A most már sorozatnak nevezhető Everspace a második résszel ugyanis egyértelműen beleillik az űrhajós játékok azon alműfajába, amit sokan próbáltak már feltámasztani – a komplexebb, de hasonszőrű Starpoint Gemini-széria például szinte menetrendszerűen, 3 évente jelentkezik –, de sikerre vinni mostanság senkinek sem sikerült. Az Everspace 2 így kiválóan beleillik abba a vákuumba, amely az Elite Dangerous népszerűsége és a Star Citizen ígéretei között jött létre – azaz olyan játékosoknak szól, akik nem akarnak masszív időt beleölni egy alapvetően komótos tempójú félszimulátorba, és időgépük sincs, hogy kivárják a Star Citizen majdani megjelenését, ugyanakkor örömmel ugranak rá egy olyan űrhajós játékra, ahol alapvetően az akción van a hangsúly, mégis van némi mélysége. Ebből pedig az Everspace 2-ben nincs hiány.
ZŰR AZ ŰRBEN
Az Everspace 2 műfaját tekintve ugyanis egy sztori központú, szerepjátékos elemekkel rendelkező űrhajós akciójáték, egyfajta hack ‘n’ slash, ahol egy nevesített főszereplőt irányítva kell küldetéseket megoldani, új fegyverekhez, kiegészítőkhöz jutni (vagy akár kompletten új hajóhoz), miközben húz előre egy lineáris, fordulatokban bővelkedő történet.
És ez önmagában az első jele annak, hogy ez nem egy szimpla folytatás, hiszen a 2017-es, kifejezetten jó fogadtatásra lelt Everspace többnyire ugyanezt tudta, csak épp roguelike-os keretek között, azaz minden elhalálozást teljes újrakezdés kísért. És bár ez ebben a műfajban mind a mai napig kifejezetten egyedinek számít, a potenciális érdeklődők egy jelentős részét érthető okokból képes volt magától eltaszítani.
A második részre a roguelike-elemek így ugrottak, az Everspace 2 elmozdult a hagyományosabb játékok irányába, sőt igazából nem túlzás azt mondani, hogy ez a kultikus, 2003-as Freelancer lélektani utódja. Hiszen minden adott: egy hatalmas, valamennyire szabadon bejárható univerzum egy tonna naprendszerrel, bolygóval, űrállomással, anomáliákkal és egyebekkel; több, egymással idővel mindenképp konfliktusba keveredő frakció; a történet mellé pakolt számos opcionális mellékküldetés; egy meglepően jól kidolgozott RPG-rendszer, ahol nemcsak a hajó szabható át, de az irányított karakterek és még a társak is.
Az Everspace 2 jelenlegi legérdekesebb része igazából pont az utóbbihoz köthető, hiszen már a kezdő űrhajón is egy tucat slotba lehet különféle dolgokat pakolni. Szabadon lecserélhető az elsődleges-, a másodlagos és a kiegészítő fegyverarzenál, mellé pakolható az energiaellátást biztosító erőmű, pajzsgenerátor, scanner, és még 5 egyszer használatos tárgynak is van hely, ami harc közben hatalmas segítséget nyújthat.
BALJÓS ÁRNYAK
Harcolni ugyanis továbbra is rengeteget kell, sőt igazából szinte minden küldetés ebbe torkollik. A csaták pörgősek, gyorsak és intenzívek, de idővel nem csupán gondolkodást igényelnek – nemcsak a túlerő miatt –, de a különleges eszközök és képességek bevetését is. A kezdőhajón alapvetően két eszköznek van hely: ez lehet például egy EMP generátor, amely pár másodpercre kiüti a hatósugarában levő hajókat, vagy egy olyan instant booster, amely segít eliszkolni a csatából, de természetesen később számos egyéb alternatív kiegészítő szerezhető vagy vásárolható. Ezek specializációjára is van lehetőség, azaz az adott eszköz felruházható valami többlet tulajdonsággal. Ez kifejezetten magas változatosságot eredményez, a később megszerezhető nagyobb hajók esetében pedig olyan extra erőt biztosíthat, melynek hála már a nagyobb csatahajókkal is fel lehet venni a harcot. Hasonlóan jól sikerült a karakterfejlesztés is, amely perkek révén biztosít olyan passzív- és aktív tulajdonságokat, amik mind az agresszív, mind a védekező játékstílust támogatni tudják.
Ami viszont nem változott az első részhez képest, az a tálalás: jobban mondva az az aprólékosság, amely az elődöt is jellemezte, és amely mostanra egy még annál is szebb, annál is változatosabb látványvilágot eredményezett. Ez elsősorban annak is köszönhető, hogy a legtöbb nevesített helyszín kézzel készült (oké, némi procedurális generálás segítségével), így végre van karakterük, vannak egyedi jellemzőik. Mindez leginkább a bolygókon ütközik ki, hiszen több planétára is le lehet szállni, és ott küldetéseket elvállalni. Habár ez egyáltalán nem annyira gördülékeny, mint az Elite-ben – mindent töltőképernyők szabdalnak szét –, de kétségkívül szükséges és remek kiegészítés az űrbéli kalandok mellé.
A kalandok mellé, melyek már most is izgalmasak, mégha nem is változatosak, hiszen ellenféltípusból a kampány első pár órájában elég kevés van, és a harci szituációk is nagyon hasonlóak, de mivel a korai hozzáférés csak a 20-30 órás végső sztori egy kisebb szeletét tartalmazza, még bőven várhatók meglepetések. Ami viszont nem meglepő, az az, hogy az Everspace 2 már jelenlegi állapotában is sok szempontból lekörözi elődjét, és kiváló adalék ahhoz az űr-reneszánszhoz, amely most már hosszú évek óta tart.
