Számomra a LEGO annak idején legalább annyira alap volt, mint az Action Man, vagy reggelente a Kölyökklub. 2-3 vödörnyi LEGO volt otthon a szekrényben, amiket előszeretettel szórtam ki a szoba közepére, majd több órányi játék után persze ott is hagytam, édesapám legnagyobb örömére, aki rendszeresen lépett rá véletlenül egy-egy kockára. Hozzá kell tennem, hogy az általános iskola, ahová jártam (innen is csókoltatom az egész XVI. kerületet), pont egy olyan üzletsor mellett kapott helyet, ahol volt egy hivatalos LEGO-bolt. Ennek kirakatánál mindig több percre leragadtam, ugyanis rendre ide pakolták ki a legújabb készleteket. Bemenni egyedül sosem mertem, mikor valamelyik szülőm elkísért, az olyan volt, mintha egyenesen a Paradicsomba nyertem volna belépést. A LEGO persze már akkoriban is költséges mulatság volt, ezért a legtöbb készlet – mint például a kalózhajó vagy a középkori vár – nekem csak álom marad. Ellenben nem messze ettől a helytől nyílt egy másik, nem hivatalos, kisebb üzlet is, ahol kimérve (!) árulták a LEGO-elemeket, szépen kategorizálva (minifigurák, állatok, alkatrészek satöbbi). Ide imádtam eljárni.
A LEGO-videójátékokkal az ismerkedést a LEGO Star Wars: The Video Game képében kezdtem meg, amit öcsémmel nagyon sokat játszottuk kooperatív módban. Bár gyorsan hozzáteszem, hogy talán egy CHIP Magazin CD-mellékleten korábban már belefutottam egy shareware LEGO-szoftverbe, amiben csak építeni lehetett – én ezzel is napokig elvoltam. Aztán 2008-ban, PS3-konzolon, a LEGO Indiana Jones: The Original Saga volt az, amit először kimaxoltam úgy, hogy egyébként ebben a játékban még trófeák sem voltak. Utána pedig sorban jött a többi: Batman, Harry Potter, a szuperhősök, a kalózok és így tovább. Egy idő után persze az én lelkesedésem is alábbhagyott, az alig változó játékmenet nekem sem nyerte el a tetszésemet, és egészen a The LEGO Movie 2 Videogame érkezéséig nem is igazán pótolgattam a kimaradt részeket. Ez a játék azonban ismét teljesen berántott, ha elolvasod a róla készült tesztemet, akkor meg is érted, hogy miért. Platinázás után még az ingyenesen érkezett új bolygókhoz is vissza-visszatértem, pedig ott már tényleg nem volt semmi más feladat, csak a studok farmolása.
Nemrég ismét visszakanyarodtam a LEGO-hoz, ám ezúttal a Technic felé orientálódva. A legutóbbi Batman-mozifilm rendkívül gyönyörű járgánya annyira bejött, hogy természetesen azonnal meg kellett vennem belőle a Technic-készletet, és összerakni ezt a csodát – aztán majd jön mellé az Ecto-1, meg a DeLorean. Videójátékos adaptációk közül számomra eddig érthetetlen, hogy miért nem valósult még meg, de egy LEGO Stranger Things igazán jöhetne. Mondjuk, van egy tippem, hogy az új évad megjelenése környékén be is fogják jelenteni, hiszen Tótágasból már egy nagyon profi kis készlet van kint a piacon. Bőven van a játékban is potenciál, hiszen az építőkockásított Hawkins abszolút alkalmas a sandbox játékmenethez, ahol be lehetne járni – akár gyalog, akár biciklivel vagy autóval – az egész települést, a szereplők házától a sulin át egészen a titkos katonai létesítményig, de a 3. évadban látott plázának is nagyon örülnék. Nem kell ksimillió szereplő, mint újabban a The Skywalker Saga-ban, viszont legalább jó lenne őket különféle outfitekbe öltöztetni, így adva a változatosságra.
A játékmenetet minijátékokkal is fel lehetne dobni, például nyugodtan bekerülhetne egy bicikliverseny Hawkins körül, vagy Hopperrel cirkálni a környéken és óvni a rendet. Ide nekem a rozsdás Demogorgont, hogy előbb-utóbb meglépi ezt a Traveller's Tales, és csak idő kérdése, hogy mikor zúzhatjuk szét Hawkinst a rengeteg studért meg arany-kockákért cserébe!
Szerkesztőségünk többi tagjának álom LEGO-játékáról erre a linkre kattintva olvashatsz!
