A korai hozzáférésű játékok végeláthatatlan sorát erősíti a Kingdoms Reborn, melynek címében az „újjászületés” inkább a játék háttértörténetére utal, nem egy korábbi felvonás folytatásra vagy felújításra, emellett nem is a műfajt óhajtja megreformálni. Bár ez utóbbira néhány apróbb kísérletet tesz, összességében nézve nem mondhatnánk azt, hogy sikerül is neki. De ez ne vegye el a kedvét senkinek, mert egy jó játékhoz nem kell mindenképpen forradalmat kirobbantani.
Magas hegyen, fák között
A Kingdoms Rebornban egyből otthon fogja magát érezni bárki, aki valaha játszott „telepes” játékkal. A Settlers, Anno, Tropico, de leginkább talán a Banished befolyása érezhető rajta, még ha cikkünk alanya nem is olyan kegyetlen, mint ez utóbbi. De az azonosságok sorolása helyett először inkább a meghatározóbb eltérésekre térnék ki, melyekből, ha nem is sokat, de egy párat azért össze lehet gereblyézni.
Egy procedurálisan generált, igen méretes térképen eshetünk neki a civilizáció újjáépítésének, akár nyolc vagy még több gépi vagy emberi játékossal szemben. Előbbiek jelenleg elég fogyatékosak, lassacskán építkeznek és logikátlan döntéseket hoznak, ígéret persze van kiokosításukra. Miután a méretes térképen kiválasztottuk kezdő provinciánkat (közel egy folyóhoz, hegyhez, tengerhez és valami spéci termény termelésére alkalmas területhez), építeni csak házakat, utakat tudunk, minden máshoz kártyákat kell húzni, amiket 5 percenként lecserél a gép – és jobbára ugyanazokat osztja vissza, plusz egyszer ingyen is húzhatunk újakat. A rendszer ötletes és érdekes is lehetne, de ilyen formán teljesen fölösleges, avagy a későbbiek során remélhetőleg több jelentőséget adnak neki. Ami még ígéretes, de láttunk már hasonlót, az a különféle éghajlatok rendszere, mely kihatással van a helyi flórán és faunán túl a telepeseinkre is: tundrán többet kell fűteni, hogy ne legyenek betegek, a trópusokon a meleggel nincs gond, de jó eséllyel kapnak el kórságokat.
Törpapa, messze vagyunk még?
Minden más ismerős lehet valahonnan: a házaknak különféle extrákra van szükségük, hogy fejlődjenek és több, boldogabb lakosnak nyújtsanak otthont. Az új dolgokat a technológia „fán” (inkább étlapnak mondanám) fejleszthetjük ki, mely elengedhetetlen az előrehaladáshoz, de ennek rendszere is egyszerű, mint a bot. Az alant meghúzódó szimuláció egész részletes, lakosaink igényeit fejenként számon tartja a rendszer, a menedzsment részt illetően pedig számos hasznos információ elérhető akár kattintás nélkül is. Telepeseink maguktól tevékenykednek és jobbára jól be tudják osztani a munkájukat, de ha kell, befolyással is bírhatunk a feladatok fontossági sorrendjének meghatározásával.
A kártyás rendszer, a magas játékosszám és a később elérhető „világpiac” mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy a fejlesztő szeretné (vagy legalábbis egy ponton szerette volna) egy kompetitívebb mederbe terelni a játékot. Ehhez azonban édeskevés, ami eddig benne van, a játékmenet meg nem elég pörgős ahhoz, hogy komolyan lehessen venni ezt a törekvést. Pláne, hogy nincs egy valódi végső cél, nincs egy igazi győzelmi kondíció, és a játékosok sokáig túl messze vannak egymástól ahhoz, hogy a levelezős-távolról integetős interakción kívül bármi másra sor kerüljön.
A mese csak most kezdődik
A Kingdoms Reborn menürendszere és megjelenése spártaian egyszerű és jellegtelen, már-már személytelen, vagy jó szívvel mondhatnánk realistának is. De akárhogyan is nevezzük, ez az áttekinthetőségre van rossz hatással: távolabbról és első blikkre néha nehéz megmondani, hogy melyik épület melyik. Persze a két hosszú évre tervezett korai hozzáférés éppen ezeknek a hibáknak a kikupálásáról kell, hogy szóljon, és még néhány rendszer finomhangolásáról (rátok nézek, kártyák).
Mindent összevetve egy stabil alapokra építkező, nyugis, telepes játékhoz van szerencsénk, mely előtt, ha nem is ragyogóan fényes, de szép jövő állhat. Ha éppen hiányod van városépítésből, vagy egy nyugisabb délutánt szeretnél eltölteni a civilizáció újbóli felvirágoztatásával, akkor már most érdemes lehet beszállni a Kingdoms Reborn korai hozzáférésű szakaszába. De ha komolyabb vagy tartósabb szórakozásra vágysz, akkor (egyelőre legalábbis) másfele keresgélj, mert veteránoknak hamar érdektelenségbe fullad a mára már unásig ismételt, komolyabb cél nélkül egymásra dobált játékmechanikák halmaza. Aztán két esztendő múlva meglátjuk.. ki tudja, talán ez a birodalom is újaépülhet még.
