Az indie stúdiók körében (meg úgy igazából az egész játékiparban) megfigyelhető egyfajta ciklikusság, aminek hála pár évente más és más zsánerrel lesz telítve a Steam független fejlesztőket tömörítő szekciója. Nem is olyan rég például a túlélő címek pörögtek itt folyamatosan, most pedig a pakliépítés robbant be nagyon. Épp ezért a Deepest Chamber is pontosan ebben a zsánerben próbál szerencsét, a fejlesztők azonban biztosra mentek, és pár roguelike elemmel is feldobták a formulát. A kérdés már csak az, hogy vajon ennyivel ki lehet emelkedni a brutálisan nagy felhozatalból?
Metro 1233
A Deepest Chamber története egy dark fantasy világba kalauzol el minket, amelynek a lakói kénytelenek voltak a föld alá húzódni egy mágikus szerencsétlenség elől. Persze a katakombákban enyhén szólva sincs kolbászból a kerítés, így ezzel a lépéssel az emberiség csak annyit ért el, hogy az azonnali pusztulást lassú kihalásra cserélte.
Itt jövünk a képbe mi. A király elit gárdájának egy egységét vezetve alá kell szállnunk a mélységbe, hogy megoldást találjunk a problémára, miközben őrült városlakókon, élőholt rémségeken és más ocsmányságokon verekedjük magunkat keresztül. Bár a sztori a korai hozzáférésű verzióban enyhén szólva sem kap nagy szerepet, ez nem is gond, hiszen a hangsúly itt érezhetően a kártyákon és az újrajátszhatóságon van.
Még egy kört?
A Deepest Chamber felépítése alapból nagyon egyszerű: választhatunk, hogy zsákmányszerző körútra vagy sztoriküldetésre indulnánk, utána pedig elhatározzuk, hogy a földalatti világ mely szegletét szeretnénk bejárni és már meg is vagyunk. Jjelenleg csak a csatornák elérhetőek, de a fejlesztők már dolgoznak két további helyszínen is. Az egyes területek szintekre, azokon belül pedig termekre vannak felosztva, ha pedig sikerül megtisztítanunk kellő számú helyiséget, akkor lejjebb merészkedhetünk a mélységbe, ahol keményebb ellenfelek és nagyobb jutalmak várnak ránk.
Embereink képességeit különféle kártyalapok szimbolizálják, ahogy azt egy ilyen játéktól látatlanba is elvárnánk, a harcok során pedig ezek kijátszásával érvényesülhetünk. Már alapból is van itt minden a sima kardcsapástól kezdve a tűzlabdán át a gyógyító auráig, és ahogy haladunk előre, úgy kapunk majd újabb és újabb lapokat, így viszonylag gyorsan egy kellően nagy és kellően változatos paklit építhetünk ki magunknak. Nem árt azonban vigyázni: ha meghalunk, a lapok a roguelike zsáner szabályainak megfelelően mennek a levesbe, és előző csapatunk hulláitól kell majd visszaszereznünk őket.
Ez a változatosság nem csak a paklinkra, hanem az ellenfelekre is jellemző. Az első szinten még egész átlagos arcok jönnek csak szembe, azonban ahogy haladunk lefelé a katakombákba, úgy kerülnek elő az elborultabbnál elborultabb rémségek, akik ráadásul mind más stratégiát igényelnek. Van például, aki minden körben erősödik, mások pedig piócákat, vagy szó szerint szemetet dobál a kezünkbe, ha rossz ütemben támadunk rájuk, így az összecsapások egy idő után elég komoly taktikázást igényelnek, és már nem lesz elég szimplán azt a kártyát kijátszanunk, amelyik a legnagyobbat sebez.
Végezetül azt is érdemes megemlíteni, hogy egy idő után az egyes termek különféle negatív módosítókkal érkeznek. Lesz például olyan, ahová belépve pár körig legyengülünk, míg máshol különböző átkokkal „gazdagodhatunk”. Ezen a téren egyedül az időlimites megoldás tűnik kicsit furának, ahol mindössze két perc alatt kell kipucolnunk egy-egy helyiséget, ez ugyanis eléggé szembemegy a Deepest Chamber taktikusabb, megfontoltabb játékmenetével.
Hogyan tovább?
Tekintve, hogy korai hozzáférésű címről beszélünk, adja magát a kérdés, hogy vajon mi mindennel fog bővülni a játék a közeljövőben? Ahogy korábban már említettük, be lett már ígérve két további helyszín a kampányban, azonban ezen túl olyan túl sok mindent nem tudni a Deepest Chamber jövőjéről, a fejlesztők ezen a téren ugyanis eléggé szűkszavúak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a játék elég stabil technikai állapotban jelent meg, és a tartalomra, változatosságra sem lehet túl sok panasz.
Épp ezért korai hozzáférés ide, titkolódzó fejlesztők oda, a Deepest Chamber jelenleg is nyugodt szívvel ajánlható a zsáner rajongóinak, főleg az elég visszafogott, 13 eurós árán. Olyan nagy újításokat nem tud mutatni a műfajon belül (legalábbis jelenleg), de a maga kategóriájában egy nagyon kellemes kis darab, kellő változatossággal és mélységgel, ami később jó eséllyel csak bővülni fog.
