Nesztek, Nép, itt az Iron Conflict. Egy könnyed etűd, ahol némi logikával és minimális stratégiai érzékkel könnyen a híres német hadvezér, a felülmúlhatatlan Erwin Rommel tábornok helyébe képzelhetjük magunkat. Persze némi megkötésekkel: a valós idejű játékban, az egy pályán irányítható seregeink száma csekélyke (három egység alle cuzammen) és hát erősen függünk majd a csapattársak teljesítményétől is.
A nálam járt béta változat egyetlen, síkvidéki (igaz, délen némi fennsíkkal és északon egy folyóval dúsított) pályát és a négy nemzetből kettőt mutatott fel. De ennyi is elegendő volt hogy úgy 20+ órát beletoljak és nagyjából kiismerjem azt, amit tudni illik vásárlás előtt. Hölgyeim, uraim és hadnagyok, ez egy casual gamereknek való darab: durva stratégiát vagy komoly harcászati elemeket ne várjon senki. Itt gyorsnak, szemfülesnek és a többi játékosnál jobbnak kell lenni, mert a mezőny, hát, vegyeske lesz. Megvan minden klasszik online RTS elem: a hordában középen agyatlanul előre rohanás, a saját repülőgépek ellenséges terület mélyére beküldése és utána sírás-rívás a lángoló roncsa felett… Plusz pont: egyelőre kevés az orosz játékos és a „Blj*ty!”. Egyelőre.
De jönni fognak, mert egyrészt van benne fizetős tartalom (amivel az egységeid szebbek és erősebbek lesznek), s mint említettem, a dolog nincs túlbonyolítva. Van két csapat meg a térkép, és vagy el kell foglalni az ellenség bázisát, vagy három zászló „elcsenésével” lehet győzelmi pontokat szerezni. Ehhez lesz harckocsi (könnyű és közepes), tüzérség (vontatott és önjáró), légierő (vadász-, felderítő- és bombázógép) és lövészkatona. Ezekből hármat választhatsz ki és viheted a csapatodat egy ütközetbe – de négy válogatottal rendelkezhetsz, melyeket előre össze tudod állítani és csak klikkelni kell, kivel mész gyakni.
A játszható technika a második világháborútól indul és (majdnem) napjainkig tart: az amerikai vonalon ez az M26 Pershing-től az M1A1 Abramsig. Azaz, majdnem: gyanítom, valamiféle szerzői és szomszédos jogi (netalántán politikai?) probléma miatt MA1A1 a szegény Abrams. Igen, minden, egyébként felismerhetőre modellezett harckocsi, repülőgép és ágyú kapott a nevébe egy extra A betűt. De még mindig jobban jártak, mint a kínai vonal az összemixelt és a lánctalpasoknál néha a jellegzetes Type helyett C betűt kapott nevekkel… Ezt a baromságot, de most komolyan
A csatamezőn meg, hát, történik, ami ilyenkor szokásos a nagy létszámú vegyesfelvágottnál. Kevesen játszanak okosan, sokan meg fejetlenül – számíts arra, hogy magad vagy, és gyakran egyedül kell lehoznod a meccset, ami három egységgel nem lesz egyszerű. Persze a megszerzett tapasztalati pontokkal te is tápolhatod a járgányokat (jobb páncél, nagyobb ágyú, rakéták, utánégő stb.), plusz egyre több pénzért kiegészítőket is lehet venni (extra páncélzat, jobb optika, álcázás, ilyenek), úgyhogy egy fullos trióval, okosan mozogva azért durván lehet aratni.
Ami nekem elsőre bejött, az a közepes harckocsi (páncélvédelem, nagy ágyú, lassú mozgás) – könnyű háká (nagy felderítési távolság, fürge mozgás) – vadászgép (saját védelmem bombázók ellen és persze felderítés) csapat volt. Ezzel nagyjából minden helyzetben tudtam magammal kezdeni valamit, ritka volt, hogy letaroljanak, akkor pedig szinte mindig én hibáztam vagy voltam türelmetlen. Arra nagyon figyelj, hogy mindig, de mindig az ellenséges légierő legyilkolása legyen az első lépés, s lehetőleg a többi vadászgéppel együtt, csapatban menj rá egy ellenséges gépre. Ha lehet és ha van ennyi eszük, persze. Ha már a levegőből nem figyel s támad senki, nagy bajod nem lehet: hacsak nem engeded magad mellé vagy mögé a másik oldal harckocsijait, mert akkor meghalsz. Ezért illik inkább neked flankelni. Ja, és ha meglátnak (kis fehér jel a saját egységeid felett, plusz hangeffekt), akkor mozgás, mert tuti, hogy megcsap a tüzérség.
Az Iron Conflict egy aranyos, könnyed szórakozás, amolyan meló vagy suli utáni egy órás lazításra való szórakozás. Annyira veheted komolyan, amennyire akarod: az alsóbb tierekben is ugyanolyan a játékélmény, mint feljebb, a nagyobb vasakkal. Szóval semmit nem vesztesz, ha nem raksz bele több száz órát: itt a kikapcsolódás a cél. Tartalom még bőven várható, de már most is élvezetes, szóval ha akarod, érdemes támogatni a fejlesztőket.
