Ahogy arról a rovat első fejezetében már értekeztünk, az Xbox 360-as érában rengeteg olyan cím látott napvilágot (legyen az exkluzív vagy multiplatform), amely alaposan hozzájárult a Microsoft imádott konzoljának sikeréhez, lássuk tehát a második adagot!

Batman: Arkham City

Bár nekem személy szerint a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült Batman: Arkham Asylum a kedvencem a Rocksteady lenyűgöző franchise-ából, ha pusztán a minőséget és a tartalmat nézzük, akkor egyértelmű, hogy annak 2011-ben megjelent folytatása, az Arkham City a befutó. Már Gotham (pontosabban ugye a címadó Arkham City) puszta látványa is elegendő volt ahhoz, hogy a földre szegeződjön a DC képregények kedvelőinek álla, ám a prezentáció igazából csak a jéghegy csúcsát képezte, hiszen ennél is többet nyomott a latba a rengeteg tennivaló, a fantasztikus harcrendszer, az emlékezetes főgonoszok és a minden igényt kielégítő lopakodás – Macskanőről már ugye nem is beszélve. Listánk első szereplője lényegében kimerítette a tökéletes játék fogalmát, így aztán nem csoda, hogy még a trilógia lezárása, az ugyancsak lenyűgöző Arkham Knight sem volt képes a nyomába érni.

The Orange Box

Bár ebben az esetben öt játékról beszélünk, nehéz lenne elmenni szó nélkül a Valve 2007 októberében útjára bocsátott csomagja mellett, hiszen a benne foglalt alkotások mindegyike megérdemli, hogy elismerően nyilatkozzunk róla. A The Orange Box kinyitásakor olyan remekművek fogadták az embert, mint a minden idők (egyik) legjobb FPS-ének tartott Half-Life 2, annak két folytatása, az Episode One és Episode Two, a logikai programok új korszakát elhozó Portal, valamint a frenetikus multiplayer élményt kínáló Team Fortress 2 – ugye, hogy milyen illusztris társasággal állunk szemben? Már pusztán Gordon Freeman kalandjai is megérdemelték volna, hogy felkerüljenek a listára, az utóbbi két címmel kiegészülve pedig nem is lehet kérdés, hogy itt van-e a helye a narancs színben pompázó doboznak.

Bioshock

2007 minden létező szögből nézve a játékipar talán legerősebb évének tekinthető (persze 2004 mellett), ez pedig különösen igaz abban az esetben, ha kizárólag az FPS műfajt nézzük. Már a rengeteget késett, ám végül pozitív csalódásnak bizonyult S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl is páros lábbal rúgta rá az ajtót a zsáner kedvelőire, az igazi nagyágyúk azonban csak az esztendő második felében érkeztek, hiszen olyan instant klasszikusok kerültek fel a polcokra, mint a látvány forradalmát elhozó Crysis, a Call of Duty 4: Modern Warfare, az Unreal Tournament 3 és a Halo 3. Na meg persze a 2017-ben bezárt Irrational Games gondozásában készült Bioshock, amely az art deco stílus ábrázolásának köszönhetően minden korábbinál közelebb hozta egymáshoz a videójátékokat és a művészetet, nem mellesleg olyan lebilincselő, mondanivalóval átitatott történetet tárt a nagyérdemű elé, melyhez fogható csak ritkán születik. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy látvány és játékmenet terén is a legfelső kategóriát képviselte az opusz, hamar érthetővé válik, miért számít még mindig viszonyítási alapnak a belső nézetű lövöldék között.

The Elder Scrolls 5: Skyrim

Mivel a The Elder Scrolls 5: Skyrimet már olyan sokszor leporolta a Bethesda, hogy lassan festék sem marad a dobozon, elég könnyű elfeledkezni arról, hogy eredetileg 2011-ben látott napvilágot minden idők egyik legnagyobb hatással bíró nyílt világú szerepjátéka, ami a modoknak (valamint az említett újrakiadásoknak) köszönhetően a mai napig kiváló egészségnek örvend. A fagyos északra kalauzoló műremek a világhírű széria előző darabjaiban (leginkább az Oblivionban) látott elemeket gyúrta tovább egy rendkívül élvezetes masszává, és bár itt-ott azért alaposan belemart az idő vasfoga, tartalom és hangulat  szempontjából még ennyi idő elteltével is jelesre vizsgázik a stúdió legtöbb elismerésben részesült RPG-je – persze örülnénk, ha PS5 Próra már nem érkezne belőle újabb verzió.

Portal 2

Ha már szóba került a The Orange Box, természetesen a Valve mesterművéről (a csapat legalábbis a legjobb játékának tartja) sem szabad elfeledkeznünk, a Portal 2 95 pontos Metacritic átlagát ugyanis egyáltalán nem a manók hordták össze, teljesen megalapozottak a csillagászati értékelések. A 2011-es puzzle-platformer példaértékű módon gondolta tovább a kísérleti jellegű előd elemeit és játékmenetét, a végeredmény pedig egy olyan magnum opus lett, amely nem csupán látványos és hosszú (ez utóbbihoz a parádés kooperatív mód is hozzájárult), de történet terén is Himalája módjára emelkedik ki a kategóriájából – pontosabban emelkedett, hiszen a The Talos Principle és annak folytatása jóval nagyobbat gurított ezen a téren. Ez persze semmit sem von le a Portal 2 vitathatatlan érdemeiből, így nem is találhattunk volna jobb programot a rovat második fejezetének lezárására.

Talán senkit sem ér meglepetésként, hogy akadnak még olyan közkedvelt és kritikailag is elismert alkotások, melyek a szóban forgó érában születtek, így aztán ne felejtsetek el visszatérni a következő héten!

A borítóképek forrása: Steam, PlayStation Store