gloria Samuelhez kerül és nem örökbe adja akad lehetősége arra, hogy ha változna a helyzet később a kislány életének szerves része legyen mégpedig anyaként, nem csupán biológiai értelemben. Ezt a film nem mondja ki nyíltan, csupán sugallja a néző felé.
Egy másik remek elem a Gloriát játszó kislány és Omar Sy közti összhang. A két színész pazar kémiát mutat a vásznon és a néző egy pillanatig sem kérdőjelezi meg a castingosok döntését amikor őket választották a szerepekre. Például az első jelenetben, ahol Samuel és Gloria együtt táncolnak látni lehet, hogy a lány végig Omarra figyel, aki segíti őt, nehogy elfeledje a koreográfiát. Ez a fajta egymásra utaltság az egész film alatt tetten érhető és érdekes párhuzamot alkot a karakterek és a színészek valóságával. Mindez szerencsére egyáltalán nem zavaró, inkább érdekes.
Utólag belegondolva Gloria nem szerepel sokat a filmben, annak ellenére, hogy ő a konfliktus fő okozója. Önálló jelenetei például egyáltalán nincsenek. Ahol feltűnik, ott mindig akad partnere, legyen az Samuel, Bernie vagy Kristin. A kislány azonban hozza a kötelezőt és egyáltalán nem érződik kelléknek, mint sok más mozi esetében.
Akit még mindenképpen szeretnék kiemelni az Bernie, Samuel legjobb barátja. Az ő esete kirívó azon tekintetben, hogy ő érződik a leginkább kétdimenziósnak. Bernie-ben azt a tipikus homoszexuális karaktert tesztelhetjük, aki csak azért meleg mert ”miért ne lenne?” és ezt a tényt rendszeresen az orrunk alá dörgölik. Minden jólszituált férfire rárepül, étteremben teázgat, a médiában ábrázolt tipikus homoszexuálisként viselkedik és így tovább. Ami azonba kihúzza a csávából az az őt alakító Antoine Bertrand. A férfi jobb, szó híján, kifejezetten elbűvölően játssza a szerepet és nem erőlteti a megszokott kelletlen kliséket, mint amilyen mondjuk a magasabb hangfekvés.
Valamint: idehaza a film magyar szinkronnal fog a mozikba kerülni, ám a sajtóvetítésen a feliratozott változatot volt szerencsém megtekinteni. A beszélt nyelv félig angol félig pedig francia volt, amit az autentikusság kedvéért valószínűleg a hazai lokalizációban is meg fognak tatani – mindez persze csak spekuláció. A szinkron minőségéről. sajnos nem tudok nyilatkozni, de aki teheti szerintem üljön be rá, nem fog csalódni.
