Immár a negyedik felvonásához érkezett a PlayStation 2-es válogatáskazettánk, ami ezúttal a valódi klasszikusok mezejére invitálja a nosztalgia szerelmeseit, hiszen sorra kerülnek a Sony legsikeresebb konzoljának nagyágyúi. E heti listánkban arcade autóversennyel, JRPG-vel és hack-and-slash hentparádéval is találkozhattok, szóval tartsatok velünk, indul a múltidézés!

Burnout 3: Takedown

A brit Criterion Games-t mostanra leginkább a Need for Speed-szériáról ismerheti a fiatalabb közönség (a csapat nevéhez fűződik a 2010-es Hot Pursuit, a 2012-es Most Wanted, valamint a legutóbbi felvonás, az Unbound), ám nem szabad elfelejteni, hogy a stúdió a méltán híres Burnout-sorozattal vált igazán ismertté. A 2004-ben kigurult Burnout 3: Takedown azért lett annyira felkapott a játékosok körében, mert nem csupán kimagaslóan jó arcade autóversenyzést nyújtott, de emellett nagy hangsúlyt fektetett az agresszív előrehaladásra és az ütközésekre, avagy arra a két elemre, ami később a frachise legfőbb ismertetőjegyévé vált. Az újfajta megközelítés végül kifizetődőnek bizonyult, mivel csak úgy repkedtek a programra a 9-10 pontos értékelések, a játékosok zöme pedig egyetért abban, hogy ez volt a korszak egyik legjobb autós címe, ami pillanatok alatt az egekbe dobta az adrenalint.

Devil May Cry

Ha pedig már szóba került az adrenalin, a 2001-es Devil May Cry mellett sem igazán mehetünk el szó nélkül, a Capcom eredetileg Resident Evilnek indult cséphadarója ugyanis 3D-s köntösbe bújtatta a hack-and-slash formulát, elhozva ezzel a máig közkedvelt zsáner új korszakát. A lövöldözést és a kardozást vegyítő, kombókon alapuló harcrendszer már a legelső másodpercben megragadta a témára fogékony játékosokat, a sármos démonvadász, Dante pedig azon nyomban a japán cég egyik legkedveltebb karakterévé vált, így aztán nem csoda, hogy az opusz bekerült a PS2 slágertermékei közé, melynek minőségét jól mutatja a 94 pontos Metacritic értékelés.

Ico

Ha szóba kerül a 2011-ben bezárt Team Ico, szinte mindenkinek az instant klasszikussá vált Shadow of the Colossus juthat az eszébe (spoiler: természetesen az is szerepelni fog a rovatban), ám már a stúdió első alkotása, a 2001. szeptember 24-én megjelent Ico is felejthetetlen élményt kínált, sőt, igazából ez rakta le az imént említett program alapkövét. Ueda Fumito rendezői debütálása egy semmihez sem hasonlítható utazásra hívta a nagyérdeműt, amelyben egy Yorda nevű, fogságban lévő lány védelme volt a főszereplő feladata, és bár az állandóan jelenlévő társ riasztóan hangzik, ennek a műalkotásnak épp ez jelentette a kvintesszenciáját, így még a kissé kacifántos irányítást is könnyedén megbocsátottuk a fejlesztőknek. Szívből örülnénk, ha a Shadow of the Colossushoz hasonlóan a Sony ehhez is készítene egy minőségi remake-et, ám mivel az Ico soha nem vált annyira népszerűvé, mint a „szellemi örökös”, erre sajnos elég kicsi az esély.

Final Fantasy 10

A Final Fantasy 10 egy valódi paradigmaváltást jelentett a több évtizedes múltra vissza tekintő széria életében, a 2001-ben debütált etap ugyanis bevezette a franchise-t a 3D világába (mármint a környezetet és a háttereket illetően), a kulcsfontosságú jelenetek során pedig teljes szinkront is kapott az opusz, négyzetre emelve ezzel az immerziót. Ami a játékmenetet illeti, a Square a harcrendszert is megbolondította egy kicsit, hiszen az Active Time Battle-t (ATB) lecserélte a Conditional Turn-Based Battle-re (CTB), ergo a valós idejű elemeket is tartalmazó összecsapások helyett fordulóalapú csihi-puhikat kaptak a rajongók – a felhasználói értékelések alapján egyébként senki sem bánkódott az új idők új dalai miatt. A Final Fantasy-sorozat ugyan rengeteg közkedvelt fejezettel büszkélkedik (legyen szó eredeti alkotásról vagy remake-ről), ám többen is egyetértenek azzal, hogy a 10. rész ott van az élvonalban, és bizonyára szép számmal akadnak olyanok, akik egyenesen a legjobbnak tartják.

God of War

És akkor következzék a játék, amit talán azoknak sem kell bemutatni, akiknek sosem volt PlayStation 2-jük. A könyörtelen spártai harcos, Kratos első (kronológiailag a harmadik) nagy kalandja valósággal berúgta a ház oldalát a 2005-ös megjelenésekor, a görög mitológián és karaktereken alapuló akciókavalkád ugyanis egy másodpercre sem  pihent – persze hogyan is tehette volna, mikor istenek ellen vonultunk hadba? A pillanatok alatt beszippantó atmoszféra mellett a végletekig kimunkált harcrendszer volt a Santa Monica Studio sikercímének legnagyobb ütőkártyája, ami olyan brutális képsorokat kínált (pláne a QTE jelenetek során, amikből így visszagondolva talán egy kicsivel több volt a kelleténél), amik örökre beleégtek az emberek retinájába. A God of War volt az egyik olyan exkluzív azokban az időkben, amely önmagában véve is képes volt eladni egy konzolt, a franchise pedig még ma is él és virul, csak épp történt „néhány” változtatás játékmenet, hangvétel és perspektíva terén. 

A háború istenével pedig le is zárnánk a mostani időutazásunkat, ám akad még néhány olyan klasszikus, melynek neve egybeforrt a PlayStation 2-vel, szóval tartsatok velünk a jövő héten is!

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítóképek forrása: Fanatical, Pinterest