Úgy tűnik, reneszánszukat élik azok a stratégiai játékok, melyekben a bűnözésé a főszerep, hiszen még a Doom atyaúristene, John Romero is a démonok helyett inkább az 1920-as évek szesztilalmának lehetőségeit hajkurássza a szezont szinte lezáró Empire of Sinben, tavaly pedig többek között a fűkereskedelem rejtelmeibe is betekintést nyerhettünk a Weedcraft Inc. által. Jövőre azonban egy ennél is nagyobb iparág képviselteti magát, hiszen a publikus Early Access periódusát valamikor az első negyedévben tervezi megnyitni az a Cartel Tycoon, melyben a nyolcvanas évek az egész világot felforgató drogaranykora elevenedik meg – és ezúttal te vagy a tápláléklánc csúcsán.
Capo vagy nem capo?
Vagy legalábbis oda tartasz, a Cartel Tycoonban ugyanis Latin-Amerika egy fiktív változatába csöppensz, rögtön egy kisebb város és egy kisebb régió teljhatalmú uraként, egy olyan korszakban, amikor a kokainkereskedelem valósággal berobbant, gazdaggá téve azokat, akik jól ki tudták aknázni a rendelkezésre álló lehetőségeket. Te is egy vagy közülük: a feladatod egy helyi kiskirályból országos drogistenné válni, a semmiből hozva létre egy olyan drogbirodalmat, amely, ha az idő próbáját nem is, de a riválisok támadását azért ki tudja állni.
Ehhez jár egy kisebb kezdővagyon, egy kezdeti település, és lehetőségek egész sokasága, ahol szó szerint nulláról kell kiépíteni egy teljes láncot, beindítva azt a drogkereskedelmet, ahol marihuánával, kokainnal, metamfetaminnal, ópiummal, heroinnal és egyéb szerekkel kell foglalkozni. Természetesen minden legalulról, azaz a termeléstől kezdődik: létre kell hozni az alapanyagokat előállító farmokat, laborokat, amiket a drog típusától függő további előállító épületek követnek, melyek közé nem árt raktárakat, elosztó központokat is beiktatni. A rendszer egyelőre nem túl komplex, átlátható, az egyes lépések logikusan követik egymást, de működése közel sem tökéletes. Az áruszállítást végző teherautók mozgása jelenleg eléggé logikátlan, hiszen úgy viselkednek, mintha egy egyvágányos vasúti pályán közlekednének, kivárva, míg szabad az út, és elsősorban ez az oka annak, hogy a Cartel Tycoonban jelenleg minden borzasztóan lassú, mivel az idő jelentős része igazából várakozással telik.
Homokóra
Várakozni pedig bőven van mire, hiszen a drog előállítása igazából csak a folyamat első része, amit a tényleges értékesítés követ. Ehhez több mód is rendelkezésre áll, a csempészést meg lehet oldani aprócska illegális repülőkkel, a határon átslisszoló teherautókkal, vagy akár hajókkal is, ám ezek hatékonysága és gyorsasága több mindentől függ. Például attól, hogy mennyire vagyunk erőszakosak: a Cartel Tycoonban alapvetően két mutatóra kell figyelni. Az első a lojalitást mutatja, amit speciális épületek (például templom, cirkusz) felépítésével és ott különleges események megtartásával lehet növelni, elnyerve az uralmunk alá tartozó civilek támogatását, míg a másik a terror szintjét mutatja. Ez minden esetben nő, amikor erőszakkal kell átvenni a hatalmat egy rivális régió és annak épületei felett. A több szintre osztott skála különféle szankciókkal sújt, ahogy felhívjuk magunkra a figyelmet a helyi, majd a szövetségi rendőrségnél, a DEA-nél, végül pedig a seregnél.
Természetesen ezen frakciók a saját oldalunkra is állíthatók, ha sikerül kellő befolyást és kellő pénzt szerezni, amiben a szervezet főbb egységei, a maffia hierarchiájába tartozó alakok segédkeznek, akik mind egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, és képesek nemcsak külön megállapodásokat kötni egy-egy árura, de természetesen fegyvert is forgatnak, és lelőnek, felgyújtanak bárkit és bármit, amennyiben parancsot kapnak. A menedzselésük a játékmenet egyik fontos része, előléptetéseket kérnek, és ha elhaláloznak, a helyükre bizony kell új embert szerezni. Ez viszont akár a szervezet fejére is igaz: a Cartel Tycoonban senki sem halhatatlan, és ha a boss a porba hull – például mert elfogy a pénz – akkor új vezért kell a helyére emelni, és minden megy tovább.
Vagy legalábbis a végleges megjelenésre menni fog, mert a Cartel Tycoon jelenleg még csak egy aprócska szeletét tudja felmutatni a teljes produktumnak, az azonban már most is eléggé lebilincselő és lenyűgöző. Külseje tetszetős, a kezelőfelület logikusan felépített és átlátható, játékmenete pedig pont annyira mély, hogy se felszínesnek, se túl komplexnek ne tűnjön – így is épp elég amiatt aggódni, hogy vajon ki fog legközelebb hátba szúrni.
