Ritka az a horrorfilm, melyet gyermekkönyvből adaptálnak, a Lidérces mesék éjszakája mégis pont ilyen. A Guillermo del Toro és André Øvredal nevével fémjelezett mozi ugyanis egy eredetileg 1981-ben megjelent, kifejezetten gyermekeknek szánt rémmese gyűjteményen, és annak két folytatásán alapszik, több mesét egy az egyben átemelve a fent említett gyűjteményből.
A Scary Stories to Tell in the Dark című könyvsorozat összesen három kötetet és két újrakiadást élt meg, sőt, 2011-ben még egy kisebb botrány is kirobbant körülötte, mikor az első újrakiadás alkalmából megpróbálták gyermekbarátabbra cserélni az igencsak jellegzetes és hátborzongató belső illusztrációit.
Mindezek mellett viszont adja magát a kérdés, hogy vajon mennyire tud hatékony lenni horrorfilmként a Lidérces mesék éjszakája, hiszen amitől gyermeki fejjel még rettegünk, azon felnőttként jó eséllyel már csak mosolyogni fogunk. És bár a film tényleg nem egy átlagos horror élményt kínál, szerencsére ez közel sem jelenti azt, hogy gyenge alkotás lenne. Lássuk is, miért!
Réges régen, a messzi-messzi Amerikában
A Lidérces mesék éjszakája 1968-ban játszódik Pennsylvaniában, egész pontosan a fiktív Mill Valley városában, ami a nagyvilágban lezajló eseményeket (Vietnámi háború, csődbe menő ipar, közelgő választások stb.) figyelmen kívül hagyva békésen készül Halloween éjszakájára. Nincs ez másképp a három jóbarát, Stella (Zoe Margaret Colletti), Auggie (Gabriel Rush) és Chuck (Austin Zajur) esetében sem, ők viszont nem egyszerűen csak csokiért mennek az utcára, hanem meg akarják leckéztetni a kisgyerekektől édességet lopó Tommyt (Austin Abrams) és bandáját is.
Ez a leckéztetés végül annyira jól sikerül, hogy a feldühödött Tommyék egészen egy autósmoziig kergetik a három jóbarátot, ahol csak úgy tudnak megmenekülni, ha beülnek egy vadidegen idénymunkás, Ramón (Michael Garza) kocsijába. Mivel egész jól összehaverkodnak a sráccal, felajánlják, hogy megmutatják neki a városka kísértetházát, amire az idegen rá is bólint, ezzel elindítva az események végzetes láncolatát.
A házban ugyanis a fiatalok rábukkannak egy rejtélyes könyvre, melyben vörös tintával írt, rövid rémtörténetek sorakoznak. Ez önmagában még nem is lenne túl érdekes, azonban a következő napokban a könyvben sorra jelennek meg az újabb és újabb mesék, melyek ráadásul már mind Mill Valley lakóiról szólnak. És ha valaki meghal ezekben a rövid kis novellákban, az a valóságban is rejtélyes módon eltűnik.
A történet mindent összevetve igen kellemesre sikeredett, mely ugyan nem váltja meg a világot, a kötelező szintet azért hozza. Igaz, valószínűleg senki sem fog meglepődni a végkifejleten, azért így is jutott a pár kisebb csavar a cselekménybe, ami néhány apróbb logikai bukfencet leszámítva még következetesnek is mondható.
A mesék hatalma
A Lidérces mesék éjszakája fő érdekességét viszont nem a történet, sokkal inkább annak felépítése jelenti. A sorra megelevenedő mesék nem igazán kötődnek egymáshoz, így a film kis sarkítással akár antológiának is tekinthető, ahol a valósággá váló rémmesék jelentik az egyes epizódokat, míg a rejtélyes könyv múltjának felderítése szolgáltatja a kerettörténetet.
Ennek megfelelően a legtöbb ijesztő jelenet felépítése a rémmesék struktúráját követi: az eseménysor elején sokáig még azt se tudjuk, hogy kitől vagy mitől kéne félnünk, csak a szörny neszezését és a padló nyikorgását halljuk, aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra feltűnik a rém és bekövetkezik a katasztrófa. Szerencsére azonban a készítők kifejezetten kevés jump scare-rel dolgoztak, inkább a lassú atmoszférateremtésen van a hangsúly az összes ilyen résznél.
Gyermekbarát rémisztgetés
Külön ki kell még emelni a film során felbukkanó szörnyeket is, melyek nagyon pontosan visszaadják a film alapjául szolgáló könyvsorozat rajzait, és így nagyot dobnak az egész produkció hangulatán. A mesegyűjteményt illusztráló Stephen Gammell annak idején igencsak elborult és nem egyszer kifejezetten rémisztő alakokat vetett papírra (érdemes rákeresni a rajzaira neten, félelmetesen stílusosak), akik közül nem egy a filmben is visszaköszön majd, ráadásul olyan szinten hűen az eredetihez, mintha csak most érkezett volna a könyvek lapjairól.
A rémmesékre épülő koncepciónak hála a Lidérces mesék éjszakájának van egy kifejezetten egyedi és érdekes hangulata (a retrós amerikai kisváros miatt pedig Stephen King korai munkáit is megidézi valamennyire szerintem), a gyermekbarát megközelítés azonban sokszor hátránynak is érződik, nem csak előnynek. Emiatt például hiányoznak az igazán emlékezetes halálok a filmből, és bár a legtöbb jelent nagyon jól építi fel a feszültséget azzal, ahogy a szörny közeledik, a lezárásuk sok esetben már inkább laposnak mondható.
Ismerős idegenek
Ami a karaktereket illeti, ilyen téren nem tartogat túl sok meglepetést a Lidérces álmok éjszakája, avagy a tinifilmek kötelező sablonjai itt is visszaköszönnek. Megkapjuk az okos és tehetséges, de visszahúzódó lány, a rejtélyes új srác egy sötét folttal a múltjában, az iskolai keménylegényt (és bandáját), valamint a folyton poénkodó, feszültségoldásra tökéletes alkalmas haverok sem maradhattak ki a felhozatalból.
Újat tehát nem igazán mutat a film ezen a téren, viszont a jól bevált sablonok ezúttal is tökéletesen működnek. Zoe Margaret Colletti Stella szerepében egy tökéletesen szerethető főhős, ahogy a többiek is mind hozzák a kötelezőt. Ami viszont jóval problémásabbnak mondható, az a szövegkönyv, a párbeszédek helyenként ugyanis kifejezetten ostobára sikeredtek, és az sem segít a helyzeten, hogy a szinkron sincs a helyzet magaslatán: néha indokolatlanul enervált és életunt lesz a szereplők hangja (Bár természetesen ez nem az eredeti film hibája).
Félelem és rettegés az egész családnak
Bár korántsem tökéletes alkotás, a Lidérces mesék éjszakája szerencsére egyáltalán nem rossz film, sőt, az alapanyaga és a rémmesék hű adaptálása miatt egy kifejezetten üde színfoltja az idei horror felhozatalnak. Mivel lényegében egy gyermekkönyvből (vagyis technikailag háromból) készítették, ezért nyilván nem olyan kemény és véres, mint a zsáner más képviselői, de cserébe kifejezetten jól építi fel a feszültséget az egyes jelenetekben, és a szörnyek terén is előáll néhány egyszerre kreatív és félelmetes megoldással.
Épp ezért nem is lehet nyugodt szívvel ajánlani bárkinek, de ha bejönnek a vértelen, kicsit talán lassabb (és az átlagnál gyermekbarátabb) alkotások a zsáneren belül, akkor a Lidérces mesék éjszakájában sem fogsz csalódni. Esetleg még családi mozizáshoz is ajánlható, bár azért gyermekkönyv adaptáció ide, vér nélküli megvalósítások oda, 14 év alatti gyereket én tuti nem vinnék be rá.
Lidérces mesék éjszakája (Scary Stories to Tell in the Dark)
Rendező: André Øvredal
Játékidő: 108 perc
Hazai bemutató dátuma: 2019. november 28.
Forgalmazó: Big Bang Media
