[Filmkritika] Bosszúállók: Ultron kora

A 2012-es Bosszúállók (The Avengers) megmutatta, hogy bizony lehet szuperhősös mashup filmet készíteni úgy, hogy a fontosabb karakterek és a más filmekkel összefüggő sztori ne váljon kiegyensúlyozatlanná, unalmassá vagy erőtlenné. Most pedig, három évvel később itt van nekünk a Bosszúállók: Ultron kora, hogy bebizonyítsa: az első rész nemcsak szerencsés véletlen volt, hanem bizony egy nagyszerűen örököltethető recept első sikeres gyümölcse. Már most szólok, hogy alant igyekszem elkerülni a spoilereket, így az is nyugodtan elolvashatja a cikket, aki már a kezében szorongatja a jegyeket a holnapi vetítésre. Továbbá, mivel a képregényes ismereteim hiányosak, ezért csak a filmet fogom értékelni, és nem kívánok foglalkozni a nyomtatott alapvetésekkel.

A sztoriról elég annyit tudni, hogy időrendben a Tél katonája után járunk, a Bosszúállók pedig épp egy renegát mesterséges intelligencia, Ultron ellen küzdenek, aki hogy, hogy nem, a szuperhősök kiirtásában látja az emberiség megmentésének kulcsát. Ahhoz, hogy értsük a cselekményt, elég ismernünk az első Bosszúállók-film és a már említett második Amerika Kapitány mozi történetét, az írók ugyanis látványosan elfeledkeztek a pocsék Thor: Sötét világról és a fájóan buta Vasember 3-ról -- jobb is így. Apró utalásokat ugyanakkor találunk a csaknem teljes Marvel Cinematic Universe-re, szóval aki a tévésorozatokat és a képregényeket is ismeri, többször fog mosolyogni a filmen, mint a többiek.

Persze azok sem bámulnak majd meredten a vászonra, akik csak a mozikból ismerik a Marvel hőseit, ugyanis az Ultron kora megtartotta az első rész humorát, sőt, tovább is fejlesztette oly módon, hogy konkrét beszólások helyett ezúttal inkább indirekt vicceket hallunk, amik többségében csak nekünk, nézőknek tűnnek mókásnak. A karakterek is hozzák a tőlük elvárható poénokat, azaz Thor nagyszájú, Vasember laza, Sólyomszem pedig... vicces.

Halál komolyan, a legtöbbet Sólyomszem és Fekete Özvegy változtak a korábbiakhoz képest; a Marvelnél valószínűleg megunták, hogy a rajongók feleslegesnek tartják a saját filmmel (egyelőre) nem rendelkező, és még csak szuperképességekben is híján lévő bosszúállókat. Az Ultron kora erre a két hősre, valamint Dr. Bannerre helyezi a személyes hangsúlyt, ami nagyon jót tesz a szóban forgó szereplőknek. A többiek pedig... nos, elvannak a háttérben: nem kell már annyit szerepelniük, elvégre jól kiismertük őket, elég, ha az akciójelenetek alatt jól domborítanak.

És ha már akció, muszáj újra elsütnöm azt a baromira unalmas frázist, hogy a képregényfilmek az akciófilmek legújabb generációjának uralkodó darabjai: az Ultron kora még a Tél katonájánál is jobban megkomponált verekedéseket és lövöldözéseket tartalmaz, melyek alatt a kamera nem rángat, nem ugrál, hanem mutatja, amit kell. Bár mindezidáig csak egyszer láttam a filmet, biztos vagyok abban, hogy még negyedik vagy ötödik megtekintéskor is ki fogok szúrni valami újat a képen, annyi minden történik egyetlen pillanatban. Mivel pedig szuperhősök és szupergonoszok pofozzák egymást néha afrikai, máskor pedig kelet-európai helyszíneken, a mezei embereket szerepeltető filmek rákfenéjének tekinthető realitást ki lehet dobni az ablakon.

Amikor az ember azt gondolnál, hogy már nem lehet fokozni az akciót, akkor a rendező Joss Whedon megmutatja, hogy de, lehet. Aki látványos, izgalmas harcokat vár, az nagyon fogja szeretni az Ultron korát, akik azonban rendes sztorit várnak, kicsit csalódni fognak. Ugyanis míg Fekete Özveggyel és Sólyomszemmel foglalkozik a film, addig az igazi pszichopataként viselkedő, zseniálisan sokszínű Ultron háttérbe szorul, ezt a hibát pedig még látványosabbá teszi egy nehezen emészthető és sajnos értelmetlenné váló szerelmi szál erőltetése. Színészi játékról azért nem írok, mert egy ilyen filmnél nem érdemes: akik régen jók voltak, most is hozzák a formájukat, az új szereplők pedig elég sematikusak, de beleillenek a Marvel-sagába, és megvan minden okunk rá, hogy szeressük/utáljuk őket.

És hogy ajánlott mozi-e a Bosszúállók: Ultron kora? Hogyne, még szép – mondom én ezt úgy, hogy egy ideje herótom van a sok szuperhőstől. Hiába, a Marvel érti a dolgát: kellően változatos és látványos filmet kaptunk, amit bőven merek ajánlani a kellemes kikapcsolódásra vágyóknak. Ugyanakkor az IMAX 3D-t felejtsétek el: teljesen felesleges, annyit nem ad az élményhez, hogy megérje, sőt, a film nagy részében szint észre sem venni a térbeli effekteket.

7.5 - jó