Az előző évben (ezt most még egy picit fura leírni) elkezdtük rangsorolni a legjobb PlayStation 3-as videójátékokat, ám a cikksorozat első részében még csak a jéghegy csúcsát kapargattuk, szóval idén is foglalkozunk a témával – következzék az e heti adag.
Burnout Paradise
Néhány évvel (bár lassan inkább évtizeddel) ezelőtt még nem csupán a Need for Speed- és a Gran Turismo-széria számított prominens versenyzős címnek, hanem a Criterion által hegesztett Burnout is, melynek Paradise alcímmel ellátott fejezete már nyílt világban zajló száguldozást kínált, a futamok mellett pedig egyéb teendőkkel (például reklámtáblák szétzúzásával) is elüthettük az időt. A 2008-ban berobbant alkotás semmihez sem fogható sebességérzettel, parádés látvánnyal (különösen PS3-on) és kimagasló zenei felhozatallal várta a négykerekűek szerelmeseit, a program pedig még egy remastered verziót is kapott 2018-ban (ami egyébként Game Pass-ben is megtalálható), így ma is gond nélkül átadhatjuk magunkat a furikázás örömeinek.
Resistance 3
Sokszor vádolják a Sonyt azzal, hogy a PlayStation famíliába tartozó stúdiók szinte teljesen ráálltak a külső nézetes címek fejlesztésére, a kritika pedig nem teljesen alaptalan, hiszen valóban elég kevés FPS gurul ki a kékek istállójából, a legutóbbi ráadásul a játéktörténelem egyik legnagyobb bukásának tekinthető – igen, természetesen a Concordról beszélünk. Leginkább azért szomorú ez a tendencia, mert volt idő, amikor a cég olyan belső nézetű lövöldékkel igyekezett eladni a konzoljait, mint a Killzone és a Resistance, mostanra viszont ott tartunk, hogy az előbbi franchise rajongói kénytelenek beérni egy Helldivers 2 crossoverrel, az Insomniac Games sorozata pedig egy fiók mélyén porosodik. Mindezt úgy, hogy kritikailag elismert produkciókról beszélünk (nem titok, hogy a Sony a kelleténél nagyobb érdeklődést mutat a Metacritic pontszámok iránt), a Resistance 3 például 83 ponton áll a zárójelben említett portálon, emellett pedig a játékosok is szerették a széria utolsó (számozott) felvonását. Volt is miért, Joseph Capelli nem túl vidám története ugyanis rengeteg emlékezetes pillanattal szolgált, a posztapokaliptikus környezet pillanatok alatt megalapozta a hangulatot, a gunplay pedig a mai napig tapsot érdemel – eléggé érthetetlen tehát, miért nem kaptak még ezek a programok remaster kezelést, miközben olyan „újszülöttek” szépültek meg a közelmúltban, mint a The Last of Us Part 2 és a Horizon Zero Dawn.
Yakuza 5
Kevés olyan franchise létezik, ami egy kicsit is hasonlít a Yakuzára (ami most már ugye Like a Dragon néven fut), a Ryu Ga Gotoku Studio munkáit ugyanis eléggé nehéz beskatulyázni. Alapjáraton egy mély és komoly sztorival megáldott sorozatról beszélhetünk, ami betekintést nyújt a japán alvilágba, ezen túlmenően azonban egy kazalnyi, őrültebbnél őrültebb minijáték gondoskodik a szavatosságról, így sokszor azt sem tudja eldönteni az ember, hogy a történetet gördítse tovább, vagy inkább áldozzon picit a stand-up comedy oltárán. Bizony, a Yakuzában még ilyen is akad a ramen főzés, a táncpárbajok, a taxizás, a baseball és még egy rakás agyament elfoglaltság mellett, melyek könnyedén elérik, hogy a nem túl méretes nyílt világ óriásinak és tartalmasnak tűnjön. Mivel szinte minden epizód kimaxolja a vegytiszta szórakoztatás fogalmát, nem egyszerű kiválasztani egyetlen darabot, a PS3-as érából viszont talán a Yakuza 5 vitte a prímet, ezért az került fel a listára.
Call of Duty 4: Modern Warfare
Láttátok jönni, ugye? A Call of Duty 4: Modern Warfare nem csupán azt érte el, hogy az Activision szériája valódi reflektorfényt kapjon a videójátékok színpadán, hanem azt is, hogy szintet lépjen az FPS-ekben látott multiplayer, ami korábban „csak” a lövöldözésről szólt. Ez a tény eleve garantálta, hogy az Infinity Ward remekműve az ipar egyik legerősebb évében (2007) is képes legyen helytállni, ám a csapat nem érte be ennyivel, és még egy hibátlanul megkoreografált, retinákba égő jelenetekkel teletűzdelt kampányt is összedobott a megunhatatlan többjátékos móka mellé, bebetonozva ezzel az opusz helyét a halhatatlanok csarnokában. A Modern Warfare lényegében minden téren tökéletesnek mondható, ráadásul elég jól is öregedett, így ha valakinek szúrják a szemét a mostani részek csillivilli skinjei, az bármikor visszatérhet a földhözragadt(abb) élményekhez, garantáltan nem fogja megbánni.
Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots
Egy ilyen lista nem igazán létezhetne Kodzsima Hideo zsenialitása nélkül, így aztán kétség sem férhetett hozzá, hogy a 2008-as Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots is bekerül a csokorba. Old Snake lopakodásban gazdag históriája szinte minden tekintetben kihasználta a PS3 burkolata alatt rejtőző erőt, a legfelső polcról leemelt technológia pedig kéz a kézben járt a páratlan történetmeséléssel, ami akkoriban túlzás nélkül lehengerlőnek számított videójátékos berkekben. Ezen a téren majdhogynem sikerült átesnie a Konaminak a ló túloldalára, mivel többen is felrótták, hogy túl hosszú átvezetőkkel operál a program, ám a 94 pontos Metacritic állás és a 8,7 pontos felhasználói értékelés is azt mutatja, hogy a rajongók többségét egyáltalán nem zavarta, hogy néha előkerült a popcorn, ez ugyanis része az MGS varázsának. A Guns of the Patriots emlékezetes karakterek és főellenfelek tárházát vonultatta fel a történet során, a játékmenet pedig gondoskodott arról, hogy ne unatkozzunk a következő „kisfilm” érkezéséig, szóval nem meglepő, hogy nagyjából mindenki piedesztálra emelte a produkciót, amire ma is jó szívvel emlékeznek vissza a fanok.
Ezzel a mesterművel pedig el is búcsúznánk tőletek, de talán mondanunk sem kell, hogy lapul még néhány klasszikus a tarsolyunkban, szóval találkozunk a jövő héten!
A borítóképek forrása: Nintendo, Saving Content
