Újabb hétvége, tehát újabb PS3-as játékcsokor, amiben ezúttal nem az exkluzív címek kapták a reflektorfényt, de így is kiváló alkotások kerültek terítékre, íme:

Dead Space 2

A legelső Dead Space minősége a mai tapsot érdemel, a megboldogult Visceral Games (korábban EA Redwood Shores) ugyanis egy olyan hidegrázós sci-fi horrort rakott le az asztalra 2008 októberében, ami túlzás nélkül felért az akkoriban abszolút etalonnak számító Resident Evil 4-hez. Egy ilyen indítás után már-már csodának minősült, hogy a 2011-ben született folytatással sem került lejjebb a léc, mert bár ijesztgetésből valamivel kevesebbet kaptunk, a harcrendszer és a látvány is jelentős fejlődésen ment keresztül, az ellenfelek dizájnja pedig pillanatok alatt beleégett a retinánkba. A Dead Space 2 minden téren kimerítette a „tökéletes folytatás” fogalmát, éppen ezért szomorú, hogy az első etap frenetikus remake-je után az EA ismét jégre tette a franchise-t – ezúttal talán örökre.

Journey

A 2012-ben született Journey az absztrakt történetmesélés egyik csúcspontjának tekinthető, egy olyan műalkotásnak, ami dialógusok, harcok és cselekmény nélkül is örökre szóló élményt nyújthat az elvont témák kedvelőinek – mindezt úgy, hogy a fő „sztoriszálat” cirka két óra alatt abszolválhatjuk. A thatgamecompany önismereti utazásként is felfogható magnum opusa csodaszép tájak, semmihez sem hasonlítható atmoszféra, egyszerű irányítás és egy rendhagyó kooperatív mód segítségével írta be magát a videójátékok nagykönyvébe, így aztán erősen ajánljuk azon olvasók figyelmébe, akiknek valamiért kimaradt ez a kis csoda.

XCOM: Enemy Unknown

Egy korszakalkotó klasszikus újragondolása sosem egyszerű feladat, ráadásul könnyedén balul sülhet el a dolog, pláne a  videójátékok világában. Különösen igaz ez abban az esetben, ha egy ’80-as, ’90-es években készült produkcióval állunk szemben, akkoriban ugyanis még egyetlen fejlesztőcsapat sem félt attól, hogy a túltolt nehézségi szinttel esetleg elriasztja a célközönséget, így mondhatni szárnyalt a kihívás. Az elmúlt 15-20 esztendőben azonban már arra a rétegre is gondolniuk kell a készítőknek, melynek tagjai nem feltétlenül kívánnak vért izzadni minden megtett méteren, tehát egy remake/reboot fejlesztésekor nem árt törekedni az arany középút megtalálására, ami ugyebár vagy összejön, vagy nem.

Nos, a 2012-es XCOM: Enemy Unknown esetében bizony sikerült a bravúr, mert bár a Firaxis Games eszközölt néhány egyszerűsítést a játékmenet terén (különös tekintettel a körökre osztott küzdelmekre), az opuszban éppúgy létfontosságú volt a mindenre apró részletre kiterjedő tervezés, a csapat és a felszerelés gondos összeállítása, valamint az erőforrások menedzselése, mint az előd esetében. A modern köntös mögött tehát egy könyörtelen, a választható nehézségi szintek miatt ugyanakkor könnyedén skálázható TBS lapult, ami időközben legalább akkora klasszikussá érett, mint a Gollop testvérek 1994-es stratégiája. Ez pedig egy olyan teljesítmény, ami kalapemelést érdemel.

The Walking Dead

Az élőhalottak sajnos már jó ideje a céltábla szerepét töltik be a filmekben és a videójátékokban (persze akadnak kivételek), holott a 2017. július 16-án elhunyt George A. Romero korai műveiben még a félelemkeltés eszközei voltak a popkultúra legismertebb rémalakjai. A Telltale Games szerencsére felismerte az ebben rejlő potenciált, így aztán a méltán híres képregények világán alapuló The Walking Deadben volt miért rettegnünk a zombiktól (pontosabban „zombiktól”, hiszen ebben az univerzumban nem létezik ez a szó), miközben egy csontig hatoló karakterdráma bontakozott ki előttünk a lassan csordogáló cselekmény során. Az epizódokra bontott kalandjátékban/interaktív filmben minden meghozott döntés sorsfordító volt az egyes karakterekre nézve, éppen ezért olyan érzelmi töltettel bírt az opusz, hogy a csúcspontokként szolgáló snittek még hosszú órákkal később is fáradhatatlanul marcangolták a lelkünket – ilyen az, amikor a remekbeszabott forgatókönyv találkozik a kimagasló rendezéssel és a nem kevésbé nagyszerű színészi alakításokkal.

Super Street Fighter 4: Arcade Edition

Bár a Capcom számára egyáltalán nem ismeretlen a kudarc fogalma, a nagy múltra visszatekintő vállalat minden fontosabb franchise-a kiváló (vagy legalábbis remek) egészségnek örvend, elég csak a Resident Evilre és a februárban új felvonással gazdagodó Monster Hunterre gondolni. Ezalól az 1987-ben indult Street Fighter sem képez kivételt, melynek 2011-ben megjelent epizódja, a Super Street Fighter 4: Arcade Edition remek szórakozást kínált a verekedős címek kedvelőinek, hála a megkapó látványnak, a rengeteg (szám szerint 39) harcosnak és a fluid játékmenetnek. Aktuális listánk utolsó darabja tipikusan az a program, amit könnyű elsajátítani, de nehéz a mesterévé válni (mondjuk ez igazából a zsáner összes képviselőjére igaz), éppen ezért a szavatosságával sem nagyon voltak gondok. Persze tény és való, hogy nem ez a széria legjobban sikerült része, ám a plafont verdeső szórakoztatófaktor miatt úgy gondoltuk, bőven belefér ebbe a rovatba.

Ennyi fért bele a mostani retro csokorba, ám az igazán ütős, system sellernek számító játékok még hátravannak, szóval tartsatok velünk legközelebb is!

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítóképek forrása: Eurogamer, WayTooManyGames