A LEGO nekem még felnőttként is az a dolog maradt, aminek mindig örülök, akár magamnak veszem, akár ajándékba kapom. Még ha soha nem is fogom a kész modellt látható helyre kirakni az (ilyesmihez egyébként is sajnos túl kicsi) lakásban, maga az összerakás és a LEGO birtoklásának puszta gondolata önmagában is elég élvezetet nyújt. Évek óta aktuális kedvencem a közel 70 centi magas porg, mozgatható szájjal és szárnyakkal, ami nyilván nem a létező legbonyolultabb vagy esztétikusabb LEGO modell, de mindig olyan jó ránézni, ahogy a polcról bámul a buta kis arcával. És bár pár régi, évek óta a szekrény mélyén élő szettet nemrég sikerült egy kollégám gyerekeinek ajándékoznom, a szükségtelenül nagy minifigura gyűjteménytől egyszerűen képtelen vagyok megszabadulni, pedig azok hasonlóképp céltalanul tengetik életüket a többi, sosem használt holmi között.
Digitális formában már más a kapcsolatom a LEGO-val. Érzésre ezer éve, valójában 2005-ben történt az, hogy elkezdtek a modern, Traveller’s Tales által fejlesztett LEGO-videójátékok megjelenni, és nekem itt került fel a műfaj a radaromra (persze tudom, már korábban is számtalan építős LEGO megjelent, de emlékeim szerint sosem próbáltam őket). Nyilván imádtam a Star Wars-sztorik humoros, építőkockás újragondolását az első három játékban, pár évvel később pedig a LEGO Indiana Jones-t is élveztem. De idővel a bohókás humor és szürreális játékmenet kezdett ellaposodni, a sorozat pedig még a később gyakori témaváltásokkal sem tudott annyit újulni, hogy részről-részre friss és érdekes maradjon a téma... Úgyhogy manapság az aktuális LEGO-videójáték megjelenésének híre már csak fehér zaj a háttérben. Tudom, biztosan kihagytam pár különlegesen kiváló részt, de ez van... Ha a fejlesztőknek sikerülne kiszabadulniuk a Star Wars, Harry Potter, Marvel és hasonló filmes univerzumok bűvköréből, és valami teljesen váratlan franchise-ra vagy akár eredeti világra felépíteni a következő részt, az talán ismét meghozná a kedvemet.
A napokban bejelentett Max Payne 1-2 remake apropóján eszembe jutott, milyen mókás lenne a LEGO-univerzumba helyezni ezt a történetet. Talán a “mókás” nem a legjobb kifejezés, valószínűleg soha egyetlen fejlesztőnek sem jutna eszébe egy gyilkolással, droghasználattal és összeesküvés elméletekkel teli noir sztorit cuki minifigurákkal elmesélni... De szürreális lehetne, az biztos. Max (a feje elején vadul grimaszoló, hátul pedig morózus arckifejezés) figurájának minden lövése nyomán teljesen vérmentesen hullanának darabjaikra az ellenfelek, vagy ha ez túl agresszív, pisztoly helyett mindenki kockákat szétszedő bigyókkal esne egymásnak. A kábszer hatását és a rémálmokban kóborlást olyan bájosan bizarr, torzított vizuális effektek mutatnák meg, amik jelenleg is teljesen normálisak az alapból elég elvont LEGO-univerzumban. Abban is biztos vagyok, hogy valamelyik Marvel-adaptációnak köszönhetőena a bullet time valamiféle komolytalan formában már létezik. Természetesen a mélyen depresszív és erőszakkal teli történetet át kellene írni, hogy emészthetőbb legyen a könnyed szórakozásra vágyók és fiatalabbak számára is, de Max humora és narratív stílusa nagyrészt változtatás nélkül átemelhető, az átvezető képregényes paneleket pedig egyértelműen a LEGO összerakási útmutatók mintájára kell megcsinálni. A színpalettán ezúttal sokat spórolhatnának a fejlesztők, de egy sötétségbe burkolózó, lepukkant Noir Lego City olyan helyszínt jelentene, amit korábban sosem láttunk.
Természetesen azon dolgok listáján, amik biztos sosem valósulnak meg a LEGO-videójátékokban, a Max Payne első helyen áll. De ha mégis meggondolnák magukat, engem ez azonnal visszacsábítana a franchise rajongói közé.
Szerkesztőségünk többi tagjának álom LEGO-játékáról erre a linkre kattintva olvashatsz!
