Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Camp Canyonwood Early Access változata pont a Bárka Táborból hazatérve esett be hozzám. A balatonfenyvesi egy hetes „gyerekcsőszködés” élménye még meglehetősen élő volt a játék kipróbálása közben, így óhatatlanul is sokszor tudtam párhuzamot vonni a digitális és a valódi srácok-lányok viselkedése között. Mert bizony volt, és ezt a Camp Canyonwood javára lehet és kell is írni. Akik ezt a játékot készítették, azok is jártak már felnőttként táborban, ez nem vitás.
No, de mi is az alapszituáció? Hát, gyanútlanul elvállalunk egy tábori gyermekfelügyelői állást (ilyet azért az ember igaziból nem tesz véletlenül) és elindulunk a távoli és kies helyszínre, hiszen egy rendes cserkésztábor lehetőleg jó távol van a civilizációtól. Itt sem más a helyzet, s megérkezve azonnal konstatálhatjuk: nem csak a táborvezető az igen érdekes figura, de a többi részt vevő felnőttnek is másképp nőtt a tolla – hiszen madarak vagyunk a játékban mindannyian. Nem bolondok ők, csak furcsán okosak, ahogyan Fenyvesen megjegyezte az egyik gyerekem. A feladat kettős (sőt…): egyrészt életben kell tartani a ránk bízott csipetcsapatot (ez önmagában egy erős küldetés), másrészt élményekkel kell gazdagítani őket, hogy minél boldogabban menjenek haza a nyár végén. A szülők ugyanis annál többet fizetnek a táboroztatásukért, minél okosabb és boldogabb csemete repül vissza a fészkükbe augusztus utolsó hetében. Ez nagyon, de nagyon fontos körülmény: a táborvezetés ugyanis tőlünk várja, hogy a befolyó, durva bevételekből felvirágoztassuk a meglehetősen hervatag Camp Canyonwoodot: a 200 dolláros kezdőtőke, higgyétek el, szinte semmire nem lesz elég.
Szóval terelgetés, nevelgetés, tanítgatás, játékok. A srácok tényleg olyanok, mint az igaziak: ha egy pillanatra nem figyelsz oda rájuk, máris kész a baj. Oké, mondjuk élőben nem ennyire rossz a helyzet, de itt a játékba cirka 15 másodperc alatt fog bajba kerülni a csellengő csemete. Veszélyforrásból pedig van elég. Cuki darázsfészek várják gyanútlan áldozataikat, de a bokrokról lelegelhető bogyók túlzott fogyasztása sem tesz jót például a gyerekbendőnek. A tábor rendelkezik saját dokinénivel, aki mondjuk újjá is éleszti a teljesen leamortizálódott táborlakót, de a végére illik egy makkegészséges fiókát visszaadni aunyucinak-apucinak. Szóval a lényeg: mindig veled legyenek és mindig csináljanak valami hasznosat.
A játék másik fő területe ugyanis az oktatás. Mint minden rendes cserkészcsapatnál, az elért teljesítményért itt is kitűzők járnak. Minél okosabb és emiatt dekoráltabb lesz a tollas ded, az édesapja pénztárcája annyival jobban fog megnyílni nyár végén. Ezért lehetőleg minden egyes percben mutassunk vagy tanítsunk nekik valamit, ne legyen üresjárat. Kétféleképpen tanulnak a kölykök: vagy látják, hogy mi mit csinálunk, vagy saját munkáikból okosodnak. Csavar a dologban: mindenki egyéniség, így illik nagyon is odafigyelni, hogy ki mit szeret, miben tehetséges és mi az, amit őszintén utál. A boldog gyermek nem csupán jobban fejlődik, de többet is ér majd, amikor hazamegy és a szülő fizet. Ehhez például illik minden nap legalább egyszer beszélgetni minden gyerekkel, hiszen így is derülnek ki információk róluk. Igyekezzünk olyan munkát vagy feladatot adni mindenkinek, amit szeret – látványos lesz a fejlődésük.
A vidám tábor vidám lakókat jelent: ezért illik majd minél jobban kidekorálni azt. Van honnan indulni: az alaphelyzet gyerekenként egy csupasz sátrat és nekünk egy hálózsákot jelent – ez utóbbival a csillagos ég alatt szundíthatunk, ami azért hosszú távon nem egy életbiztosítás a vadonban. A gyerekek elégedettség-fokozódással honorálják majd a díszítési-fejlesztési munkáinkat, ami szintén pénzt jelent a turnus végén. És végül egy extra csavar: éjszaka álmodunk. Ennek pedig csak az első állomása a nyuszifejű, szarvasagancsú szellem, akit (becsukott) szemmel láthatóan erős érzelmi szálak fűznek a táborhoz. Volt vagy talán van is valami ebben a helyben, ami lidérces – ennek kibogozása is természetesen a mi feladatunk lesz.
Szóval összetett és érdekes alaphelyzetből induló kis játéknak ígérkezik a Camp Canyonwood. Aki szereti a vidám grafikájú, de nem túlcsicsázott, mászkálgatós-menedzselős játékokat, egy érdekes darabot talál meg a Streamen. Nekem első ránézésre tetszett, így valószínűleg végigtolom majd a végleges változatot. Ha már élőben sikerült a meló (igaz, a Balatonnál ritkák a lidércek), akkor számítógépen is sikerülnie kell a táboroztatásnak.
