2019-ben várakozásokkal battyogtunk be a moziba, amikor megérkezett az új Addams Family film, ezúttal egy animációs alkotás. Ki ne szeretné ezt a sötét humorral megáldott világot és az etikett szabályok fölött harsány büszkeséggel átlépő karaktereket? A kilencvenes évek elején színész nagyságokkal forgatott epizódok nívója aligha elérhető, egy jó vígjáték viszont bármikor kisülhet Hollywood producereinek a kezében (vagy éppen a Netflixen), gondoltuk. Sajnos Greg Tiernan és Conrad Vernon rendezése nemhogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kifejezetten nem azt a tabusértő humort és önfeledt gótikus kalandozást képviselte, amit a korábbi sorozatok és mozifilmek. Az új feldolgozás koncepciója pusztán nem illett az Addams Family stílusához. Nem sejtettük, hogy készül majd egy második epizód is, ami viszont minden tekintetben alulmúlja az első rész színvonalát.
(A képek forrása: Port)
Szeretetteli boszorkányság
A friss Addams Family animációs széria legnagyobb tévedése, hogy egy elfogadásról, barátságról, családi összetartásról és őszinte érzelmekről szóló tanmese kíván lenni, amibe belekever néhány relatíve morbid és sötét poént. Jelen műnek gyakorlatilag semmi köze a franchise-hoz, sőt egy átlagos Disney-filmnek is rettenetesen gyenge lenne. Még ha sikerülne is felülemelkednünk azon, hogy a film fő konfliktusa az apa-lánya szeretetkapcsolat válsága, a cselekmény szervező elve pedig egy meghitt családi vakáció, förtelmesen nyálas és trehány módon kidolgozott forgatókönyvet kell követnünk. Látunk egy stílusát és műfaját tévesztett alkotást. A hihetetlen család lebutított, sci-fi központú epizódjaként lehetne definiálni a Laura Brousseau-val kiegészült Tiernan-Vernon duó rendezését. Az alkotóknak még a Disney-stílust és a sci-fi-tematikát sem sikerült igényesen kidolgozni. Olyan otromba módon zárul a tudományos-fantasztikus konfliktus, hogy B-kategóriás alkotók mind a tíz ujjukat megnyalnák az irracionális és értelmetlen szituáció láttán.
Partivígjáték
Ebből a filmből minden hiányzik, ami az Addams Family-t jellemzi. Bántóan butuska a történet, de igazán a részletek zavaróak. Több ízben látunk gagyi zenés betéteket, bulizó nagymamát és ugrándozó szülőket, valamint a szériától idegen karakterekkel feltöltött parti-jeleneteket. Ízlésétől függetlenül az ember nem elektronikus zenei fesztiválok promovideóira hajazó animációs illusztrációt szeretne látni, ha beül egy Addams Family filmre. Sajnos a vázoltakhoz társulnak a régi vágású humormagazinok sorait idéző faviccek, illetve a félresikerült fordítási kísérletek. A Szerda, a Ragya bácsi, a Tag és hasonló nevek magyarul nem hangoznak jól, mivel nálunk nem alakult ki hagyományosan egy széles körben elterjedt fantasztikus műfaji nyelvezet, mint az angolszászoknál. Nem is volna szükség a fordításokra, hiszen a széria ikonikus karaktereinek angol nevei közismertek itthon. A rosszul csengő magyarosítás viszont az évtizedekkel korábbi, rossz emlékű hazai trendeket idézi (gondoljunk csak May Károlyra).
Világos, hogy gyerekeknek, ráadásul a kisebb korosztály számára készült az új Addams Family. Nem is kérünk számon rajta 18-as karikás poénokat és vérengzést. A probléma pusztán az, hogy a franchise szinte valamennyi mozgóképes feldolgozását kicsiknek szánták, korábban mégis sikerült szellemes poénokat kiötleniük az alkotóknak. Ezúttal végtelenül primitív karakterrajzokat és ostoba párbeszédeket követhetünk. Nehéz elképzelni, hogy ezek alapján bármelyik gyerek lelkesen szeret majd bele a család kultikus figuráiba vagy idézni kezdi a filmet. Ritkán látni ennyire igénytelen tartalommal megtöltött A-kategóriás animációs produkciót. Joggal és rosszindulat nélkül kívánhatja az ember, hogy ne készüljön folytatás.
