(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok ezekben a hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
A világ színes horrorpalettáján Japán az egyik legegyedibb folt. Az onnan érkező, igen lenyűgöző filmáradatban egyaránt található vérfagyasztó klasszikus, értelmezhetetlen trash és olyan, a jó ízléssel és hagyományos értékekkel szembemenő alkotás is, melyet az átlagos néző agya néha egész egyszerűen képtelen befogadni. Utóbbi kategóriába tartoznak az úgynevezett ero guro alkotások is, melyekkel valószínűleg találkozott mindenki, aki Tumblren indokolatlanul, kegyetlenül véres manga rajzokra, cafatokra tépett meztelen anime lányokra akadt. A műfaj gyökerei és hagyománya mélyre nyúlnak, teljes értelmezéséhez valószínűleg egy komplett kötet terjedelemére is szükségünk lenne – ehelyett most be kell érnünk a műfaj egyik alapköve, egyben az úgynevezett „pink”, 18 karikás filmek egyik elindítója, a sokáig betiltott Horrors of Malformed Men című csoda elemzésével.
Adaptációs túltöltés
A Malformed Men alapja két hosszabb novella (valamint számos karakter és rövidebb-hosszabb motívum) a legendás japán krimiíró, Edogawa Ranpo tollából, akit az ero guro keresztapjaként is szokás emlegetni, a Malformed Men mellett pedig egy hasonló adaptációja is megjelent még ugyanabban az évben, Blind Beast címen. Főhősünk Hitomi, egy orvostanhallgató, aki amnéziában szenved, és nyilvánvaló épelméjűsége ellenére egy elmegyógyintézet cellájában kell élnie. Egy gyilkossági kísérletet követően végez támadójával, majd megszökik, hogy fényt derítsen saját múltjára, melynek kutatásában mindössze az egy bizonyos szigetről szóló furcsa álmokra és egy különös altatódalra támaszkodhat. Így keveredik el egy kis tengerparti településre, melynek ura a vagyonos Komoda-család. A környék nemcsak egybevág Hitomi álomvidékével, de a Komodo-család nemrég elhunyt örököse, Ganzaburo, Hitomi tökéletes hasonmása volt, egészen a testükön található anyajegyekig.
Hitomi magára ölti a látszólag sírjából feltámadt Ganzaburo szerepét, a Komoda-család házában azonban sorozatos, megmagyarázhatatlan eseményekre kerül sor, melyek lassan konkrét gyilkosságokig fajulnak. Hitomi végül úgy dönt, ellátogat a család tulajdonában lévő közeli szigetre, melyen a Komoda-család torzszülött feje, Jogoro dolgozik évek óta valamilyen rejtélyes, nagyszabású projekten.
Vizuális téboly
A cselekmény helyét ekkor átveszi egy közel tízperces, dialógus nélküli jelenetsor, melyben megcsodálhatjuk Jogoro álmát, egy „fordított-Moreau” tervet: létrehozni a torzszülöttek társadalmát, melyhez ép, egészséges embereket transzformál állatias szörnyekké. A sminkek és effektek jelentős része a mai napig egészen lenyűgöző, míg a film megjelenésekor nem egy konkrétan gyomorforgatónak számíthatott. Ironikus módon a filmet nem emiatt, hanem puszta témájából fakadóan közel negyven évre betiltották Japánban – törvény tiltotta a deformitások, testi elváltozások degradáló, diszkriminatív használatát.
Sajnos egyúttal ez az a pont is, ahol az addigi érdekes detektívtörténet darabokra hullik. Ha valaki pusztán az elmebaj és a gusztustalan jelenetek miatt szemezett a filmmel, az fél óra leforgása alatt megkap mindent, amire csak vágyott, míg mások a legnagyobb jóindulattal is csak fintoroghatnak az addig érdekes történet összecsapottnak érződő lezárásán. A készítők a fináléra még felvonultatják Edogawa Ranpo híres nyomozóját, Akecsi Kogorót is, hogy pontot tegyen a rejtélyre, viszont még az ő magyarázata is leginkább csak eszköznek tűnik ahhoz, hogy rémült tekintetű, megkínzott leányzókat sorakoztathasson fel a film. A maga módján mindkét szegmens zseniális, kiváló ötleteket vonultat fel, és kétség sem fér hozzá, megérdemelten tartják számon a J-horror egyik alapműveként – de ha két különböző rendező dolgozott volna az elején és a végén, még az sem lenne elég magyarázat.
[EXTRA] Ero guro nansensu
Az ero guro-nak bár volt számos előfutára a japán történelem során, elsősorban az 1920-30-as években indult dekadens művészeti irányzatként definiált, melynek alkotói a szigorú társadalmi rend, a Japánt megtépázó háborúk ellen próbáltak tiltakozni, illetve az egyre intenzívebben terjedő nyugatiasodást parodizálták korábban tabunak számító témák eltúlzott feldolgozásával. Sokan kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak neki a japán feminizmus terjedésében, a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásában is. Felkavaró, gyomorforgató tartalma ellenére gyakorlatilag szerves része lett a japán popkultúrának, a mai napig számos anime, manga, játék és film gazdagítja a műfaj képviselőinek hosszadalmas listáját.
