Az elmúlt években a disztópikus, elnyomó rendszerek ellen küzdő fiatalok történetei a Young Adult könyvkategória legnépszerűbb témájává váltak. Bár Magyarországon még ezen könyveknek csak egy kis szeletét lehet megvásárolni, az Egyesült Államok legnagyobb könyves bolthálózatában, a Barnes & Noble-ben széles és magas polcokon csak efféle kötetek találhatók. Ezek egy része jobb, másik része rosszabb, Veronica Roth Beavatott-trilógiája pedig valahol a kettő között helyezkedik el. A most 26 éves írónő alapötlete, mely szerint a társadalmi rend fenntartásának a megoldása az emberek csoportokba (önfeláldozó, művelt, bátor, őszinte, barátságos) osztása, enyhén szólva is megkérdőjelezhető, hiszen ez ellentétes az emberi természettel: nem lehet valakit csak arra kényszeríteni, hogy világéletében a tudománynak szentelje az életét, és ne segítsen másoknak, ha éppen arra van szükség. Ha ezen túllépünk, akkor Veronica könyvét egy egészen jó műnek mondhatjuk, melynek filmjogaira a Summit Entertainment (szintén Lionsgate cég) csapott le. Az első rész ugyan nem lett teljes kritikai és anyagi siker, annyit mindenesetre hozott, hogy a Summit berendelje a Lázadót és a Hűségest is, utóbbit szintén két részben, igazodva a ma dívó trendhez.
A hősnő Trist játszó Shailene Woodley egyébként annyiban hasonlít Jennifer Lawrence-hez, hogy mindketten független filmekben kezdték színészi karrierjüket. Ezt követően kapták meg életük lehetőségét, Jennifer az Éhezők Viadalában, Shailene a Beavatottban, melynek most mozikba került második része inkább a látványra koncentrál -- ennek pedig az lett a következménye, hogy a könyv egy része elveszett valahol a forgatás alatt. A Lázadó nem sokkal az előző rész befejezése után veszi fel a fonalat. Tris, testvére, Caleb, Négyes, Négyes apja, Marcus, és egy másik szökött Bátor, Peter a Barátságosoknál húzzák meg magukat. Közben Jeanine Matthews (Kate Winslet) a kerítéssel körbevett Chicago kivetítőin azt hangoztatja, hogy az Önfeláldozók elleni támadásért az „áruló Bátrak” és természetesen az elfajzottak felelősek (amely hazugság, hiszen ő maga áll az események mögött). A nyugalom azonban nem tart sokáig, hiszen Jeanine emberei megjelennek a Barátságosoknál, így hőseinknek ismét menekülniük kell.
Időhiány miatt a Beavatott rendezője, Neil Burger nem vállalta el a munkát, így a rendezői székbe az a Robert Schwentke került, akinek eddigi rendezői karrierjét nagyjából kimeríti a RED, az Időutazó felesége, és a Szellemzsaruk. Ennek ellenére az igazi baj a Lázadóval az, hogy a forgatókönyvírók nem megfelelően adaptálták a könyvet, így a film csak azoknak lesz érthető, akik látták az előző részt, és esetleg a könyveket is olvasták. Rossz forgatókönyvvel pedig rendezni is nehezebb feladat. Bár a kulcsmomentumokat megtartották, olyan dolgokat változtattak meg, vagy vágtak ki, melyek a jelenlegi részben is fontosak lettek volna, vagy pedig az utolsó könyvben hőseink, Tris és Négyes kapcsolatát alakítják (ilyen például Tris és Négyes gyűlölt apja, Marcus Eaton közötti szövetség). Emiatt a főszereplőkön kívül a legtöbb mellékszereplő, akiknek egyébként a könyvben nagyobb szerepük van, mint a filmadaptációban, nem kap elég megszólalási lehetőséget. Hosszabb játékidővel jobban ki lehetett volna fejteni a dolgok miértjét.
Ugyanakkor a Lázadót mégsem lehet rossz filmnek mondani, mégpedig a főszereplő, Shailene Woodley játéka miatt. Az Utódok című filmben nyújtott alakításáért húsz évesen Golden Globe-ra jelölt színésznő ismét remekül játszik, egymaga elviszi a hátán az egész filmet, még az előbb említett hibák ellenére is. Az Őszinték központjában tartott bírósági tárgyalás a film legjobb része, melyben Tris megpróbálja legyőzni az igazságszérumot, hogy ne kelljen bevallania: ő ölte meg Willt, miközben pont ettől és emiatt szenved. Eléri, hogy a nézőket érdekelje a sorsa, hogy miért dönt úgy, hogy feladja magát a Művelteknek. Theo James simán hozza a kötelező Bátor katonát, és Kate Winslet is a kegyetlen, hataloméhes vezetőt, aki bármit és bárkit feláldoz lelkifurdalás nélkül, hogy elérje célját.
Azt el kell ismerni, hogy a Lázadó nagyszerűen nézni ki, az akciójelenetek gyorsak és pörgősek, Jeanine laborja igazi technikai szentély, és a szimulációk is igen látványosak, melyek alatt Shailene Woodley olyan parkour-mozdulatokat mutat be, amit még Ezio Auditore de Firenze is megirigyelne. Ebből látszik, hogy a CGI trükkökre sokkal többet fordítottak, mint amennyit egy normális forgatókönyv megírására – bár az IMAX 3D itt is, mint az esetek 90 százalékában, nem ad annyit az élményhez, hogy megérje kifizetni érte a plusz ezer forintot.
Ezek után a legnagyobb kérdés, hogy megéri-e megnézni a filmet. Véleményem szerint igen. A rajongók úgyis az első nap beülnek a moziba, mert ők ismerik a könyveket belülről-kívülről. A többieknek azt tanácsolom, hogy vásárolják meg vagy kölcsönözzék ki a Beavatott-trilógiát, olvassák el (egy hét alatt meg lehet tenni, mert tényleg olvastatja magát), mert utána, a könyvek (és az előző mozi) ismeretében, a gyenge forgatókönyv ellenére is élvezni fogják majd a filmet. Ezen kellett volna sokkal jobban dolgozni, mert egyébként rendben van a Lázadó. Shailene Woodley tehetséges lány, jó színészi képességekkel, de lehet, hogy tíz év múlva egy Oscarral a háta mögött azt fogja mondani, hogy nem a Beavatott-trilógia volt karrierjének csúcsa. Kíváncsian várom, hogy a 2016-ban és 2017-ben érkező záróepizódok miként fognak sikerülni. A Hűséges ugyanis Tris és Négyes szemszögéből külön mutatja be az eseményeket, ez pedig egy ötfilmes rendezőt hatalmas kihívás elé állít.
6,3 - nézhető
