Lassan tendencia jellegű lesz, hogy Hollywood időről időre átveszi az európai filmgyártás sikeres alkotásait. A tetovált lány 2009-es svéd eredetije után 2011-ben került bemutatásra Daniel Craig és Rooney Mara főszereplésével a szintén Svédországban forgatott, de amerikai változat, melynek folytatására még mindig várunk, lassan négy éve. Bejelentés van, film nincs. De vajon van-e egy olyan filmnek létjogosultsága, amely egy 2008-as belga mozi 2010-es újrafeldolgozásnak újrafeldolgozása?
A Kéjlak esetében ugyanis ez a helyzet. 2008-ban Erik Van Looy leforgatott egy filmet, melyet 2010-ben a hollandok is megcsináltak. A Kéjlak amerikai változata már 2011-ben elkészült, de egészen eddig kellett várni arra, hogy láthassuk. Az ítéletet pedig már most kimondjuk, lévén Erik Van Looy filmje egy nagyon jó thriller, annak ellenére, hogy vannak különösen kínos, sőt nevetséges percei. Ha nem láttad az európai változatokat, érdemes megnézned, ha viszont igen, semmi újat nem fog adni az amerikai verzió.
A Kéjlak öt gazdag férfi történetét meséli el, akik egy luxusapartmanon osztoznak, hogy oda vihessék fel éppen aktuális szeretőiket, egyéjszakás kalandjaikat – így a feleségeik előtt sem lesznek kínosak a szobaszámlák és a gyanús bankkártyás fizetések. A kéjlak léte szigorúan titkos, az öt barátnak öt kulcsa van, és csak ők ismerik a riasztó kódját is. Az életük azonban egyik pillanatról a másikba dől romba, amikor egyikük egy kikötözött, meztelen, és borzalmas halált halt fiatal lányt talál az ágyban. Ez a film bonyodalma, mely olyan csavarokkal van tele, hogy az ember csak néz, mivel a legjobb Agatha Christie- és skandináv krimi hagyományokat követi a Kéjlak.
Az öt barát Vincent (Karl Urban), ő az építész, aki tervezte a kéjlakot, Chris (James Mardsen), aki pszichiáterként dolgozik, Luke (Wentworth Miller), a csapatból kissé kilógó, vicces Marty (Eric Stonestreet), és a sötét titkot rejtegető, de alapvetően erőszakos hajlamú Philip (Matthias Schoenaerts), aki beházasodik egy gazdag családba. Bár látszólag a legjobb barátok, a több idősíkon elmesélt történet során nyilvánvalóvá válik, hogy közel sem ismerik egymást annyira, mint azt gondolták két nappal előbb. A Kéjlak az emberi kapcsolatok mélységeibe enged bepillantást, abba, hogy mi ad motivációt egy gyilkosság elkövetéséhez.
A kéjlak ugyanakkor nem nélkülözi a hibákat sem: a karakterek szájába adott szövegek a film első felében elképesztően buták (olyannyira, hogy a sajtóvetítés alatt többször hangosan nevettek a nézők), illetve a rendezés sem áll mindig a helyzet magaslatán. A színészek sem teljesítenek végig jól, de általában elfogadhatóan játsszák a szerepüket. Wentworth Miller játéka például semmit sem változott a Prison Break óta, és a filmben feltűnő feleségek is csak töltelékkarakterek. Amit pedig fontos megjegyezni, hogy míg az egy héttel ezelőtt bemutatott Szürke ötven árnyalatát vádolták azzal sokan, hogy támogatja a nők elleni erőszakot, addig ebben a filmben konkrétan elhangzik az, hogy „egy k*rva nem megerőszakolható, mert ő csak egy k*rva”. Hol hallottuk a nőjogi szervezetek tiltakozásait a film ellen? Sehol.
A fentebb felsorolt hibák ellenére azonban érdemes megnézni a Kéjlakot, mert egy jó filmélménnyel gazdagodik az ember. 2015 első jó thrillere, bár ez az amerikai összbevételeken egyelőre nem látszik, alig harmada térült meg a hollywoodi mércével mért viszonylag alacsony, 14 millió dolláros költségvetésnek. Ennek persze az is oka lehet, hogy már harmadszor mutatják be ugyanazt a filmet – akkor is, ha első megnézésre kellemes élmény. Már ha elnézzük az időnkénti butaságait.
7/10 - Jó
